Utazás

A szecesszió mecénása, a férfiakhoz vonzódó nagyherceg

A németországi Darmstadt a szecesszió egyik igazán meghatározó helyszíne, méghozzá az itt található művészkolóniának köszönhetően. A Mathildenhöhe a századfordulótól egészen az első világháború kezdetéig az európai modern művészet és építészet egyik legjelentősebb központja volt, szerepét pedig mi sem jelzi jobban, hogy idén nyáron az UNESCO világörökségi listájára is felkerült. Kevesen tudják azonban, hogy mindez a férfiakhoz vonzódó hesseni nagyherceg, Ernő Lajos érdeme.

 

Ernő Lajos hesseni nagyherceg, 1905 – fotó: Jacob Hilsdorf

 

A világhírű művészkolóniát korának egyik legbőkezűbb mecénása, a művészeteknek élő Ernő Lajos alapította 1899-ben. Itt működött többek között Joseph Maria Olbrich, a szecesszió, azaz a Jugendstil egyik kiemelkedő tehetsége. Darmstadtban az ő tervei alapján keltek életre a Mathildenhöhe épületei, köztük a város egyik jelképének számító Hochzeitsturm (Esküvői-torony), amely kiváló kilátópontként szolgál a teljes Rajna-Majna-síkságra. Ezen túlmenően nemcsak a Központi Műteremházat tervezte, amelyben állandó tárlatként a művészkolónia egykori 23 tagjának műveit láthatjuk, de a művészlakásokat és az ún. Ludwig-házat is.

A hely egykor a fiatal építészek és alkotók kísérletezőtereként szolgált, ahol megvalósíthatták ötleteiket, miközben egyfajta átmenetet képeztek a szecesszió és a Neue Sachlichkeit, azaz az új tárgyilagosság irányzatai között, mely utóbbi végül a Bauhaus-mozgalom fontos alapjaként szolgált.

 

Darmstadt, Németország | Fotó: Depositphotos

 

Az óriási platánligettel és számos szoborral rendelkező parkban kiemelkedő látványosság az Orosz kápolna és a Liliommedence, a környező lakónegyedben pedig a művészek villái idézik meg a 20. század elejének változásra vágyó hangulatát.

Ernő Lajos nagyherceg (1868–1937) verseket és drámákat írt, festett, zenét szerzett, és külföldi utazásain a művészeteket és a kultúrát tanulmányozta. Hazájában a szecesszió népszerűsítésébe kezdett, és a Mathildenhöhe révén egyúttal azt is remélte, ösztönzőleg hat majd a kézműiparra és a művészetekre. Nemcsak az alkotókat támogatta bőkezűen, de egyik kastélyát is átadta, hogy múzeumnak adjon otthont.

Tragédiákkal teli gyermekkora után nagyanyja, Viktória brit királynő választott feleséget számára, méghozzá egy másik unokája, Viktória Melitta hercegnő személyében – Ernő Lajos így a saját unokatestvérével kötötte össze az életét. Bár mindketten tiltakoztak az elrendezett házasság ellen, Viktória akaratával nem tudtak dacolni. A fiatalok azonban soha nem értették meg egymást, házasságuk boldogtalannak bizonyult.

 

Fotó: Depositphotos

 

Viktória Melitta kevésbé lelkesedett a nyilvános szerepvállalásért, kerülte a levelek megválaszolását, igyekezett elkerülni az udvariassági látogatásokat idős rokonaiknál. A protokolláris rendezvényeken azokkal beszélgetett, akik szórakoztatták őt, míg a magasabb társadalmi vagy hivatalos rangú embereket, akiket unalmasnak talált, figyelmen kívül hagyta. A rangjukból fakadó kötelességek elhanyagolása számos veszekedést okozott a pár között. Hangos vitáik olykor a tettlegességig fajultak, a lobbanékony hercegnő kiabált, repültek a teástálcák, a porcelánok, és minden, ami a keze ügyébe került Ernő Lajos felé.

A boldogtalan házasság elől a hercegnő Dél-Franciaországba menekült, ahol az év nagy részét töltötte, és ahol hatalmas összegeket emésztettek fel a kiadásai, illetve a monte-carlói kártyaasztaloknál felhalmozott adósságai. Kapcsolatukon az sem segített, hogy amikor 1897-ben épp hazatért a húgánál, Mária román királynénál tett látogatásáról, Ernő Lajost egy férfi szolgálóval kapta rajta az ágyban. Közeli rokonaival Viktória Melitta tudatta, hogy férje a férfiakhoz vonzódik, de ezt nem hozta nyilvánosságra. Egyik unokahúgának így írt: „Egyetlen fiú sincs tőle biztonságban az istállófiúktól a konyhai kisegítőkig. Egészen nyíltan lefekszik velük.”

A hír természetesen a nagymamáig is eljutott, akit bár elszomorított a fiatalok boldogtalansága, de hallani sem akart a válásról. Arra majd csak a halála után kerülhetett sor – amikor Viktória királynő 1901 januárjában meghalt, a pár még azon év decemberében felbontotta a házasságát. Bár ők ketten nem titkoltan örültek a szabadságnak, azért a korszak európai uralkodói udvaraiban a válás ténye óriási botránynak számított.

 

Ernő Lajos és Viktória Melitta esküvői fotójat

 

Közös leányuk 8 éves korában meghalt, ezzel Ernő Lajosnak nem maradt örököse, így kénytelen volt újranősülni. Egy jó barátnőjét, az elszegényedett Eleonóra solms–hohensolms–lichi hercegnőt vette feleségül, akitől két fia született. Eleonóra türelmes és empatikus hitvesnek bizonyult, aki szemet hunyt férje viselt dolgai felett. Ernő Lajosnak a kor egyik ismert üzletemberével, Karl August Lingnerrel volt viszonya – az ő nevéhez fűződik a mai is létező szájápolási márka, az Odol megalapítása. Kapcsolatuk olyan mély volt, hogy amikor Lingner 1916-ban meghalt, végrendeletében a nagyhercegre hagyta svájci kastélyát.

Az UNESCO listája világszerte több mint ezer világörökségi helyszínt tartalmaz 167 országban. Németország 51 világörökségi helyszíne egyben az is jelenti, hogy itt találjuk legnagyobb sűrűségben a világszervezet által elismert természeti és kulturális kincseket. Az utazók a változatos világörökséget nyolc útvonal mentén fedezhetik fel, az útvonalak mindegyike egy-egy nemzetközi repülőtér közelében kezdődik és végződik, ami jelentősen megkönnyíti az elérhetőséget. Minden helyszín egyedülállósága, eredetisége és épsége miatt jelentős az emberiség számára és különleges védelem alatt áll.

Kocsis G. János

Instagram: @Kocsis_G_Janos

Twitter: @Kocsis_G_Janos

Ez a cikk a Humen Magazin 2021/7. számában jelent meg. Ha szeretnéd megkapni a nyomtatott magazint, a Humen.Shop felületén a postaládádba is kérheted. Ha nem szeretnél lemaradni egyetlen számról sem, akkor csatlakozz a myHumen hűségprogramhoz!

 

hirdetés

Kapcsolódó cikkek

'Fel a tetejéhez' gomb