Frédéric Bazille, a kevésbé ismert impresszionista festő
„A modernséget választottam, mert ezt értem a legjobban.”
Az impresszionizmus legjellemzőbb képzőművészeti stílusjegyeit leginkább francia művészek munkáiból ismerjük. Monet, Manet vagy Renoir festményeit a világ számos múzeumában megcsodálhatjuk, de természetesen nemcsak a legismertebb alkotások, nemcsak a leghíresebb művészek hathatnak ránk.
Jean Frédéric Bazille 1841. december 6-án született a franciaországi Montpellier-ben gazdag borkereskedő családba. Nagy hatással voltak rá Eugène Delacroix munkái, ezért úgy döntött: maga is festeni fog. A család csak úgy támogatta őt ebben a törekvésében, ha Bazille orvosnak is tanul. A fiú tizennyolc évesen bele is egyezett ebbe, majd 1862-ben Párizsba költözött, ahol megismerkedett a francia impresszionista festészet kiválóságaival, köztük Pierre-Auguste Renoirral, Claude Monet-val, Édouard Manet-val és az angol származású Alfred Sisley-vel. Bazille erősen hanyagolta orvostanhallgatói kötelezettségeit (ahogy mondta, inkább a modern festészetet választotta), megbukott a vizsgáin, így 1864-ben otthagyta az egyetemet. Úgy döntött, a festészetnek szenteli életét. Vagyonának, a családja támogatásának köszönhetően volt is erre lehetősége, sőt, kortársait, művész barátait is segítette. Több szegény festő neki köszönhette, hogy alkothatott, használhatták műtermét és kellékeit. (A festészet iránti elkötelezettségét, a művészekkel való barátságát jól szemlélteti a Bazille műterme című festménye.)
Bazille leghíresebb művei az 1860-as évek végén születtek, így a Családi találkozó (1867) és a Nyári jelenet (1869). Ez utóbbi hosszú és kimerítő tervezőmunka eredményeként készült el több vázlat kipróbálása után, reneszánsz hatásnak köszönhetően. Több művészettörténész, kutató véleménye szerint a festmény homoerotikus jellege lehet az egyik bizonyíték arra, hogy Bazille a férfiakhoz vonzódott. Egyébként sincs információ arról, hogy a festőnek nőkkel lett volna bármilyen szorosabb kapcsolata. Bazille-nak nem voltak gyerekei, és nem is nősült meg arra hivatkozva, hogy fiatal korában összetörte a szívét egy nő.
Mivel a homoszexualitás nyílt ábrázolása, megjelenítése Bazille korában nem volt elfogadott, sőt, inkább büntették, így sok queer művész választotta témául ártatlan (vagy ártatlannak tűnő) jelenetek ábrázolását, így férfiak fürdőzését.
Bazille festményén, a Nyári jeleneten is csak férfiakat látunk a Lez folyó partján, szabad térben. Egyikük éppen vetkőzik, és ezt egy másik figyeli. Ruhátlan alak nincs a képen, mert akkoriban a meztelen fürdőzés tiltott volt. (Bár Bazille egyik festményén, az 1868-ban készült Halász a hálóval címűn meztelen férfiak láthatók, egyikőjük hátulról.) A birkózó férfiak látványa is eléggé egyértelmű homoerotikus utalás, és az is, ahogy egy férfi egy másikat segít ki a vízből. De a nyolc alak bármelyike, a pózok, a hely elrejtettsége, a hangulat intimitása, mind homoerotikus töltettel bír. Egyes vélemények szerint a festmény a homoszexualitás evolúcióját ábrázolja. Egy fiatal fiú kibújni készül a vízből, közben egy másik férfit figyel, akiről – testtartása alapján – Szent Sebestyén is eszünkbe juthat; egy idősebb férfi pedig egy fiatalabbat húz ki, mintha saját világába hívná – kezet nyújtva neki. A háttérben lévő, alig észrevehető idősebb férfi pedig már türelmesen csatlakozik a többiekhez, míg a birkózó fiatalok erejüket próbálgatják.
Bazille – állítása szerint – azért készített csak férfiaktokat, mert a női test ábrázolását túl bonyolultnak érezte, ráadásul a meztelen alakok festése során gyakran fejfájás gyötörte. Frédéric Bazille nagyon közeli barátja volt a francia dandy, író, zenész és műgyűjtő, Edmond Maître, akiről a festő több portrét is készített, és akivel szívesen zongorázott együtt. Bazille tragikus halála után Maître úgy érezte, hogy nagyon nagy veszteség érte őt.
A francia-porosz háború kitörése után nem sokkal Bazille katonának állt. (Egyes vélemények szerint menekült az érzelmes, túl szoros vonzódással járó bromance-okból, kapcsolatokból.) A harcok során csapatának vezető tisztje megsérült, így Bazille vette át annak irányítását. Támadást intéztek a németek ellen, amikor a festőt kétszer is eltalálták. Frédéric Bazille a csatamezőn halt meg 1870. november 28-án, családja Montpellier-ben temette el.
Molnár Zoltán
