2021-ben hazai és nemzetközi viszonylatban is botrányt kavart, amikor az Országgyűlés Fidesz-KDNP többsége megszavazta a propagandatörvényt, amely megtiltotta a szexuális és nemi kisebbségek „megjelenítését” és „népszerűsítését” az iskolákban, a médiában és a reklámokban. A jogszabály súlyosan sérti az LMBTQI emberek és csoportok jogait, rögzíti a negatív sztereotípiákat és diszkriminatív attitűdöket, illetve korlátozva a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot – mindezt megerősíti az Amnesty International legfrissebb, online is elérhető kutatása.
A szabadságtól a cenzúráig: a magyar propagandatörvény következményei című jelentés először mutat be konkrét bizonyítékokat a homofób és transzfób törvény által okozott jogsértésekre. Az anyagból kiderül, hogy három év alatt hogyan fejtett ki olyan dermesztő hatást a médiában, a reklámiparban és a könyvpiacon, amely széles körben érezhető volt az LMBTQI csoportok és egyének körében is.
A jelentésről, a törvény jövőjéről és a közösség megküzdési lehetőségeiről Mihály Eszterrel, az Amnesty International Magyarország LMBTQI+ jogokkal foglalkozó munkatársával beszélgettünk.
Mi vezérelt a kutatás elkészítésénél? Mire voltatok kíváncsiak?
Amikor terveztük a kutatást, még nem igazán volt ismert példa a propagandatörvény alkalmazására. Miután megalkották a jogszabályt két évig úgy tűnt, hogy nem tekintik prioritásnak, hogy eljárásokat indítsanak. Az akartuk bemutatni, hogy ez nem jelenti azt, hogy a törvénynek nincs hatása. A véleménynyilvánítást korlátozó jogszabályok esetében megjelenő egyik jelenség mindig a dermesztő hatás, az önkorlátozás. Ez pedig értelemszerűen nem egy kézzelfogható dolog. Elsősorban tehát azokról a dolgokról szerettünk volna bizonyítékot gyűjteni, amelyek nem történhetnek meg a propagandatörvény miatt. Amikor pedig elkezdtük rögzíteni az interjúkat a kutatáshoz, már a hatósági ügyek is megindultak a könyvesboltok ellen és a törvény láthatatlan hatásai mellett meg tudtuk figyelni az egyértelműbb, szankciókban mérhető következményeket is.
A végeredmény a „Szabadságtól a cenzúráig – A magyar propagandatörvény hatásai” címet kapta. Mire utal a cím?
A propagandatörvény egy újfajta cenzúrát vezetett be, ezért választottuk ezt a címet. Emellett arra is utal, hogy a szabadságtól a cenzúráig vezető skálán való elmozdulás az emberi jogok védelmét leépítő folyamat volt.
A kutatás vizsgálja, milyen, a való életben megragadható következményei vannak a jogszabálynak. Melyek szerintetek a legdrasztikusabb változások?
A propagandatörvényre reagálva nagyon sok megküzdési stratégia született. A sajtóban nagyon sokat foglalkoztak a magas bírságokkal, könyvek becsomagolásával, fotókiállítások kordonnal elválasztott képeivel. Ezek drasztikus és kézzelfogható változások. Számomra a legmegrázóbb az, ahogy a propagandatörvény miközben korlátozza az LMBTQI+ jogokért való kiállás lehetőségeit, felerősíti a kirekesztő és erőszakos üzeneteket. Ide sorolom azt, hogy az Alkotmánybíróság szerint nem sért alapjogokat, ha a kormánypárti sajtóban a Labriszt egy pedofil szervezethez hasonlítják, vagy ha egy szivárványszínű pad nem tud két napnál tovább érintetlen maradni egy közterületen.
Voltak olyan beszámolók, amik megdöbbentettek?
Nagyon sok beszélgetésünk indult úgy, hogy arról számoltak be az érintettek, hogy nem igazán változtattak a tevékenységükön a propagandatörvény miatt, aztán a beszélgetés során mindig kiderült, hogy ez nem teljesen igaz. Úgy gondolom, hogy szerették volna azt hinni, hogy nem kell „behódolniuk” ezeknek az értelmezhetetlen és káros szabályoknak, de csalódniuk kellett.
Melyek szerintetek a legerősebb, és legközérthetőbb válaszok, amelyek segítségével érvelhetünk a propagandatörvény ellen?
A legfontosabb, hogy a propagandatörvény nem a gyermekek védelméről szól, sőt kifejezetten káros a számukra. Először is, nincsen arra bizonyíték, hogy a szexuális irányultság és a nemi identitás sokféleségéről szóló információk, az LMBTQI+ emberek történeteit és tapasztalatait megjelenítő alkotások bármilyen módon károsak lennének a gyermekekre és fiatalokra. Másodszor, kifejezetten joguk van az életkoruknak megfelelő formában az információkhoz és a tudáshoz, megfelelő ismeretek nélkül csak kiszolgáltatottabbá és sebezhetőbbé válnak.
A propagandatörvénnyel összefüggésben a gyermekek védelme csak szlogen volt, amit a kormány az ellenségkép létrehozásához és fenntartásához használ, és ezzel a jogkorlátozást és az LMBTQI+ emberek megbélyegzését a hatalma megerősítésének eszközévé tette.
A kutatás során többektől is idéztek. Mennyire volt nehéz megszólaltatni ezeket az embereket? Volt, aki a lehetséges negatív következmények miatt nem vállalta?
Sokan nem válaszoltak a megkeresésünkre. Azok között viszont, akik megszólaltak, a többség nagyon nyíltan beszélt. A reklámszakma volt az a terület, ahol a negatív következmények miatti félelem a legerősebb volt. Az ott dolgozó szakemberek közül – feltételezhetően az állami befektetések miatti kiszolgáltatottságból következően – csak egy ember mert megszólalni és ő is csak név nélkül.
Véleményetek szerint mi lesz a jövője a törvénynek? Milyen jogi lépések vannak folyamatban, illetve mi jöhet ez után?
Ennek a törvénynek nincs helye a jogrendszerünkben. Nagyon reményteli az az EU-s kiállás, ami a törvény elfogadása óta nagyon következetesen jelen van. Az Európai Unió Bírósága lehet, hogy már idén döntést fog hozni arról, hogy összeegyeztethető-e a propagandatörvény egy része az uniós szabályokkal. Ez a döntés várhatóan kötelezni fogja a kormányt a változtatásra. Ha nem hajtja végre a Bíróság döntését, akkor pénzbüntetésre számíthat, ameddig azt nem teljesíti. Emellett más eljárásokban is, mint például a 7. cikk szerintiben is megjelennek a törvénnyel kapcsolatos problémák. Ennek jövőbeli alakulása nagyban függhet a közelgő európai parlamenti választásoktól is, részben emiatt is nagyon fontos, hogy mindenki éljen a választójogával.
A Ti munkatársaitok, önkénteseitek hogyan birkóztak meg lelkileg a törvénnyel?
Mindig azt keressük, hogy mi az, amit tenni tudunk, a dühünket és csalódottságunkat cselekvésbe fordítjuk. A törvény elfogadása ellen tüntetést szerveztünk és a homofób és transzfób népszavazást is sikerült közösen megbuktatnunk. Nagyon sok erőt ad azt látni és tudni, hogy magyar társadalom többsége továbbra is elutasítja az LMBTQI+ emberekkel szembeni diszkriminációt.
Mit üzentek azoknak, akik attól rettegnek, milyen új gyűlöletkeltő törvénnyel rukkol elő legközelebb a kormány?
Az esetleges új diszkriminatív, gyűlöletkeltő törvények bevezetése esetén fontos, hogy először is tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül, merjünk segítséget kérni, és ha tehetjük mutassuk is ki a támogatásunkat barátaink és családunk felé, ha látjuk, hogy szükségük van rá. Próbáljuk bővíteni a tudásunkat a minket megillető jogokkal és az új törvénnyel kapcsolatban. Ez segíthet abban, hogy kevésbé legyünk kiszolgáltatott helyzetben. Emellett keressük a cselekvési lehetőségeket akár az Amnestynél vagy más szervezeteknél, közösségeknél.
Gondoljunk arra az erőre és kitartásra, amelyet az LMBTQI+ emberek és jogaikért küzdő mozgalmak tanúsítottak a történelem során. A bizonytalanság és a fenyegetettség idején a közösség támogatása és a kollektív cselekvés rendkívül hatékony fegyver. A kormányra nem, de egymásra annál inkább számíthatunk.
