A német büntető törvénykönyv 175. paragrafusa, amely a homoszexualitást bűnként tételezte föl, 1871-től 1994-ig (!) volt érvényben. Ezen törvény alapján 1933 és 1945 között a kutatások szerint körülbelül 100 ezer embert tartóztathattak le, és ebből 50 ezer fő esetében ítélet is született. A legtöbben börtönökben töltötték le a büntetésüket, ám 5 és 10 ezer közé tehető azoknak a száma, akik a koncentrációs táborokban végezték. Ez utóbbiak körülbelül 60%-a halálozhatott el a táborokban.
A háború után sem ért véget az üldöztetésük: sokakat éppen a nácik által gyűjtött bizonyítékok alapján ismét bebörtönöztek. A különböző kormányok csak az 1980-as években ismerték el a holokausztnak ezt az epizódját; a német kormány 2002-ben kért nyilvánosan bocsánatot a meleg közösségtől.
Az Európai Parlament 2005-ben, az auschwitz-birkenaui haláltábor felszabadításának 60. évfordulóján határozott úgy, hogy január 27-e a holokauszt áldozatainak emléknapja legyen az Európai Unióban. Már az ekkor elhangzott beszédben is szó esett arról, hogy a zsidó áldozatok mellett számos más szempont alapján kiválogatott emberek is áldozatául estek a náci népirtásnak – többek között homoszexuálisok is.
Az idei emléknap alkalmából Nick Clegg brit miniszterelnök-helyettes szívhez szóló nyilatkozatban emlékezett meg a tragikus eseményekről, és kiemelte, hogy a meleg áldozatoknak is helyet kellene kapniuk a felállítandó nemzeti holokauszt-emlékművön: „Amikor a holokauszt áldozataira emlékezünk, nem feledkezhetünk meg arról a több tízezer melegről, akiket a nácik kegyetlenül üldöztek és kivégeztek csupán a szexualitásuk miatt. […] Minden holokauszt-emlékműnek szólnia kéne a nem zsidó áldozatokról is, úgy, hogy közben a középpontban továbbra is a hatmillió meggyilkolt zsidó maradna.”
Ma a világ számos pontján (Berlin, Amszterdam, San Francisco, Tel-Aviv, Barcelona, Sydney, Frankfurt, Köln, Sitges) vannak olyan emlékművek, melyek a holokauszt homoszexuális áldozatairól emlékeznek meg – legtöbbjük a nácik által a melegek megkülönböztetésére használt rózsaszín háromszögre emlékeztet. Képeinken ezek közül láthattok néhányat.
Ha szeretnétek további információkkal gazdagodni a témában, két könyvet és két filmet ajánlunk a figyelmetekbe. Az első Gad Beck (1923-2012), a holokauszt egyik utolsó meleg zsidó túlélőjének önéletrajza, mely An Underground Life: Memoirs of a Gay Jew in Nazi Berlin (Egy eltitkolt élet: egy meleg zsidó emlékiratai a náci Berlinből) címmel jelent meg. A másik szintén egy túlélő, Heinz Herger emlékeit tartalmazza, ennek a címe Die Männer mit dem rosa Winkel (Férfiak rózsaszín háromszöggel). Utóbbi könyvből Bent címmel 1997-ben készült film, Clive Owen főszereplésével – rajta kívül feltűnik a vásznon Mick Jagger is, Greta, a drag queen szerepében. Az utolsó alkotás pedig a 2000-ben készült, Paragraph 175 című dokumentumfilm, melyben számos túlélőt szólaltattak meg az alkotók.
