A hírekben időnként hallani olyan terhességekről, amelyről nemhogy az illető közvetlen környezetének, de még saját magának sem volt tudomása. Az értetlenkedés és a megbotránkozás nem lehet jogos, hiszen nem mindig látunk be a dolgok mögé. Ez a sorozat is egy olyan jelenettel nyit: egy tinédzser az egyik pláza mozgáskorlátozott WC-jében szül, miközben a többiek az internetről leszedett információkkal látják el több-kevesebb sikerrel. Innen megyünk visszafelé és ismerjük meg a szereplőket, valamint a kialakult helyzetet – és szégyen vagy nem szégyen, gyakran kellett nevetnem. De nem rajtuk, hanem velük együtt, és az X generáció (Genera+ion) ereje valahol ebben rejlik.
Ez a jelenet, ahova a cselekmény végül kifut, mutatja meg a generációs különbségeket, a gyerek-szülő, a tanár-diák kapcsolatok milyenségét. Egy olyan generációról van szó, amelyik nyitott a technológiai újdonságokra és gyakorlatilag okoseszközzel a kezében születik, különösebb gond nélkül használja azt, miközben szűretlenül és rendezetlenül ömlik rá a tartalom. Az internetről szerez tudást, élményt, barátokat és gyakran partnert is. Egyszerre koraérett és naiv kisgyerek, de ebből a felnőtteket tejesen kihagyja – mondván, úgysem értenék – vagy csak akkor fordul hozzájuk, amikor már késő. Fiatal felnőttként a szexualitás felfedezése, a személyiségfejlődés, a világnézet kialakulása, az életcél kitűzése mind az internetről és az egymástól származó információkon alapul, ami egy nagyon is valós, komoly következményekkel járó probléma.
A helyszín egy kaliforniai középiskola, egy relatíve nyitott és elfogadó közösség, ahol néhány – Z generációs, hiszen az X én vagyok – szereplőn keresztül mutatják be a mai fiatalok vágyait, álmait, félelmeit és bizony a botlásait is. Van köztük kihívóan öltözködő meleg srác (Justice Smith, aki tavaly coming outolt), aki azon túl, hogy fehér nagyija neveli, rendkívül értelmes és érzékeny, ráadásul a vízilabda csapat oszlopos tagja; van köztük heteró, afro-amerikai lány meleg szülőkkel; civakodó ikerpár biszex fiú taggal; félénk, latino, leszbi lány, akinek az anyját kitoloncolták, emiatt szabadelvű nővére neveli, és még nagyon sokféle, érdekes fiatal. Különféle szakkörökbe járnak, készülnek az egyetemre és a nagybetűs életre, de igazából nincs jövőképük, hiszen mindenhonnan azt hallják, hogy csak néhány évtizedünk van hátra ezen a bolygón, aztán mindennek és mindenkinek vége.
A sorozat legfontosabb kérdése talán az, hogy az életre való felkészülésből feltétlenül ki kell-e hagyni a felnőtteket pusztán azért, mert olyanná tették a világot, amilyenné, vagy igenis van értelme a párbeszédnek és a gondolatok megosztásának. Ennek híján a fiatalok rendre elkövetik ugyanazokat a hibákat, a felnőttek pedig nem tudnak segítő kezet nyújtani, miközben egyre távolabb kerülnek egymástól, egyre idegenebbé válnak egymás számára. Történnek ugyan próbálkozások, de a szülőkkel, idősebb testvérekkel, tanárokkal, iskolapszichológussal történő beszélgetések minduntalan kisiklanak a befogadó- és kompromisszumkészség hiányában, vagy más, személyes okok miatt.
Az X generáció humorral oldja a feszültséget, amiből jó páran fogják azt gondolni, hogy nem kezeli a helyén, a súlyuknak megfelelően a problémákat, de valahol mégiscsak arról kéne szólnia ennek az egésznek, hogy a fiatalság közel sem annyira szar, mint amilyennek sokan hiszik vagy megélik. Ezt a generációt sem lehet egyetlen legyintéssel elintézni, nekik is ugyanolyan joguk van ezekhez az érzésekhez, gondolatokhoz, ugyanúgy joguk van megtapasztalni a dolgokat és hibázni még akkor is, ha ezeket sokak szerint unalmukban teszik, mert túl jó dolguk van. A sorozat nem igazán kedvelteti meg velünk a szereplőket, nem megy bele túl mélyen a részletekbe, amitől tényleg olyan, mintha egy túlságosan hosszú pilotot néznénk, amiből egyszer majd talán lesz valami és eljut A-ból B-be. Talán némileg felszínes és tétova, talán nem olyan mély és sokkoló, mint az Euphoria, vagy a közelmúlt hasonló alkotásai, de igazából csak a nézőpont és a téma feldolgozásának módja más, ami nem feltétlenül jelent könnyed szórakozást.
A sorozat egyik kitalálója a nyíltan meleg Daniel Barnz, aki saját születési (Bernstein) és párja (Ben Schwartz) nevéből kreált magának, maguknak egy újat. 2001 óta filmezik, munkásságának üdítő színfoltja a Csodaországban (2007), amely a Sundance fesztiválon jelölést kapott és sokan méltatták az akkor 9 éves Elle Fanning színészi teljesítményét. A másik kitaláló pedig a 19 éves lánya (17 évesen írta a sztorit), Zelda Barnz, akinek valószínűleg van némi rálátása a dolgokra. A producerek között megtaláljuk a már említett Ben Schwartzot és a Lena Dunhamet is, akit legtöbben a – kismillió egyéb más mellett – 2 Golden Globe-díjat elnyert Csajok (202-2017) sorozat forgatókönyvíró-rendező-főszereplőjeként ismerhetünk. Az X generáció március 11-én debütált az HBO GO-n, amit hetente további részek követnek április 1-jéig, és még idén elérhetővé válik az évad második fele is.
Hujber Ádám
Elérhető az HBO GO kínálatában. Próbáld ki 7 napig ingyen!
