A szex titkai – Standovár Júlia kiállítása a TOBE Galériában
TOmas Opitz és Puskás BEa 2013 októberében megnyitott galériája már számos olyan fotó- és kollázsművészeti kiállításnak adott teret, amelyek újszerű kommunikációjukkal szinte azonnal magukba fogadják a szemlélődőt. Az intim méretű teremben nincs is hová szabadulni, mivel a látogató azonnal belép egy mű aurájába, s ez szinte elkerülhetetlen párbeszédre ösztönöz. Ennek a sűrű térnek a feltétele a TOBE Galéria progresszíven provokatív szemlélete, melyben olyan magasszintű tárlatok találják meg otthonukat, melyek meglepően egyéni szemszögből tekintenek ránk.
![](https://humenonline.hu/wp-content/uploads/2021/09/09_TOMAS-OPITZ-PUSKAS-BEA_2021.jpg)
Bartha Máté, Bede Kincső, Dafna Talmor vagy Cristina Kahlo nagy sikerű kiállításai után most a Brooklynban élő, kétszeres Pécsi József-ösztöndíjas Standovár Júlia munkáit tekinthetik meg a galériában az érdeklődők. Standovár a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen kezdte, majd New Yorkban folytatta tanulmányait. Alkotásaival többek között a Ludwig Múzeumban, a Capa Centerben, New Yorkban pedig a MoMA PS1 Art Photo Book Fairen, a La Mama Galériában és a Knockdown Centerben találkozhattak a látogatók.
A Kék Melleken Túl (Over the Blue Nipple Hills) című kiállítás, melynek kurátora Meggyesházi Éda, papírra, fotóba és betonba ágyazott alkotásokon keresztül fedezi fel a szexualitással kapcsolatos intim szférát. A művek nyomtatott referenciája az azonos címmel kiadott könyv, melynek társszerzője a képzőművész édesanyja, Bede Zsuzsanna szexuálpszichológus. Ezek az anya-lánya beszélgetések adnak egy tágabb személyes-szakmai keretet a tárlathoz. A kiállítás annak ellenére, hogy a kézzelfogható intim térbe nyúl, nem a testet hangsúlyozza, hanem a művész által választott személyes találkozási pontokon keresztül kínál betekintést a nőiség, az emberi kapcsolatok, vágyak, vonzódások és tabuk világába.
Annak ellenére, hogy az egyes darabok mindig kínálnak egy szabadon élvezhető személyes interpretációs teret, már a kiállítás címét viselő első fotó, A Kék Melleken Túl is „eligazít” a tárlat egészére vonatkozóan. A hangulat inkább egy családi fotó spontán pillanatára jellemző, melyen a két nő összetartozását a mellek kék kitakarása teszi plasztikussá. Ez a „megmutatva elrejtés” felhívja a figyelmet a nőiségre, de eltereli a figyelmet a testiségről, miközben kérdésekre, párbeszédre ösztönöz az alkotásokkal. A Csók Maga II. / III. / I. variációit nézve olyan pillanatokon keresztül vonódunk be kapcsolatokba, amelyek akarva-akaratlanul szembesítő erejűek. Ez lehet az a csók, amibe beleremeg a gyomruk? Az első vagy az utolsó? A csók, amit megszoktak? Ami tovább tart? Aminek hamarabb vége lett? Ami szeretetből született és nem szerelemből? A sorozat magukba feledkező csókjait az őket körülvevő nyilvános tér még inkább kiemeli, a pillanat időtlenné válik, mintha a képen kívül is tovább tartana. A Csók Maga II. extrovertált-introvertált játéka a két szereplővel különösen plasztikus, mivel közelségük szinte már stilizáltan szépre komponált, de ezt ellenpontozva, a meghitt környezet róluk egy függönnyel leválasztva a kép másik oldalán van. Így izgalmas ellentét keletkezik a harsány fényben fürdő intimitás és a derengően sejtelmes üresség között.
A kiállítás néhány eleme ironikus humorral szemlél bizonyos tabukat. A Mama Papa szó szerint kőbevésett nemi szerepei, stilizált csővel és nyílással, egymás mellé állított rendjével éppoly találó, mint a kondomtartók, amelyek mindennapi dísztárgyakká is válhatnának, ha nem pironkodva vennénk meg ma is a gumit (kotont, óvszert… melyik szót is lenne most ildomos használni?) a gyógyszertárban (?), a pipereüzletekben (?), az élelmiszerboltokban (?), vagy épp, ahol a legkevesebb feltűnést keltjük a jövőbeli szexuális aktusunkra irányuló nyílt magatartásunkkal.
Az Anyu jegyzete szöveghiányának szimbolikája is beszédes darabja a kiállításnak. A valódi jegyzeteket egy eső áztatta össze egy oldalra. A korábbi üzenetek elhomályosodtak, egy szót kivéve: szex, amelyet azonban egy gondolatjel követ a folytatást hiányolva. A „szex”-hez (egy felsőindexes jelzés szerint) még lábjegyzet is csatlakozik – valahol. Találóan jeleníti meg a mű a feladat nehézségét, mellyel szakember és művész is szembetalálja magát, amikor emberi kapcsolatokat akar megjeleníteni, hiszen a tartalom létezik: érezhető, tapintható. De hogyan transzformálhatók szavakká? Van-e befejezett szöveg, leírás ezzel kapcsolatban, vagy mindig van egy új gondolatjel és egy új lábjegyzet?
Fontos utalásokat adnak a jelen problémáira a Cím nélkül sorozatok egy-egy példái. „Folyamatábrák” szemléltetik grafikusan a Tinder „romantika” dehumanizált játékszenvedélyét, amely körvonalakká stilizálja a sármos autópiaci profilképeket. A szextelésre mint új kapcsolati formára egy másik cím nélküli páros hívja fel a figyelmet, ahol az egyik kompozíció a férfi, a másik a nő szexuális vágytárgyát jeleníti meg. Az explicit tartalom a képeken egy-egy nyugalmat árasztó, otthoni miliőrészletbe kerül. Az oda nem passzoló profán tartalom így emlékeztet a kapcsolati hiányosságokra és a látványfüggésre, amely valódi testi kapcsolat nélkül is rendszeres kielégüléshez vezet.
Standovár Júlia kiállítása egy folyamatosan bővülő kommunikációs térbe helyezi a látogatót, mely az egyes tárgyakon keresztül kérdez rá a saját intim szféránkkal kialakult kapcsolatunkra. Hogyan választunk párt? Mi a prekoncepciónk a szexuális szerepekről? Mennyire titkoljuk el a vágyunk tárgyát? Hogyan valljuk be a kudarcot? Mennyire korlátoznak a tabuk, abban, hogy megéljük a vágyainkat? A kiállítás utolsó darabja, a MOM enigmatikus választ ad a feltett kérdésekre. Nem is adhat másfélét, mivel azt minden látogató saját maga fejti meg. A gyengéden megkomponált fotón a horizont felől érkező fény körbeöleli az alig hullámzó tengerből kinövő anyaalakot, aki a távolba néz…
Lénárt Gábor
Fotó kredit: © Standovár Júlia A Kék Melleken Túl – A Kék Melleken Túl 2016 a TOBE Gallery jóvoltából
A Kék Melleken Túl
https://www.tobegallery.hu/over-the-blue-nipple-hills
2021. szeptember 1 – október 2, TOBE Galéria
1052 Budapest, Károly krt. 4.