A tehetséges Mr. Ripley és a Szólíts a neveden szerelemgyereke maradandó filmélmény, amolyan igazi bűnös élvezet a maga különleges, zavarba ejtő atmoszférájával és nagyszerű színészi alakításaival.
Az utóbbi időben számos film és sorozat próbált bepillantást engedni a gazdagok világába, ezek többsége általában a gazdagság árnyoldalaira fókuszált. A Saltburn sem tesz másként, a benne szereplő gazdagokról ugyanis sok minden az eszünkbe jut majd, csak az nem, milyen nagyon szeretnénk a helyükben lenni. A címadó kastélyban élő dúsgazdag családnál szánalomra méltóbbat keresve sem találnánk, persze mindebből legtöbben csak a külcsínt látják és borzasztóan irigyek rájuk. A középpontban mégis Oliver Quick áll, aki egy tehetséges, de szegény srác és (2006-ban) ösztöndíjjal kerül Oxfordba, ahonnan az első pillanattól fogva kinézik a megjelenése miatt. Az arisztokrata Felix Catonnal való véletlen találkozása hoz új színt az életébe, a nyári szünetet ugyanis náluk tölti a luxusban.
Felix családja finoman szólva is furcsa, a gazdagság ugyanis egy olyan védőburkot von köréjük, ami megvédi őket a valóságtól. Minden szavuk, minden gondolatuk értelmezhetetlen és elfogadhatatlan azok számára, akik valós életet élnek egy valós világban, valós vágyakkal, célokkal, problémákkal és félelmekkel. A családtagok ráadásul nem csak együtt, de külön-külön is furcsák, mindegyiknek van valami beütése. Minden furcsaság ellenére Saltburn nem az a hely, amit az ember szívesen hagyna el, így van ezzel Oliver, akinek konkurenciája is akad, a nyarat szintén ugyanott töltő rokon és iskolatárs Farleigh Start személyében. A bennmaradásért folytatott harcban a szegény fiú hol vesztésre, hol pedig nyerésre áll és csak a legvégén derül ki, hogy tulajdonképpen ki manipulált kit, de hát éppen ez a manipuláció lényege.
Emerald Fennel a színészkedés mellett (a Barbie-ban is láthattuk őt) kezdett el forgatókönyvet írni, rendezni és producerkedni, az Ígéretes fiatal nővel rögtön el is könyvelhetett egy halom díjat és jelölést, melyek közül a legjobb eredeti forgatókönyvnek járó Oscar-díjat el is nyerte. Nem mindenki képes túltenni magát azon, ha az első próbálkozása után ódákat zengenek róla, ő azonban nem roppant össze a siker súlya alatt, hanem egy hasonlóan ötletes, színvonalas és legalább annyira szokatlan alkotással állt elő. A végeredmény műfaji besorolása nem egyszerű feladat, mert van benne egy nagy adag társadalomkritika görbe tükörrel, szarkazmussal, miközben a szélhámosfilm, a thriller és a krimi eszköztárából is kedvére válogat, ahogy megmártózik a bűnben, a mocsokban és a fülledt erotikában. Ha ez nem lenne elég, a humort sem nélkülözi, valamint rengeteg metaforát és utalást is tartalmaz.
Az Olivert játszó Barry Keoghan jó tíz éve kezdte a szakmát és Az egy szent szarvas meggyilkolásában, valamint A sziget szellemeiben nyújtott alakításával mindenkit meggyőzött arról, hogy istenadta tehetség – utóbbi filmjéért Oscar-díjra is jelölték. A karakteres arcú, 31 éves ír színész ezúttal is emlékezetes pillanatokat szerez a nézőnek, vonásai gyakorlatilag kiismerhetetlenek, egyszerre szelíd és durva, együgyű és végtelenül ravasz, kétségbeesett és mindenre elszánt, ami tökéletesen alkalmassá teszi őt erre a szerepre. Saltburn többi lakója ugyancsak hozzájárul a különleges filmélményhez, amire ráerősít a fényképezés (beleértve a manapság ritkán használt képarányt) és a zene is. A soundtrack magáért beszél: a The Cheeky Girls, Girls Aloud, Arcade Fire, Ladytron, Bloc Party, Benny Benassi, Flo Rida, The Killers, Sophie Ellis-Bextor, Pet Shop Boys és még ki tudja, hányan, mind azon vannak, hogy az adott jelenet a lehető legjobban jöjjön át. Mivel a kastélyban folyó ármánykodásnak korra és nemre való tekintet nélkül mindenki a részese, a Saltburnhöz fűződik az egyik legbizarrabb homoerotikus jelenet, amit filmben láthattunk, a befejezés pedig mindent visz. A közösségi média ezeket a bemutatás óta természetesen felkapta és részleteiben megosztotta, de az igazi filmélmény az, ha egyben nézünk végig valamit.
A Saltburn tavaly ősszel debütált az 50. jubileumi Telluride Filmfesztiválon, majd további fesztivál- és korlátozott számú mozivetítések után került fel karácsony előtt az Amazon streaming platformjára. A kritikusok és a közönség túlnyomórészt szerették, erre utal a számos díj és jelölés, na meg a filmes összesítő oldalak értékelései. Kétségtelenül megosztó, de aki fogékony a kissé bizarr, de ötletes és eredeti furcsaságok iránt, nagy valószínűséggel meg fogja találni a számításait.
Hujber Ádám
