Bár december 1-je az AIDS világnapja, mikor Sabjanics Andrással, STI szakértővel, a Sabjanics Medical Center vezetőjével beszélgettünk, hamar kiderült, hogy sokkal több világnap kellene – sokkal több betegségnek, amikkel súlyos problémák vannak. Persze ha problémákról van szó, a magyar HIV/AIDS helyzet is erős forrás. Van ingyenes szűrés, de nem mindenképpen elérhető. Vannak új, otthon végezhető HIV-tesztek, de inkább bonyodalmat, mint megoldást jelentenek. A PrEP használata sokszor veszélyes felelőtlenséggel jár, az állami bevezetés viszont jelenleg túl komplex kihívásnak tűnik. Ráadásul mind az esztelen antibiotikum szedés, mind az új szexuális szokások nem igazán segítenek azon, hogy a helyzet valóban javuljon. És nem mindenképpen a HIV kapcsán – még ha a világnap erről a vírusról is szól.
Magyarországon jelenleg évi 150-200 fő esetében állapítják meg, hogy HIV-pozitívak. Szerencsére ez a szám évek óta alapvetően egy stagnáló állapotot mutat, ráadásul egy nem is magas stagnáló számot. Ám András óva int mindenkit: ezek az adatok, bármilyen komoly is a nyilvántartás, és bármennyire is próbálja követni az állam a számok alakulását, korántsem biztosak, hiszen a HIV-tesztelésre leginkább az LMBTQ közösség tagjai vagy az MSM emberek járnak, vagyis olyan férfiak, akik nem mindenképpen melegek, de néha – akár titokban – lefekszenek más férfiakkal. Vagyis a társadalom csak egy kis részét látjuk. A heteroszexuálisokat nem mindenképpen, hiszen ők nem is veszik olyan komolyan a HIV-et.
„De ebből a szempontból nem diszkriminálhatjuk negatívan a heteroszexuális társadalmat. Inkább azt mondom, hogy tanítani kellene őket. Ha bejön egy heteroszexuális férfi, és felajánlunk neki egy HIV-szűrést, nagyon gyakran felháborodik. Mert ő nem drogozott, nem volt férfival, nem volt prostituálttal… A tudatlanságból származik egy negatív spirál. Állítja, hogy neki nincs szükség ilyen szűrésre, pedig igenis van, mert bármikor lehetett egy félrelépés – vagy pedig még egész életében nem volt tesztelve.” – mondja András, hangsúlyozva, hogy lát némi javuló tendenciát. A várandóssággondozás területén például a Magyar STI Társaság és a Magyar Nőorvos Társaság is próbál azon törekvéseknek eleget tenni, hogy a kismamák számára a szifilisz mellett a HIV-szűrés is kötelező legyen. Ezek apró, de nagy lépések – de számottevő változás bizonyára egyelőre nem mindenképpen várható, ha a szűrési hajlandóságot vizsgáljuk.
Mindenki fejében az a gondolat él, hogy a HIV öl
Ennek az egyik oka egyszerűen a HIV rossz kommunikációja. András szerint magát a szakmát is zavarja, hogy nincs rendes tájékoztatás a HIV-ről, ami nem csak amiatt problémás, mivel az emberek nem értesülnek alapvetően fontos információkról, hanem azért is, mert nem íródnak felül a régi minták, amik még a 90-es évekből maradtak a magyar társadalomra. „Mai napig a régi HIV-kommunikáció negatív következményeit éljük át. »A HIV az öl.« »A HIV-től meg fogsz halni.« Mindenki fejében ezek a gondolatok élnek. Lehet, hogy ennek a kommunikációnak az időszakában a szüleink voltak fiatalok, de egy negatív kampány 100%-ban beleivódik egy társadalomba.” Vagyis nemcsak alapvetően kommunikációra, de egy egészen új fajta üzenetekre lenne szükség mind az LMBTQ közösség, mind a többségi társadalom esetében: „A régi kampányokat át kéne fordítani. A HIV már nem öl. Sőt! Egy HIV-pozitív páciensnek két-három havonta kötelező orvosi kontrollra kell járnia. Te mikor mész el jó esetben orvoshoz? Amikor már hatalmas gond van. Sajnos a magyar társadalom nem arról híres, hogy odafigyeljen az egészségére. Egy HIV-páciensnek pedig muszáj.”
Fejlődhet a kezelés
Az orvosi protokoll valóban szigorú a HIV-páciensekkel szemben. Aki bekerül a rendszerbe, több vizsgálaton is átesik, és meglehetősen gyorsan, alig néhány hét alatt jut el addig a pontig, hogy terápiában részesüljön. Ez a terápia nagyrészt abból áll, hogy az érintettnek egy tablettát kell bevennie élete végéig – ez megakadályozza, hogy a HIV bármilyen kárt tegyen a szervezetében, és hogy a vírust továbbadhassa. Egyes országokban már elérhetők más megoldások is: Dániában és Luxemburgban is kísérleteznek más kezelési módokkal, melyek lényege abban áll, hogy a páciensnek ne kelljen naponta gyógyszert szednie, a terápiát váltsa ki egy heti vagy havi kezelés.
A terápiákkal kapcsolatban mindenképpen kiemelendő eredmény, hogy napjainkra már odáig jutottak, hogy akár azoknak is normalizálni tudják a CD4-számát (a fehérvérsejtek egy olyan típusa, amelyek fő funkciója a fertőzésekkel szembeni védelem*) – és így a szervezetük működését –, akik már eljutottak az AIDS-stádiumba, ami régen halálos ítélet volt.
Abból lehet tragédia, ha valaki nem ismeri az állapotát
Máig vannak, akik eljutnak az AIDS-állapotig. Vagy mert nem tudják, hogy fertőzöttek, vagy mert több éven át nem kezeltetik magukat. Ha valaki pedig úgy jut el az AIDS-stádiumig, hogy nem is tud a HIV-fertőzöttségéről, az orvosok is nehéz helyzetbe kerülnek. „Az AIDS egy olyan krónikus állapot, ami többéves kezeletlen HIV-betegnél alakulhat ki. Az AIDS-es betegek sok esetben már rendelkeznek más társbetegséggel is. Így nagyon nehéz néha megállapítani, hogy pontosan mi a baj, és ebben az állapotban már az alap immungyengeség, vagy mondjuk sajnos egy sima influenza is el tudja őket vinni. Szegény pácienst már hatfajta orvosgárda megvizsgálta, végignéztek mindent rajta, szeretnék vinni tüdőtranszplantációra, majd hopp, valakinek eszébe jutott az osztályon, hogy vegyenek le róla egy HIV-szerológiát.” És van, mikor elkésnek. Magyarországon máig vannak esetek, mikor mire rájönnek az orvosok, hogy pontosan mi mindennek az okozója, a páciens már meghalt a vírus miatt. Pedig a gyógyszerekkel nagy eséllyel meg lehetett volna menteni.
HIV-szűrés: működik is meg nem is
Persze lehet bármennyire fejlett a kezelés, a legfontosabb a megelőzés, illetve hogy az emberek eljussanak szűrésre, és minél előbb megtudják, ha érintettek. A szűrés viszont Magyarországon több szinten is visszás megítélésű.
Mindenképpen pozitívum, hogy ingyenes: András kiemeli, hogy ez azért is fontos, mert alapvetően drága tesztekről beszélünk. Itthon ráadásul a kezelés sem drága: a gyógyszer esetében csak dobozárat kell fizetni, ami alig néhány száz forint. Közben az viszont igen problematikus tud lenni, hogy valaki el is jusson szűrésre, és éljen az ingyenes, anonim lehetőséggel. Az utóbbi időben több anonim ÁNTSZ-szűrőhely is bezárt, például Miskolcon és Nyíregyházán, ami nagyban megnehezíti a páciensek helyzetét. Magánklinikára nem mindenkinek van pénze, nem is biztos, hogy van a közelben, ahol pedig elérhető a tesztelés az egészségügyben, nem biztos, hogy biztosan névtelenül érhető el.
Az okok sokrétűek. „Számomra szakmailag felháborító és megkérdőjelezhető, hogy az országnak talán tíz-tizenöt éve nincs HIV/AIDS stratégiája. Bár most talán valami kezd félig-meddig újra összeállni.” De András szerint a helyzet kialakulása mögött más okok is állnak. „Fontos kiemelni, hogy ezek az intézmények nem mindenképpen azért zárnak be, mert nincs mögöttük állami támogatás, vagy nincs dolgozó, mert elment nyugdíjba, vagy nem szeretne már ezzel foglalkozni. Sokkal inkább egyszerűen az, hogy a páciensek nem veszik őket igénybe. Ami érthető. Gondolj bele: ott vagy egy kisebb városban, bemész az utcáról abba a rendelőbe, ahova ki van írva, hogy anonim HIV-szűrést végeznek, és mondjuk az anyukád kolléganőjének a szomszédja meglát téged, hogy bemész oda. És félsz, hogy elmesélik majd másnak. Sokkal egyszerűbb feljönni egy nagyvárosba, például Budapestre, ahol kicsit nagyobb a nyüzsgés, el tudsz tűnni a tömegben.” Persze ez sem mindenkinek egyszerű, és nem is mindenki teheti meg.
Egy otthoni HIV-teszt nem sokat ér a rendszerben
A problémára megoldást jelenthetnének az otthon végezhető HIV-tesztek, amik több év után a magyar piacon is elkezdtek megjelenni. De egyelőre nem jelentenek valós megoldást. Sőt: András szerint túl sok körülöttük a kérdés. Nem ismert a szenzitivitásuk, a specifikusságuk vagy hogy egyáltalán mennyire megbízhatóak. „A HIV-teszt azért nem egy cukor- vagy vérnyomásmérés” – mondja András, kiemelve, hogy az ilyen teszteknél más kérdések is felmerülnek.
Nem tudni, hogy a felhasználó hogyan szúrja meg magát, mennyi vért tesz a tesztre, hogyan használja a pipettát, egyáltalán mennyire higiénikus az egész eljárás otthon. Bár a gyors HIV-tesztelés viszonylag egyszerűnek tűnik, a háttérben ehhez is szaktudás szükséges: megfelelő pipetta, megfelelő védelem és felszereltség, és mindenekelőtt hivatalos engedély, aminek meg kell felelni. Alapvetően aggodalomra ad okot, hogy egyes helyeken például gumikesztyű nélkül szűrnek, de az eljárás még megkérdőjelezhetőbb, ha valaki egymaga, háttérismeretek nélkül otthon végzi el, egy orvosok számára is ismeretlen teszten.
Az sem tiszta, hogy akinek reaktív lesz az otthoni gyorstesztje, az utána miként találja meg az útját a betegellátásban. Reaktív tesztek esetén a hivatalos szűrőcentrumoknál vagy akár magánklinikáknál eligazítják a beteget, és „ráhelyezik” erre az útra, elirányítják azokba az állami központokba, ahol megkapják a kellő ellátást. De ha valaki egy ilyen pozitív teszttel bemegy egy rendelőbe, nem nagyon tudhatja a szakember, hogy mit tegyen, hiszen az eredmény nem hivatalos – mindenképpen szükség van egy másik, ott elvégezhető tesztre. Egy decentrumban, ahol a hivatalos HIV-kezelés történik, pedig alapvetően csak egy verifikált pozitív teszttel lehet bemenni, így az ott dolgozók az érintetteket megint csak egy szűrőhelyre tudják visszaküldeni, hogy ott készítsenek el egy újabb tesztet. Tehát jelenleg egy otthoni HIV-gyorsteszt egyszerűen nem ér sokat a rendszerben.
András azt is kiemeli, hogy a HIV-szűrés esetén az emberek lelkére is figyelni kell. Ha rossz hírt kap a páciens, meg kell nyugtatni és támogatni kell. Ezt egyedül egy HIV-től rettegő nem kapja meg. Ráadásul egy tesztnek akár tévesen is lehet reaktív a jelzése: „Eppsetein-Barr vírus vagy COVID-fertőzésen estél át, oltást kaptál, terhes vagy… Tudnám sorolni még azokat az indikációkat, amik egy HIV-szűrésnél bezavarhatnak.” Ezt egy hétköznapi felhasználó nem tudja, egy szakember viszont igen.
Prep: túl nagy a felelőtlenség, túl kevés az orvosi felügyelet
A megelőzéssel kapcsolatban az egyik legfontosabb eszköz a PrEP lehet, aminek a helyzete Magyarországon szintén igencsak visszás. „A PrEP egy olyan gyógyszer, ami segít megvédeni a pácienst attól, hogy elkapja a HIV-vírust. Kiemelem, hogy ez egy nagyon jó dolog, szigorúan csakis akkor, ha orvosi felügyelet alatt van. Magától senki ne szedje, mert nagyon sok olyan komplikáció felléphet, ami orvosi felügyeletet igényel.”
A PrEP-pel kapcsolatos problémakör egyik gyökere pedig pont az, hogy mégis sokan szedik orvosi felügyelet nélkül. András többször is kiemeli: nem egy vitaminról beszélünk, hanem egy gyógyszerről, amit nem használhat mindenki csak úgy. Ráadásul a PrEP egy erős antiretrovirális terápia, hasonló, amiben a HIV-páciensek is részesülnek. Ennek pedig sok kölcsönhatása lehet, ha valakinek van más betegsége, például hipertónia (magas vérnyomás) vagy cukorbetegség. A páciens, ha saját magát gyógyszerezi, azt sem tudhatja, hogy az aktuális egészségügyi állapotához vagy akár olyan alapvető tulajdonságokhoz képest, mint a testtömeg, milyen adagolásra van szüksége. De felmerülhet akár a rezisztencia kialakulásának a kérdése is, vagy bármilyen más tünet. Ezekre figyelni kell, és csak egy orvos képes rájuk figyelni.
„A HIV-medicinában is nem egy, hanem többfajta gyógyszer van. Ha kialakul egy gyógyszerrezisztencia, akkor lehet váltani. De ilyenkor az infektológus szakorvos vált gyógyszert. Ha emelkedik a vírus kópiaszáma, akkor egy idő után szintén egy másik gyógyszerre állnak át. A PrEP tüneteiről is vannak a szakmában fennálló kérdések: okoz-e gyomorfekélyt, okoz-e gasztroenterális problémát… A HIV-betegeknél előnyt jelent, hogy folyamatosan van orvosi kontroll. Ha baj van, házon belül el tud indulni egy másik szakrendelésre a páciens. Ha valaki otthon szedi magában a PrEP-et, lehet, hogy a vesefunkcióknál vagy a vérképben olyan eltéréseket okoz, ami már belső szervi problémákig vezethet, amit vagy érez a páciens, vagy nem. Ezért mondjuk, hogy egy gyógyszert nem szedünk orvosi felügyelet nélkül.”
Magyarországon csak egy hivatalos úton lehet PrEP-et szerezni, ez is magánrendelőkön keresztül vezet, ebben az esetben is roppant drágán. Sokan választják a szabálytalan utat, és külföldről rendelik meg, kicsit olcsóbban – bár a költségek még így is magasak –, de ebben az esetben pedig, mint fentebb írtuk, akár a saját egészségüket kockáztatják. Vagy másokét, ha ezt árusítják, ami ráadásul nem is legális. Egyértelmű: a PrEP helyzetét Magyarországon rendezni kéne. Ez pedig nem azt jelenti csupán, hogy könnyen elérhetővé kéne tenni, hanem azt is, hogy szabályozni kellene a hozzá kapcsolódó kezelést, és beemelni az egészségügyi rendszerbe, ami pedig amúgy is gyenge lábakon áll.
Emellett a PrEP esetében nemcsak arról kell gondolkodni, hogy az miként helyezkedjen el a magyar egészségügy labirintusában, hanem arról is, hogy a használókat miként világosítsák fel a felelősségükről. A PrEP ugyanis csak a HIV-től véd meg, mástól nem. Mégis, András szerint megfigyelhető, hogy sok használó egy hamis, vagy inkább hanyag biztonságérzetbe ringatja magát, és el is kezd óvszer nélkül szexelni, nem gondolva bele, hogy vannak más veszélyek is a védelem nélküli szex esetében. És sajnos, most bőven vannak.
Miért nincs szifilisz világnap?
András például nem érti, hogy ha van AIDS világnapja, miért nincsen szifilisz világnapja, mely évek óta járványként van jelen az országban, és így a meleg férfiak körében is, ráadásul vannak szifilisszel születő csecsemők is, akiknél ez hosszútávú problémákat okoz. De óriási problémát jelent a gonorrhoea, a szupergonorrhoea, mely igencsak nehezen reagál a klasszikus, eddig jól bevált kezelésekre, és újkeletű, de annál nagyobb probléma a Mycoplasma genitalium, aminél akár csak egy ötödik körös antibiotikum-kúránál reagál a szervezet. Mindegyiknek kéne világnap, és mindegyik létezése és terjedése ugyanazt bizonyítja: mindenkinek jobban kéne vigyáznia magára.
Persze ilyenkor fontos kiemelni, hogy a probléma nem a szexszel van, és nem is azzal, ha valaki szabadabban szeretné megélni a szexualitását, úgy, ahogy ő szeretné. Ez mind rendben van. De egyszerűen lehetne ezt sokkal okosabban is. A nemi betegségek ilyen szintű elharapózásának hátterében a meggondolatlan és felelőtlen emberi viselkedés áll: „Néhányan orrba-szájba szedik a PrEP-et, tömik magukba az antibiotikumot. Feleslegesen miért kell a szervezetét antibiotikummal terhelni? Húzzon mindenki óvszert, és ezzel előzhetik meg a bajt.”
Az antibiotikumokkal más betegségek erősödnek
Az antibiotikumokkal valóban nagy bajok vannak. Egyre elterjedtebb már egy egyszerű háziorvosi rendelés során is, hogy a beteg nem várja meg az orvosi szakvéleményt, hanem azonnal antibiotikumot kér, mivel saját magát megvizsgálva – és persze az internet segítségével – ezt találta meg a leggyorsabb megoldásként. Nem számolva azzal, hogy az antibiotikumokra egy idő után a szervezet máshogy reagál, ezért irányítja az orvos a szedését. Elterjedt trenddé vált az is, hogy emberek már a betegségek előtt elkezdik az antibiotikumok szedését. Ráadásul különösen erős antibiotikumok szedését.
Ez mellesleg erősen kötődik ahhoz, hogy mind a heteroszexuális, mind az LMBTQ közösségekben egyre elterjedtebbé váltak a chemsex partik, amire a résztvevők nemcsak méregerős antibiotikumokkal készülnek, hanem a testüket különféle drogokkal is leterhelik, szabad utat engedve a különböző fertőzéseknek, és nem is csak azok elterjedésének – de fejlődésének is.
Tudnánk vigyázni egymásra
Nehéz a beszélgetést pozitívan zárni. Bár a HIV számai stagnálnak Magyarországon, több mint egy évtizednyi HIV-stratégia hiánya miatt a helyzet cseppet sem rózsás – semmilyen szempontból sem. A szűrés sok helyen áll gyenge lábakon, a megelőzés erősen problematikus, a HIV kommunikációjának rossz gyökerei vannak, és nem igazán látszik, hogy ez változna. Ráadásul a HIV sokszor nem is az igazi mumus, amennyiben nemi betegségekről beszélünk.
A jó hír viszont, hogy mindegyikre van megoldás: mindegyiknél meg lehet előzni a bajt, ha pedig a baj már megtörtént, sikeresen kezelhető. És van egy másik tényező is, ami mindenképpen közös: ha vigyázunk egymásra és magunkra, sokkal kevesebb eséllyel lesz baj. Akár a HIV-ről van szó, akár más nemi betegségről, aminek éppen nincsen világnapja.
Az interjút készítette Kanicsár Ádám András és Marton Krisztián
Fotók: Petrekovits Márton
A Sabjanics Medical Centerben (1133 Budapest, Kárpát utca 7/B) egészen a kezdeményezés visszavonásáig az anonim HIV-tesztelés ingyenesen érhető el! További információ: https://www.sabjanicsmedical.com/
