Nem hiszem, hogy van ma olyan ember Magyarországon, akinek legalább egy távoli rokona ne költözött volna már nyugatra egy jobb, egy más élet reményében. Hallani balul sikerült kalandokat, de hazánk fiai és lányai bővelkednek szerencsés, elismerést érdemlő történetekben is. Ez utóbbiak közé tartozik Fekete Jonatán is, aki már több, mint három éve a dánoktól veszi el a munkát.
Miért pont Koppenhága?
Már kiskorom óta kalandvágyó voltam, mindig vonzott az új, az ismeretlen. Négy évvel ezelőtt, az egyetemi alapképzésem végéhez közeledve elgondolkodtam rajta, hogyan is tovább? Indultunk egy nemzetközi tanulmányi versenyen, ahol sajnos nem mi nyertünk, hanem a Copenhagen Business School csapata. Kézenfekvőnek tűnt, hogy ide jelentkezzek mesterképzésre. Ekkor még semmit nem tudtam Dániáról, csak hogy az Aqua együttes (Barbie Girl) innen származik. Kis utánajárás után úgy döntöttünk az akkori párommal, hogy miért is ne, vágjunk bele! Úgyhogy egy évvel később megérkeztünk Koppenhágába, ahol most már több, mint három éve élek.
Mit volt a legnehezebb Magyarországon hátrahagyni?
Természetesen a családot és a barátokat, bár velük szerencsére napi szinten tudok beszélgetni és elég sűrűn járok haza látogatóba. A napsütést is, mert itt elmondhatatlanul szürke az idő – főleg ősszel és télen, amikor másfél órával rövidebbek a nappalok, mint Magyarországon, ráadásul akkor is felhős az ég. És a cérnametéltet, mert itt sehol nem lehet kapni, és eléggé húsleves-függő vagyok, amiből nélkülözhetetlen, úgyhogy mindig van a bőröndömben 3-4 csomaggal, ha hazautazom.
Mivel foglalkozol odakint? Milyenek az elhelyezkedési lehetőségeid, az életszínvonal, az árak és a keresetek?
Szoftverfejlesztő vagyok egy marketing ügynökségnél, imádom a csapatot, a munkám. Az informatika területén való elhelyezkedés szerintem az egész világon egyszerűbb, mint sok más szakmánál, de az is segített az álláskeresésnél, hogy mára már nagyjából megtanultam a nyelvet. Azonban annak hiánya sem okozott gondot előtte, itt mindenki folyékonyan beszél angolul.
Az árak jóval magasabbak, mint Magyarországon, főleg a szolgáltatások terén. Az első évben egyáltalán nem ültem be éttermekbe, bárokba: hiába a dán fizetés, egyszerűen túl drágának éreztem mindent. Szerencsére a bérek is magasabbak, és elég kiegyensúlyozott a társadalom, nincsenek nagyon leszakadt rétegek, mindenki jó körülmények között, létbiztonságban él.
Költői a kérdés, de miben más melegként az élet Koppenhágában, mint itthon? Hogyan állnak a dánok az elfogadás kérdéséhez?
Én nagyon szerencsés vagyok, mert 17 évesen coming outoltam otthon, és a családom, valamint a barátaim is mind támogatóan álltak mellém, soha semmi hátrány nem ért amiatt, hogy a fiúkhoz vonzódom. Sose kellett titkolóznom, így nem volt olyan nagy változás ezen a téren az életemben, amikor ide jöttem. De tény, hogy itt azért sokkal elfogadóbb a társadalom, Dánia mindig is elöl járt a melegjogok terén. A pride idején például szivárványos zászlók vannak a buszokon, az egész város az utcára vonul és még templomi esküvőjük is lehet az azonos nemű pároknak. Az emberek nem csinálnak ügyet a másságból, még az idősebb generációk tagjai is teljesen természetesen kezelik. Ami talán kicsit mégis más: Magyarországon sose jutott volna eszembe kézen fogva, esetleg a páromat átkarolva sétálni az utcán, itt viszont teljesen rendben van a dolog. Az viszont tény, hogy a skandinávok maguk sokkal távolságtartóbbak, és a hetero párok is ritkán sétálnak összebújva.
Nehéz volt beilleszkedni a koppenhágai meleg közösségbe?
Annyira elfogadott melegnek lenni, hogy az embernek nincs igazán szüksége kifejezetten melegek társaságát keresni. A munkatársaimmal, a hetero barátaimmal is ki tudom beszélni a helyes srácokat. De persze vannak meleg ismerőseim, a városban pedig van két-három utca, ahol csak meleg szórakozóhelyek vannak.
Éreztél-e valaha bármilyen megkülönböztetést kint amiatt, hogy magyar vagy?
Sajnos itt is vannak néhányan, akik a Kelet-Európából érkező emberekre rossz szemmel néznek anélkül, hogy tudnák, mit is csinálunk az országban. Volt olyan eset, hogy Grindren egy dán srác nem válaszolt többé, miután megtudta, hogy magyar vagyok.
Szerinted mitől lenne jobb hely Magyarország? Tervezed, hogy valaha visszaköltözöl?
Nyilván jobb lenne, ha a társadalom nyitottabb és elfogadóbb lenne, számomra azonban ez nem csak a melegek elfogadását jelenti, sokkal súlyosabb társadalmi gondok is vannak, amik engem jobban zavarnak. Ami Magyarországról szerintem igazán hiányzik, az a sokszínűség, a különböző helyről érkezett emberek és kultúrák keveredése.
Nem tervezem, hogy visszaköltözzek, de ennek inkább a kalandvágy az oka, mintsem Magyarország helyzete. Összességében úgy látom, hogy már otthon sem olyan nehéz a melegek élete, mint mondjuk 15-20 éve volt, és ez csak egyre jobb lesz.
Waliduda Dániel
