A transznemű istennő házat épít Európának – Phia Ménard a Trafóban

Pallasz Athéné istennő sci-fi alteregójára hajazó jelmezben Phia Ménard felépíti az athéni Parthenónt celluxból és kartonból. Házat épít Európának és mindenkinek, aki rászorul. Egy ilyen tákolmány nem eső- és időtálló, így Ménard lelkiismeretes és fáradtságos munkával elkészített temploma is csupán ideiglenes. Radikális, elgondolkodtató este a Trafóban az emberiségről és a környezetünkről, a halál és az újrakezdés örökös körforgásában. A transznemű művésszel beszélgettünk:

Hogyan határozná meg a The Mother House műfaját? Kortárs tárgyszínház? Újcirkusz? Performansz? Aki még nem látott Cie Non Nova/Phia Ménard előadást, mire számítson?
Nehezen tudom meghatározni a műveim műfaját. Számomra az írás a határok felszabadításával kezdődik, amint a téma rávesz, hogy elmélyedjek a képzeletemben. Az Erkölcstelen Mesék (Contes Immoraux) első részének, a Maison Mère-nek esetében színházi előadásról beszélhetünk. A színpad teljesen üres, csupán egy karton borítja be, ami mellett ott áll egy punk. Vele néz szembe a néző, és ő lát neki annak, hogy felépítsen egy házat – mintha csak egy IKEA-bútor lenne.

Miért pont Pallasz Athéné jelenik meg Wonder Woman alteregójaként a produkcióban?
A punk istennő szimbólumok keveréke. Valóban hősies és mitikus figuraként lépek színpadra, páncélt viselő és büszke Athénéként, aki megalkotja a Parthenónt. Ő jelképezi azon város anyját, ami akkor még nem vált a demokrácia bölcsőjévé. Természetesen önmagában egy punk karakterről van szó. A 80-as évek londoni punk kultúráján, Margaret Thatcher „there’s no alternative”-éráján keresztül közelítem meg őt. A neoliberalizmust ekkor erőltették rá az angolokra, a punkok pedig maguknak követelték a „No Future” jelmondatot, amely számomra továbbra is a társadalom, a bolygó és az élet világpiac általi elpusztításával szembeni ellenállását jelképezi. Ezen két figura kereszteződése megfigyelhető az építőanyag választásban is, ami a karton. A punk istennő egy ezeréves kincs arte povera másolatát állítja fel.

Hogy látja, az antik görög istennőnek volna feladata a mai Európában is? És „sziszifuszi”-e a munkája?
Az istennő abban az értelemben hivatkozási alap, hogy ő a háború és a művészetek istennője is egyben. Ezzel magába foglalja Európa szerkezetének ellentmondását: a két világháború kirobbanásának oka az volt, hogy a kontinens hatalmi helyzete békés maradjon. Valóban kísérlet volt a patriarchális nacionalizmusok elfojtására. Az általam megjelenített istennő közös menedéket akar építeni. Ugyanakkor anyaként is megjelenik, akit semmilyen nehézség nem állít meg. Számomra ő minden nő jelképe, akik miatt a társadalom létezhet, mert nem omlanak össze.
A színen egy rövid életű, győzedelmes munkát láthatunk. Ezért valóban emlékeztethet Sziszifuszra, de nem boldog, abban az értelemben, ahogy Albert Camus határozta meg.

A szuperhősnő az új istennő? Mit gondol, szükségünk van női szuperhős példaképekre a 21. században?
Nem hiszem, hogy a szuperhősnő istennő, számomra inkább az ellenállást jelképezi, nem kéri, hogy higgyünk a hatalmában, elszakad a példaképektől, ugyanakkor megosztja tudását és közvetlenül cselekszik. Hatalmának végességét abban is láthatjuk, hogy képtelen egyedül megmenteni az áradással szemben a Parthenónt, nem képes megállítani az elemeket. Sajnos még mindig abban a helyzetben vagyunk, amikor hiszünk a megváltóban, ezért az ő védelmező közbelépésére várunk! A heteropatriarchális társadalmak és a régimódi modellt támogató vallások sajnos még nem tűntek el.

Anélkül, hogy spoilereznénk, annyit mondhatunk, hogy az előadás során létrehozott építmény meglehetősen ingatag. Úgy látja, az európai civilizáció ekkora bajban van?
Nem tekintek optimistán a mai Európára, mert csupán piacként létezik. A nemzetek Európájának elképzelése, amely nyitott a népek közti békére, nem szól másról, mint kereskedelmi egyezményekről és profitról. A törékenység megfigyelhető például abban az alárendelt helyzetben is, amibe Görögország került, vagy a migránsokról szóló rendeletekben, mint amilyen a dublini is volt. A népek Európája egy támogatásra érdemes elképzelés. Amíg Európa nem több kereskedelmi szerződéseknél, addig a különböző országok népeinek befogadása a közösségbe nem jöhet létre.

Az előadás egy trilógia első része. Mesélne a másik két rész terveiről?
Az Erkölcstelen mesék trilógia 2021-re készül el. A Maison Mère után, aminek végén a karton-Parthenón romjai előtt állunk, visszatérünk ugyanehhez a harcos punk figurához a második részben, a Temple Père-ben. Ezen történetnek a témája már önmagában erkölcstelen, mivel az európai rabszolgasággal foglalkozik. A Temple Père egy nagyméretű szépséges torony létrehozásáról szól, amit rabszolgák építenek. De a torony egy törékeny kártyavárra épül, és egyetlen célja a hatalom fitogtatása.
A harmadik rész mélyen szántó történet lesz, aminek az első két rész szolgáltatja az alapját. A nézők egy meghatározott útvonalat követnek Ariadné fonalának segítségével, ami elvezeti őket a Tiltott Találkozóra (Rencontre Interdite). A találkozó a Maison Mère és a Temple Père romjai között zajlik. Az univerzum olyan ellenségessé vált, hogy a tér egy steril kamrába szorult vissza, ahová egyesével hatolnak be a nézők, mint egy mauzóleumba, ami egy jéggel borított testet őriz, egy nő síremlékét: Európáét.

Nem először jár Budapesten, korábban két előadását nagyon lelkesen fogadta a Trafó közönsége. Milyen élményeket őriz a fővárosunkból?
Nagyon szeretem a Trafót a kortárs művészetekért végzett munkája miatt. Budapest olyan főváros, amely minden alkalommal lenyűgöz építészetével. Azon városok közé tartozik, amelyek múltja a mélyben gyökerezik. Érdekelnek az utcák és udvarok, és szeretnék többet tudni arról, hogyan jelenik meg a nagy kereskedelmi márkákkal szembeni ellenállás, amik a városok egységesítésére törekednek. Természetesen elkötelezett művész vagyok. Nyilvánvalóan érdeklődéssel követem a magyar politikát, a színházak költségvetésének csökkentésével szembeni ellenállást, a hatalom által gyakorolt rejtett cenzúrát, és remélem, hogy eljön a politikai megújulás. Talán az új budapesti polgármesternek köszönhetően.