A múlt héten újabb ,,transzkritikus”, transzfób narratívákat erősítő anyag jelent meg a Partizán Zsófilter című podcastjában ,,Whatever the T says, LGB must follow” címmel – áll a Háttér Társaság közleményében, melyet Alter Emese queer feminista és Zsirka Hella transzaktivista tett közzé.
Alter és Zsirka LMBTQI aktivistaként és az LMBTQI közösség tagjaiként elfogadhatatlannak tartják, hogy a Partizán évek óta egyoldalúan, a gyűlöletkeltő diskurzust támogató módon jeleníti meg a transznemű emberekkel kapcsolatos témákat műsoraiban. Elutasítják a műsor állításait, melyek szerint a transz közösség érdekei szemben állnának a leszbikus, meleg és biszexuális közösségek érdekeivel és követeléseivel, és károsnak tartják a Partizán témában született elfogult és kizárólag a transznemű emberekkel ellenséges véleményeket bemutató műsorait.
A Partizán ma Magyarország egyik legfontosabb baloldali médiaplatformja – írja a közlemény. A csatorna jelenleg több mint félmillió YouTube-feliratkozóval és milliós elérésekkel bír, tavaly pedig a Partizán kapta az országban a legtöbb adó 1% felajánlást (több mint 400 millió forintot), így kiemelt felelőssége van abban, hogy hogyan tematizálja a sérülékeny helyzetű kisebbségeket érintő kérdéseket. A konzervatív-jobboldali hangok és a magyar kormány transz közösséggel kapcsolatos álláspontja egyértelmű: a transz emberek (a leszbikus, meleg és biszexuális közösséggel egyetemben) évek óta folyamatos gyűlöletkampányok célpontjai, akiket a (szélső)jobboldali politikusok és médiamunkások aktuális céljaiknak megfelelően használnak fel politikai tőkéjük növelésére. Ez a transznemű emberek esetében a 33.§ 2020-as hatályba lépéséhez, nemük és nevük irataikban való megváltoztatásának ellehetetlenítéséhez, tehát súlyos jogfosztáshoz vezetett, melynek okán érintettek tömegei szorultak még inkább a társadalom peremére.
A Háttér Társaság elfogadhatatlannak tartja, hogy a sok más témában sokrétű, többféle nézőponttal rendelkező interjúalanyokat megszólaltató Partizán ezt a helyzetet tovább súlyosbítja azzal, hogy baloldali nézőinek a transzneműeket érintő szociális hátrányokról, jogfosztásokról és ezek következményeiről nem számol be, ellenben a transznemű közösség tagjait a társadalomra vagy annak egyes csoportjaira (főként a cisznemű nőkre) leselkedő veszélyként jeleníti meg, vagy a magyar kontextusban nem létező problémák mentén értelmezi a helyzetüket. Különösen problémásnak tartják a Zsófilter adásokat, melyekben 3-6 havonta jelenik meg egy-egy transz téma tárgyalása, ahol a transz mozgalom rendre úgy kerül megjelenítésre, mint a feminizmus, a nőjogi küzdelmek, valamint a leszbikus, meleg és biszexuális (LMB) emberek jogaival konfliktusban álló ideológia. A szervezet aktivistái fontosnak tartják tisztázni, hogy a transz közösség központi követelései (mint a transz emberek nemének jogi elismerése, az orvosi tranzícióhoz való hozzáférés, valamint a diszkiminációtól mentes mindennapi élet) semmiféleképpen sem állnak alapvető konfliktusban olyan követelésekkel, mint a nők elleni erőszak felszámolása vagy az LMB emberek jogegyenlősége. Sőt, szerintük a transzjogi követelések az említett csoportok mindegyikére pozitív hatással lehetnének. Az esetleges félelmekről, jogi kérdésekről, a mozgalmak együttműködési lehetőségeiről való párbeszédet fontosnak tartják, azonban úgy vélik, a Zsófilter a transz embereket potenciális bűnelkövetőkként kezelő, démonizáló és invalidáló narratívája a műsort nem teszi alkalmassá az egyenragú partnerek közötti véleménycserére.
Az aktivisták úgy nyilatkoztak, hogy a transz témákban született adások címei és tartalma következetesen dehumanizálják az érintetteket. Jól szemlélteti ezt a 2023. júliusi adás címe (,,A transz ötlet”), a transz emberek nemi identitásának valóságát letagadó megszólalások folyamatos jelenléte a műsorban. Az egyes adások meghívottjai között kizárólag olyan feministák, LMB aktivisták és szakemberek szerepelnek, akiknek korábbi nyilatkozatai és munkássága alapján egyértelműen a Partizán álláspontjához hasonló véleménye van a transz közösségről és mozgalomról (pl. Helen Joyce, a magyarul az MCC kiadásában megjelent Transzneműek című, a transz mozgalmat a gyermekekre és a teljes társadalomra veszélyes genderideológiaként értelmező könyv szerzője). A transznemű emberek nem valamilyen ideológiáért vagy többletjogokért, hanem a túlélésért küzdenek. Egy olyan közösségről van szó, amelynek tagjai a rendelkezésre álló statisztikák alapján a magánéletüktől kezdve az álláskeresésen át a közösségi terek használatáig az életük szinte minden területén hátrányos megkülönböztetésnek vannak kitéve. A Háttér Társaság elutasítja, hogy a transz emberek létezése és a nemi identitásuknak megfelelő életre való törekvése veszélyt jelentene a társadalom bármely csoportjára és más szociális kisebbségekre. „Kiállunk amellett, hogy az LMBTQI közösség ereje az összetartásban rejlik, így függetlenül attól, hogy valaki a szexuális irányultsága vagy a nemi identitása mentén tekinthető kisebbségnek, szolidárisak vagyunk a közösség minden tagjával” – írják.
,,Mind a nőjogok, mind az LMBTQI jogok emberi jogok, amik nem lehetnek alku tárgyai. Ha a rendszerszintű elnyomásra egymás hibáztatásával reagálunk összetartás helyett, azzal az elnyomó hatalom keze alá játsszuk a sorsunkat. Erős, egységes polgárjogi mozgalomként kell kiállnunk nemcsak magunkért, hanem a rendszer összes áldozatáért” – áll Alter Emese és Zsirka Hella közleményében.
