„Hogyan lehetnék logikus, ha még csak férfi sem vagyok?” – A XX. század első felének meghatározó filozófusa ezt a kérdést egy levélben fogalmazta meg, amelyet a kor másik híres gondolkodójának, Bertrand Russellnek írt.
Ludwig Wittgenstein (1889–1951) Bécsben, az Osztrák-Magyar Monarchia dinamikusan fejlődő, legnépesebb városában született április 26-án, a korszakra jellemző kettősségben, egyenlőtlenségben. (Erről az időszakról szól Stefan Zweig A tegnap világa című önéletrajzi műve és Robert Musil A tulajdonságok nélküli ember című befejezetlen regénye.) A fejlődés és egy szűk réteg meggazdagodása mellett burjánzott a nyomor és az elesettség, a kirekesztés. Mindezt csak felerősítette a birodalom nemzeti sokszínűsége.
A zsidó származású Wittgenstein-család a XIX. század közepétől volt meghatározó Bécs (főleg kulturális) életében. Ludwig Wittgenstein szüleinek otthonában számos híres zeneszerző fordult meg (Johannes Brahms, Gustav Mahler vagy Richard Strauss), gazdag festmény- és szoborgyűjteményük volt, illetve Gustav Klimt modernista mozgalmát anyagilag is támogatták. Az idősebb Wittgenstein-fivérek (Hans és Rudolf) a művészetek iránt érdeklődtek (zene és színház), de apjuk (Karl Wittgenstein) ebben nem támogatta őket. A két fiatal a húszas éveik elején öngyilkos lett.
Ludwig Wittgenstein nem volt annyira tehetséges a művészetekben (bár rajongott azért; az esztétikai kifinomultság és pontosság gondolatvilágának meghatározó része volt), és nagyon meg akart felelni édesapjának, így Berlinben mérnöknek, majd Manchesterben repülőmérnöknek tanult. De az igazi szenvedélye a filozófia volt. Ezt táplálta a XX. század eleji bécsi kulturális élet, amelyet (a korábban említett művészeken kívül) többek között Arnold Schönberg zeneszerző vagy Egon Schiele festőművész képviselt. Wittgensteinre természetesen több filozófus is hatott (így Arthur Schopenhauer, Gottlob Frege és Bertrand Russell).
Különösen fontos szerepe lett Wittgenstein gondolkodásában Otto Weininger (1880–1903) Nem és jellem című, 1903-ban megjelent könyvének. Ebben Weininger elemezte a civilizációs fejlődés negatív dimenzióit, a női és a férfi nem polarizáltságát, archetípusait. A biszexualitás biológiai természetét a férfiasság és a nőiesség keveredéseként értelmezte. (Weininger egyébként biológiailag férfinek és pszichológiailag nőnek tartotta magát.)
Wittgenstein Gottlob Frege (1848–1925) német matematikus kutatásai, eredményei miatt fordult a logikához. 1911-ben Cambridge-be ment, hogy Bertrand Russell (1872–1970) előadásait hallgassa, megismerje a Principia Mathematica alapvetéseit, figyelje az ismert és elismert matematikust, filozófust és logikatudóst. Ők ketten sokat ötleteltek, vitatkoztak, voltak nagyon baráti és nagyon ellenséges szakaszok is kettejük együttműködésében. Wittgenstein Cambridge-ben tagja lett a Bölcsészkar vitaklubjának (első előadását Mi a filozófia? címmel tartotta) és az Apostolok nevű (titkosnak tartott) társaságnak.
A másik fontos szereplő Ludwig Wittgenstein cambridge-i éveiben David Hume Pinsent (1891–1918) matematika szakos hallgató volt, akivel egy Bertrand Russellnél tartott összejövetelen találkozott 1912-ben a Trinity College-ban. Mély érzelmekkel teli barátság, tulajdonképpen szerelem volt az övüké, amelyet jeleznek a naplóikban és leveleikben leírtak. Wittgenstein társként tekintett Pinsentre, akivel megbeszélhette a logikával kapcsolatos tudományos elképzeléseit, és akivel megoszthatta a zene iránti szenvedélyét. Gyakran zenéltek együtt, Pinsent kiválóan zongorázott. A stabilitást képviselte Wittgenstein életében, támasza volt a filozófusnak. Mindezek mellett sokat teáztak, vacsoráztak, lovagoltak együtt.
Wittgenstein és Pinsent 1912 szeptemberében együtt utaztak Izlandra, amelynek költségeit az osztrák filozófus családja állta. Ezt az utazást Pinsent élete legcsodálatosabb élményének tartotta. Egy évvel később Norvégiába mentek, amelynek elszigeteltsége nagyon megtetszett Wittgensteinnek, és egy időre oda is költözött. De Pinsenttel folyamatosan leveleztek, aki sikeresen (kitüntetéssel) diplomázott matematikából, majd jogot kezdett el tanulni. A két fiatal azt remélte, hogy 1914 augusztusában már fognak tudni találkozni.
Az I. világháború azonban közbeszólt. Wittgenstein az osztrák-magyar hadseregben szolgált a keleti fronton, Pinsent pedig tesztpilóta lett, ugyanis az aktív szolgálatra nem találták alkalmasnak. Wittgenstein naplót vezetett, jegyzeteket írt a logikáról, a nyelvről, az értelemről, az életről, a lélekről és Istenről. Igyekezett (időnként érzéki) levélben tartani a kapcsolatot barátjával. David Pinsent azonban 1918. augusztus 8-án egy tesztrepülés során lezuhant gépével, holttestét csak egy héttel később találták meg. Wittgenstein bécsi szabadsága alatt Pinsent édesanyjától értesült barátja haláláról, aki üzenetében azt is leírta, hogy fia, David nagyra tartotta barátságukat és nagyon szerette Ludwigot. Wittgenstein összeomlott a hír hallatára, és öngyilkosságot fontolgatott, amelytől egyik nagybátyja mentette meg. Évekig tartotta a kapcsolatot Pinsent családjával.
Ludwig Wittgenstein logikai, matematika- és nyelvfilozófiai gondolatait a Logikai-filozófiai értekezés című művében foglalta össze először, amely 1921-ben jelent meg Cambridge-ben. (Ez nem ment könnyen, hiszen Wittgenstein a háborúban a vesztes oldalon harcolt.) Az értekezés szerint a nyelv és a világ közötti összefüggést a logikával tudjuk leírni. A könyv bevezetőjét Bertrand Russell írta, a művet Wittgenstein David Pinsent emlékének ajánlotta. A művét pedig így zárta Wittgenstein: „Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.”
A háború után Wittgenstein Bécsben, Norvégiában és Cambridge-ben élt, 1939-ben angol állampolgárságot kapott. Tanított (elemi iskolában is), kutatott és írt, egy rövid ideig kertészsegéd volt egy kolostorban. Orvosának otthonában halt meg 1951. április 29-én Cambridge-ben.
Wittgenstein homoszexualitását kezdetben nehezen élte meg. Diákévei alatt született naplóiban kódoltan írta azoknak a férfiaknak a nevét, akikkel kapcsolatban volt. Viszont gyakran látogatta azt a bécsi kávézót, amely nappal sakkozók törzshelye, éjjel melegbár volt. Angliában már nyíltabban élt, David Pinsent halála után voltak még komolyabb kapcsolatai férfiakkal (Frank Ramsey filozófussal, Ben Richards orvostanhallgatóval, Francis Skinner matematikussal).
Ludwig Wittgenstein életét jól jellemzi saját gondolata: „A filozófiában az a nyertes, aki a leglassabban tud futni. Vagy aki utolsó helyen ér célba.”
Molnár Zoltán
