A videoklip a kortárs kultúra szerves része, és időben mindig az aktuális popkultúra lenyomata. Több-kevesebb, főként jogvédelmi kivételtől eltekintve gyakorlatilag a Föld bármelyik pontjáról elérhetőek, és a világ minden részén gyártják is őket. Mégis, a film, a zene, a képzőművészet és a tánc egyedülálló ötvözésével a videoklipek egy külön világot képeznek. Ennek a világnak a felfedezéséről szól Németországban az október közepéig látogatható The World of Music Video című kiállítás egy rendhagyó helyszínen.
A videoklipek történetét és jelenét bemutató nagyszabású kiállításnak – ami 27 éves korig diákok számára ingyenes – a világörökség részét képező völklingeni vasmű ad otthont. Ez az összművészeti műfaj azonban már régóta nem csupán a zenéről szól, hanem társadalmi kérdéseknek is teret ad, legyen az a mesterséges intelligencia, az éghajlatváltozás, a politika, az erőszak különböző formái, vagy a nemek közötti egyenlőség kérdései. A kiállítás ezekből válogatva sűríti egybe az elmúlt évtizedek nyolcvan legérdekesebb zenei videóját úgy, hogy a videoklip műfajának olyan áttekintését nyújtja, amely ilyen formában még sehol ezelőtt nem valósult meg.
A vasmű hatalmas gépei között több mint hatvan, esetenként akár hét méter széles kivetítő lebeg. Ezeken pörögnek a legkülönbözőbb videók, és az egykori fúvócsarnok grandiózus térhatása újabb és újabb asszociációkat és összefüggéseket eredményez, ahogy a képsorokat nézzük. A fejhallgatóval ellátott médiakalauz-rendszer úgy van beállítva, hogy automatikusan annak a képernyőnek vagy monitornak a hangsávját játssza le, amelyikhez közelítünk, így teljesen rajtunk múlik, milyen sorrendben járjuk végig a kiállítást.
Az élménynek szerves része maga a helyszín. A völklingeni vasmű (Völklinger Hütte) a világ egyetlen olyan gyártelepe, ami teljes egészében fennmaradt a vas- és acélipar múlt századi aranykorából. A hatalmas méretű, 600 ezer négyzetméteres vasgyár 1994-ben az első ipari műemlék volt, amelyet az UNESCO felvett a világörökségi listájára – műszaki berendezései teszik az ipartörténet egyedülálló műemlékévé.
Amikor több mint száz évnyi működés és több millió tonna nyersvas feldolgozása után 1986-ban bezárták, a vasmű műemléki védettséget kapott. De nemcsak a szakmabeliek jönnek tőle lázba (illetve stílusosan inkább tűzbe), a laikusok számára is lenyűgöző a létesítmény már csak a méretei miatt is. Kolosszális gépeivel, azzal a harminc méter magas állványával, ahonnan koksszal és érccel etették a hatalmas kohókat, és a világ egyetlen ferde ércfelvonójával a 20. század eleji mérnöki munka egyik legkiemelkedőbb teljesítménye.
A harminc méteres magasságban ma már kilátó működik, ami az egyik legizgalmasabb pont a rendkívül alaposan kitáblázott, mintegy hat kilométer hosszú gyártelepi túraút során. A karácsonyi három napot kivéve egész évben nyitva tartó vasmű tematikus útvonala lehetővé teszi a látogatók számára, hogy saját tempójukban fedezzék fel a hatalmas helyszínt.
A több szempontból is kivételes kohómű szerencséje – illetve valójában a nagyközönségé –, hogy sikerült új funkciót találni számára, és ma már múzeum, kulturális rendezvényhelyszín, kiállítótér és tudományos központ egyben.
Bizony, a völklingeni vasmű ma már a kultúrát ontja magából, és otthont ad a szabadtéri rockkoncertektől kezdve a kamarazenei előadásokig számos műfajnak. Persze egy ilyen impozáns létesítmény nem szakítható el teljesen a múltjától, a Ferrodromban, a régió első tudományos központjában a vas és acél történetének szentelt kiállítások láthatóak. Itt a filmeken túl az egykori alkalmazottak is tartanak idegenvezetéseket, amelyek betekintést nyújtanak a kohók egykori mindennapjaiba.
Külön érdekesség, hogy a Need a man? Get a woman! című tematikus idegenvezetés azt mutatja be, hogy ez az ipari munka nem csak a férfiak privilégiuma volt. A túra áttekinti a nők részvételét a vasműben, és a helyszín történetét női és rendkívül izgalmas szemszögből meséli el.
2002 végén jelent meg a Marilyn’s Boys első kislemeze, az I Give You The Stars. Azon a nyáron egy hamburgi kiadó újsághirdetésekben és pride rendezvényeken keresett meleg fiúkat Németország első meleg fiúcsapatának castingjára, amire mintegy ezren jelentkeztek, a formáció nevét pedig 350 olvasói javaslatból választották ki. Végül a kölni Andrim Emini (20), a gießeni Jeremy Golledge (25), a kölni Rico Hoffmann (22), a bonni Ruan Ratnatunga (20) és a müncheni Yves Steinhauer (25) lett a befutó, útjukat pedig olyan zeneipari szakemberek egyengették, akik a korszak több sikeres német előadója mellett dolgoztak. Menedzserük akkor azt nyilatkozta, hogy a fiúcsapat tagjai melegek ugyan, ami természetes része az életüknek, de nem a szexuális orientáció játszik központi szerepet a zenekarban, hanem a táncolható – és remélhetőleg slágerlistákra jutó – popdalok. A bemutatkozó I Give You The Stars című dalhoz aztán egy olyan videoklip készült egy fagyos éjszakán, amit egy Nürnberg melletti roncstelepen forgattak, és ahol az énekesek a körülményekhez képest nem voltak igazán túlöltözve. A klip a magyar kábelhálózatokon is elérhető volt a német zenecsatornáknak köszönhetően, de a Marilyn’s Boys végül nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A második kislemez, Donna Summer Hot Stuff című slágerének feldolgozása után nem jelentkeztek többé.
Kocsis G. János
Twitter: @Kocsis_G_Janos
Instagram: @Kocsis_G_Janos
