A 41 éves Igor Benevenuto brazil játékvezető a labdarúgás történetében az első FIFA-kerettag bíró, aki melegként coming outolt, és a pályán töltött évei során megtapasztalt homofóbiáról és szexizmusról is beszélt. Ahogy arról a goal.com beszámol, Benevenuto hazájának egyik legjobb játékvezetőjének számít, és 2021-ben került fel a FIFA listájára. A játékvezető egy podcastban mesélt arról, hogy az elmúlt két évtizedben szinte kettős életet kellett élnie:
„A futball egy olyan sportág, amelyben úgy nőttem fel, hogy közben mélyen gyűlöltem. Nem bírtam a légkört, a macsóságot, és a tréfának álcázott előítéleteket. Hogy túléljek abban a kis csoportban, a folyton a pályán focizó srácok között, alkottam egy karaktert, önmagam álarcos változatát. A futball a férfiak sportja, és én már kiskoromban tudtam, hogy meleg vagyok. Nem volt a focinál tökéletesebb hely az orientációm elrejtésére. De hosszú távon a játék nem jöhetett szóba, ezért az egyetlen lehetséges utat választottam: bíró lettem.
41 éves vagyok, ebből 23 évet a játékvezetésnek szenteltem. Egészen a mai napig nem voltam igazán önmagam. A meleg férfiak hajlamosak erre. Lekorlátozzuk magunkat, hogy ne okozzunk csalódást a heteró világnak és az elvárásainak. Azzal töltöttem az életemet, hogy feláldoztam azt, aki vagyok, hogy megvédjem magam a homofóbia fizikai és érzelmi erőszakjától. És az egyik legellenségesebb helyre kerültem, ami egy meleg férfi számára létezhet. Azért utáltam a futballt, mert tudtam ezt.
Hosszú ideig részt kellett vennem az utcai verekedésekben, mert ez az én időmben szinte minden gyerek számára a csoporthoz tartozás része volt. Ahhoz, hogy barátaim legyenek, heterónak kellett lennem, és ahhoz, hogy heteró legyek, kötelező volt focistának lenni. Így hát eljátszottam a szerepemet. A család és a barátok minden alkalommal a stadionba vittek. Kínszenvedés volt, de elmentem minden csapat meccsére, az összes mezt viseltem, ugyanakkor egyet sem. Ennek nem volt semmi értelme. Elszigetelten éltem, szomorú gyerekként, fájdalommal a szívemben.
A férfiakhoz vonzódom, de nem ezért vagyok a pályán. Ott nem egy másik férfit keresek, ott nem vágyom senkire. Nem azért vagyok ott, hogy bármit is kipróbáljak. Tiszteletet akarok, azt akarom, hogy az emberek megértsék, hogy bármilyen környezetben lehetek. Attól, mert meleg vagyok, még nem akarok szexelni mindenkivel, nem akarok mindenkit megnézni. Egyáltalán nem. Én csak tiszteletet akarok, és azt a jogot, hogy ott legyek, ahol akarok.
Mi, a melegek a labdarúgásban sokan vagyunk. Mindenhol ott vagyunk. De a 99,99 százalék rejtőzködik. Vannak játékvezetők, játékosok, edzők, házasok, gyerekesek, külön élők, kettős életet élők… Van itt minden. Felismerjük egymást. Létezünk, és megérdemeljük a jogot, hogy normális életet élhessünk.
Mindent a játékvezetésnek köszönhetek, de nagy árat fizettem érte. Félretettem az életemben a valódi szenvedélyeket, hogy ezt a macsó univerzumot kövessem, hogy álruhában éljek. Ha tehettem volna, orvos lettem volna, de nem sok választási lehetőséget láttam magam előtt. Meleg férfiként nyíltan élni elképzelhetetlen volt egykor. A futball a megélhetésem, és a mai napig ez volt a heteró rejtekhelyem. De ki akarok szabadulni ebből a börtönből. Azt akarom, hogy legyenek kapcsolataim, azt akarom, hogy nyugodtan bíráskodhassak.
Azt akarom, hogy a homofób bűncselekményeknek legyen következménye. A legnehezebb dolog az, hogy megbirkózzak a haláltól való félelmemmel. Brazíliában élünk, abban az országban, ahol a világon a legtöbb homofób indíttatású gyilkosságot követik el. Itt nem csak előítéletekről van szó, hanem halálról. A melegek a labdarúgásban rejtőzködnek. Játékosok, bírók, szurkolók… És sokan vagyunk.
A nevem Igor Junio Benevenuto de Oliveira. Focibíró vagyok.
A mai naptól kezdve nem leszek többé az az álarcot viselő karakter, akit én hoztam létre. Csak Igor leszek, férfi, meleg, aki tiszteletben tartja az embereket és a döntéseiket. Maszk nélkül leszek. Csak Igor. Végre önmagam.”
