Bár sokak még mindig a társadalom kívülállóinak tekintik őket, természetesen az LMBT embereknek is éppen olyan problémáik vannak, mint a többségnek. Bemutatnék egy Alapítványt és egy jelenleg bevezetésre kerülő módszert, amely sokat segíthet az LMBT embereknek konfliktusaik rendezésében.
A PIPA Alapítvány célja a társadalom hátrányos helyzetű, fogyatékkal élő és kisebbségi csoportjainak támogatása, társadalmi integrációjának és a különbségek felszámolásának elősegítése; a társadalom véleményformálásának alakítása az összes segítő technika felhasználásával, pszichológiai, mediációs, coaching, csoport- és egyéni terápiás eszközökkel, tréningekkel.
2015 első felében a Rézler Gyula Alapítvány ösztöndíjasa voltam, melynek keretében 5 hónapos kutató tevékenységet folytattam az USA nyugati szegletében, a University of New Mexico-n. Kutatási területem az egyetemen a mediáció mint Magyarországon még terjedőben lévő alternatív vitarendezési forma volt, valamint ennek egy szűkebb területe, az LMBT mediáció, vagyis a mediáció alkalmazása az LMBT kisebbség tagjai között. A PIPA Alapítvány céljául tűzte ki az LMBT mediáció Magyarországon történő meghonosításának segítését, mert a kollégáim és a szakma gyakorlata is mindig azt igazolja vissza, hogy az LMBT emberek nincsenek tisztában vele, mi is ez voltaképpen.
Mivel a PIPA Alapítvány fontosnak tartja a mediáció népszerűsítését az LMBT kisebbség körében, s erre vonatkozóan egy, a Norvég Civil Alap által kiírt pályázatot is megnyert, összefogva Radvány Ágnes mediátorral (korábbi Rézler-ösztöndíjas) 2015 nyarán megkezdődött a népszerűsítési kampány. Megjelentünk a Sziget Fesztiválon, a Budapest Pride-on, a LIFT Leszbikus Kulturális Fesztiválon, ahol meséltünk a pályázatról, az Alapítvány tevékenységéről, és persze arról, hogy mi is voltaképpen a mediáció és milyen konfliktusokban használható. Megpróbáltuk ezekkel az információkkal a jelenlévők figyelmét hangsúlyozottan felhívni arra, hogy amennyiben egy konfliktusban nem szeretnék a bírósági utat választani, van alternatíva.
Sajnos minden népszerűsítési tevékenység eredményességének nehézkes a mérése, de bízunk abban, hogy ebben a kisebbségi csoportban sikerült több száz emberhez eljuttatni az üzenetünket.
2015 őszén tartottunk két workshopot is a témában, külön LMBT civileknek és külön mediátoroknak.
A továbbiakban írnék néhány szót a mediációról. A mediáció egy olyan, nem hagyományos vitarendező megoldás, melynek az a célja, hogy a vitában érdekelt felek kölcsönös megegyezéssel zárják le a vitájukat. Ehhez a vitában nem érintett, semleges, pártatlan harmadik személy, mediátor segítségét veszik igénybe. A mediáció eszközével gyorsan, hatékonyan – több éves bírósági eljárás helyett akár néhány hét alatt – rendezhető a vita. A mediáció lehetővé teszi, hogy a felek per helyett párbeszéd útján megállapodásra jussanak.
Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a mediátor nem bíró, nem ő, hanem a felek döntik el a saját jogvitájukat. Ezek alapján azt is mondhatnánk, hogy ebben a facilitátori szerepben bárki megállja a helyét, csupán meg kell felelni a „good listener” (jó hallgatóság) kritériumnak. A mediátor szerepe a történetben persze elengedhetetlen: ha a felek maguk között nem tudják megoldani a vitát, a mediátornak kell a megbeszélést a megfelelő mederbe terelni, feltenni a megfelelő kérdéseket, felismerni a lényeges pontokat, amelyek kulcsfontosságúak lehetnek abban, hogy megállapodás születhessen.
Miért előnyös a mediáció a perrel szemben?
A közvetítői eljárás lényegesen gyorsabb, rugalmasabb, mint a bírósági peres eljárás. A mediációban nem fordulhat elő az, mint ami egy perben, hogy az egyik fél nyer, a másik pedig veszít. A mediátor kapcsolatba lép a felekkel, közvetlen, oldott légkörben segít nekik a konfliktus feltárásában és abban, hogy maguk találják meg a megoldást a problémájukra. A megegyezéssel mindkét fél nyer, miközben a megegyezés növeli a felek egymás iránti bizalmát, és javítja a konfliktus miatt megromlott kapcsolatokat is. Tehát egy mediátor egyik legfontosabb feladata a bizalom kiépítése valamennyi fél irányába. Egyrészt arra vonatkozóan, hogy ő – meghallgatva és megértve a problémájukat – pártatlanul, támogató szándékkal áll minden fél irányába, másrészt az eljárás teljes szakaszában biztosítja a feleknek, hogy mindenki meghallgatva érezze magát. Az egyik legborzasztóbb kimenetele egy mediációnak, ha úgy kezdik el papírra vetni az állítólagosan közös megállapodást, hogy az egyik fél úgy érzi, őt nem hallgatták meg, nem mondhatott el számára fontos részleteket, nem beszélhetett számára fontos érzésekről.
Gyakorló jogászként itt szeretném kiemelni a legfőbb különbséget a per és a mediáció között: a mediációban helye van az érzéseknek, míg a perben aligha. Minden konfliktus, minden döntés alapja, velejárója valamilyen érzelem, amely általában eléggé túlfűtött, amikor a felek egymás között már képtelenek a rendezésre, és harmadik személy segítségét kérik. Meg lehet, sőt meg kell beszélni azokat az érzelmi viszonyulásokat, amelyek a mediátor szerint a megállapodás gátját képezik. Csak egy gyakorló szakember tud arról tanúbizonyságot adni, hogy milyen komplex, megoldhatatlannak tűnő konfliktusokat lehet elrendezni egy egyszerű bocsánatkérés mediációs ülésen történő elhangzásával. Amikor a mediátor egy ilyen érzelmi anomáliát vagy valamilyen erős pszichikai gátat észlel valamelyik fél oldaláról (vagy például csak fél beszélni, a megállapodás szempontjából elengedhetetlen dolgokban pedig „állóháború” alakul ki), ajánlatos az úgynevezett „caucus” módszer alkalmazása. Ez alapján egy rövidebb négyszemközti beszélgetést tartanak, ahol a mediátor megpróbálja kihámozni a gát okát. További előny még a perrel szemben, hogy a mediáció nem nyilvános, sőt a mediátornak az eljárás során tudomására jutott tényekkel, adatokkal kapcsolatban szigorú titoktartási kötelezettsége van. Tehát az előtte elhangzottakról az esetleges perben eljáró bírónak sincs tudomása. A felek közös döntésén múlik, hogy az elhangzottakból kinek mit hoznak a tudomására.
Milyen típusú viták rendezhetők bírósági közvetítéssel, amelyek érinthetik az LMBTQ embereket?
- coming outtal kapcsolatos konfliktusok
- párkapcsolati konfliktusok: például az élettársi közösség felbomlása körül felmerülő viták, esetleges vagyonmegosztás, pénzügyi elszámolás
- szivárványcsaládok körüli viták: például kilépő fél esetén a gyermekekkel való kapcsolattartásban való megállapodás
- mediációs megállapodásban rendelkezhetnek a párok az alapítandó szivárványcsalád működéséről, például a gyermekek nevelésének rendszeréről, a nem biológiai szülő szerepéről
- munkaviszonnyal, munkaszerződéssel kapcsolatos vitás kérdések
- tranzícióval összefüggó konfliktusok
Szerző: dr. Zachar-Illés Tamás
