Az ókori görög mitológiában kétségtelenül Zeusz a legfőbb isten, viszont a görögök életében nem az ő kultusza volt a legerősebb, hanem Apollóné, aki a szellem nemes szabadságának is a képviselője – ezzel is a barbároktól való különbözőséget igazolva. Ő volt a költészet, a jóslás, a zene, a tánc, a művészetek, a férfiszépség, az íjászat és a gyarmatosítás istene. Az Apollónhoz köthető történetek mutatják talán a legjobban, hogy az istenek és emberek közötti távolság valóban áthidalhatatlan. Legtöbbször íj és lant fordult meg a kezében, és ő volt a múzsák vezetője, a járványok és a hirtelen halálok okozója, de egyúttal a gyógyulás is neki köszönhető. Legnagyobb tisztelet Delphoiban és Delos szigetén övezte Apollónt.
Mivel ő volt a legszebb férfi isten, így nem meglepő, hogy számtalan szerelmi kalandba bonyolódott, és nemcsak nőkkel, hanem férfiakkal is volt viszonya. (Ahogy a görög mitológiában másokkal is előfordult ilyen, és ez akkor nem okozott felháborodást.) A legenda szerint Apollónnak többekkel meg kellett küzdenie Hümenaiosz szerelméért, aki Erósz kísérője, Aphrodité és Dionüszosz gyermeke, a nász és a házasságkötés védőszentje, az esküvői muzsika felelőse volt, és aki a saját esküvőjéről hirtelen tűnt el az emberek szeme elől.
Egy másik történet, amely Apollón egy férfi iránt érzett szereleme miatt vált fontossá az ókori görög kultúrában, már i. e. 600 körül nagy népszerűségnek örvendett, és egy ünnepség alapjául is szolgált. Ez az évszakok változásával volt kapcsolatban, a nyár közepén tartották, főleg egy Spártához közeli városban. Az ünnep Apollón Hüakinthosz iránti szerelmét akarta magasztalni. A fiúért a görög isten mindennél jobban rajongott, és Apollón igyekezett minden tudását átadni szerelmének: megtanította a lant és az íj használatára, be akarta avatni a jövendőmondás titokzatos mesterségébe. Azonban egy tragikus esemény miatt Apollón elveszítette Hüakinthoszt.
Az elmúlt években az angol színész, humorista, író Stephen Fry több kötetben mesélte újra a görög mitológiát. A Mítosz (Görög mitológia angol humorral) című könyvében így foglalta össze Apollón és Hüakinthosz történetét: „A jóképű spártai hercegnek, Hüakinthosznak az a szerencsétlen sors jutott osztályrészül, hogy két isten is beleszeretett: Zephürosz, a nyugati szél, valamint az aranyfürtű Apollón. Maga Hüakinthosz inkább Apollónt részesítette előnyben, emiatt újra és újra visszautasította a szél játékos, ám egyre hevesebb közeledését. Az egyik délután Apollón és Hüakinthosz éppen különféle sportokban mérték össze erejüket, amikor Zephürosz féltékeny haragjában egyszer csak eltérítette Apollón diszkoszát, és iszonyú erővel Hüakinthosz fejéhez röpítette azt. Olyan erősen találta homlokon, hogy a fiú azonnal szörnyethalt. Apollónt teljesen hatalmába kerítette a gyász, és nem engedte Hermésznek, hogy a Hadészba vigye a fiú lelkét. Helyette inkább saját illatos, isteni könnyeivel keverte össze az imádott szerelme szemöldökéből előszivárgó vért, majd a földre öntötte e furcsa kotyvalékot. Hamarosan csodálatos, édesen illatozó virág bújt ki a talajból. Ez lett a jácint, amely a mai napig őrzi a boldogtalan szerető nevét.”
A görög mitológiától és a görög művészetektől egyáltalán nem idegen a homo- és biszexualitás. Így az sem meglepő, hogy Apollón kultusza évszázadokon keresztül élhetett, a maga korában számtalan irodalmi alkotásban kapott szerepet, szobrok ihletője, templomok védőszentje lett, újabb évszázadokkal később pedig festményeken mutatták be szerelmeit.
A modern kor sem feledte el Apollón orientációját, a görög isten meleg klubok, bárok, szaunák névadója lett a világ számos pontján.
Molnár Zoltán
