A magyar férfiak a legvonzóbbak közé tartoznak, akiket csak láttam – Interjú Eoin Mac Donncha táncossal

Eoin Íroroszág nyugati részén, az óceán mellett született és nőtt fel, most pedig táncosként dolgozik Budapesten. Ismerkedjünk meg vele!

Honnan jöttél?
Egy Carraroe nevű helyről. Ez egy nagyon kicsi falu Írország nyugati részén, közvetlenül az Atlanti-óceán partján.

Mesélj a hétköznapjaidról!
Amikor Budapesten vagyok, szeretek két órával azelőtt kelni, hogy elindulok dolgozni. A legfontosabb, hogy rögtön megkapjam a reggeli kávémat. Lassan mozgok reggelente, de szeretem, hogy amikor lehetséges, sétálhatok akár a munkahelyemig, mert nincs is jobb hely a városi sétákra Budapestnél. Elmegyek dolgozni, táncolok néhány órán át, beszélgetünk a munkahelyi barátaimmal, aztán amikor hazaérek, rendszerint alszok egy órát. Szeretek annyi időt házon kívül tölteni, hogy emberekkel találkozzak, amennyit csak lehet – meginni egy italt és beszélgetni.

Mit tudtál Magyarországról, mielőtt ideköltöztél?
Igazából nagyon keveset. Tudom, hogy szégyen, de nem sokat olvastam utána. Tudtam, hogy gyönyörű és hogy finomak az ételek, mert anyukám már volt itt párszor.

Ért kulturális sokk?
Ó, igen. Először is tudtam, hogy Budapest gyönyörű, de fogalmam sem volt arról, hogy ennyire, és amikor megláttam, leesett az állam. Másik részről az első néhány hét, mondhatni nagyon kemény volt, mert nem teljesen értettem az emberek mentalitását. Eléggé barátságtalannak és frusztráltnak találtam őket, a depresszió különös atmoszférájával. Egy kicsit nehéz volt így.

Milyen tippet adnál egy külföldinek, aki most költözne ide?
Szerintem tényleg fel kellene készülnie a helyből, valamint néhány alapvető magyar kifejezés megtanulása sokkal hatékonyabban segítheti a beilleszkedést. Ne csüggedjen, ha nem ért egyet a helyiekkel. Ez elkerülhetetlenül megtörténik, de inkább próbálja meg az ő szempontjukból is nézni a dolgokat, ne csak ragaszkodjon a sajátjához.

Mik a kedvenceid Budapesten?
Olyan sok mindent említhetnék: a téli hónapokban a műjégpálya, 100%-ban az egész város építészete, ami lenyűgöző; a fantasztikus ételek és hogy milyen sok helyen lehet enni. Munkából jövet gyakran azon kapom magam, hogy nem tudom, mit egyek, mert egyszerűen túl sok jó lehetőség van rá. Szeretem, hogy a magyarok különösen keményen dolgoznak, nagyon elhivatottak abban, amit csinálnak és nem adják fel.

Mondj egy helyet, amit javasolnál egy utazónak, hogy nézze meg!
A Király fürdő.

Mit gondolsz Budapest meleg életéről? Részt veszel benne?
Nem igazán, voltam már a melegklubokban és bárokban, és örülök, hogy elmentem, de számomra ez nem elsődleges. Jobban szeretem a visszafogott és laza helyeket a barátaimmal. Szeretek főzni és vacsora-partikat adni. Soha nem merültem el igazán a helyi meleg életben, bárhol is laktam.

Milyen a meleg élet Írországban?
Az elmúlt pár évben sokkal nyitottabbá vált a helyi meleg élet, ami csodálatos. Pár héttel ezelőtt Dublinban sétáltam, mögöttem egy fiatal pár jött a kisfiával. Az apuka és az anyuka a heteró és meleg párok közötti különbségekről meséltek. Lassítottam kicsit, hogy ne maradjanak el nagyon tőlem, mert kíváncsi voltam, mit fognak mondani. Azt hittem, negatív lesz, de nagyon nyitottak voltak. Majdnem elsírtam magam, amikor az apuka azt mondta a kisfiának, hogy a heteró és a meleg párok is teljesen természetesek. Ez is részben az oka, hogy nem veszek részt meleg rendezvényeken, mert nem látom magam különbözőnek másoktól – mindannyian egyenlőek vagyunk. Nagyon büszke vagyok arra, hogy mi voltunk az első ország a világon, ahol a házassági egyenlőséget népszavazással fogadták el.

Mit gondolsz a magyar férfiakról?
Nehéz kérdés sok válaszzal, néhányunk negatív, néhányuk pozitív. A nyilvánvaló tényt leszámítva, miszerint a magyar férfiak a legvonzóbbak közé tartoznak, akiket csak életemben láttam, egyben ők tudnak lenni esetenként a leginkább bonyolultak is – külföldiként hajlok arra, hogy másnak látnak engem. Sokszor megkaptam, hogy “ja, te nem magyar vagy, akkor szia…” – ami elég nagy szégyen és nagyon szűklátókörű gondolkodásra vall. Úgy találom, szélesíteni kellene a látásmódjukat, hogy ne ítéljenek el mindenkit ugyanúgy. Kifejezetten barátságos és érdeklődő ember vagyok, és néhányan akár tolakodásnak láthatják ezt, pedig csak a barátkozás zavarja össze az embereket. De ami a dolog pozitív oldalát illeti, amikor egy magyar srácot kicsit jobban megismerek, kiderül, hogy remekül megértjük és tudjuk tisztelni egymást. Időbe telik, amíg sikerült áthatolni a falaikon és elérni, hogy kedvesek legyenek, de amint ez sikerül, már meg merik mutatni az igazi önmagukat és ez csodálatos.

Ha valaki most bújna elő, milyen tanácsot adnál neki arról, hogyan legyen az LMBTQ közösség része?
Az mondanám, hogy ne címkézd fel magad, még egy közösség tagjaként se a szexualitásod miatt. Légy önmagad, ne érezd kötelezőnek olyannak lenni, amilyen nem akarsz lenni, ahogy nem érzed jól magad. Mindig légy hű önmagadhoz. Ha tiszteljük egymást, a saját dolgunkkal törődünk, ha keményen dolgozunk azon a területen, amiben jók vagyunk, akkor a világ kevésbé lesz félelmetes hely. A dolgok végül mindig a helyükre kerülnek. Csak legyünk nyitottak a kedvességre, és ne képzeljünk mögé olyasmit, ami nincs. Mosolyogjunk néha idegenekre – egy mosoly semmibe sem kerül, de nagyon sokat adhat. Soha ne féljünk segítséget és tanácsot kérni azoktól, akikben bízunk, mert néha mindannyiunknak szüksége van segítségre.

Mi hiányzik a legjobban otthonról?
Az óceán, ami tíz másodpercnyi sétára van az otthonomtól.

Milyen hobbijaid vannak?
Sokat játszok online játékokkal, PC-n és PS4-en is. Sok éve űzök küzdősportokat, a sótókan karatéban második danos fekete övem van, és három éve Wing Tsun kung-fuval is foglalkozok. Szeretem a nyelveket, ezért beszélek jelenleg négy nyelven is. Sok verset írok, amiket nem szoktam megosztani másokkal. Képzett táncos vagyok, szóval a munkám részben szenvedély és hobbi is, és egyben ebből fizetem a számláimat is. 15 szamurájkardom van a katanától a tantóig és szeretek gyakorolni velük. Szeretek festeni, elveszni a város ismeretlen részein, ami a legjobb módja felfedezni az érdekes új helyeket.

Mi az, amit itt tanultál és amit majd elviszel magaddal?
Hogy milyen keményen és szendvedélyesen dolgoznak az emberek. Ezt nagyon korán észrevettem, ahogy megérkeztem Budapestre. Már akkor az volt és még most is nagyon inspiráló számomra. És hogy mennyire törődőek az emberek – sok magyar barátom van, akik mindig a legjobbat akarják nekem. Vannak persze nehéz napjaim, de mindig számíthatok rájuk és meghívnak egy sörre. Segítenek, hogy jobb ember és jobb táncos legyek. Ezt a kedvességet és ezeket a barátságokat mindenhová elviszem magammal, függetlenül attól, hogy hol kötök ki.

Csaba Roszik