A második világháború lezárása óta először a német parlament holokausztról szóló megemlékezéseinek középpontjában a szexuális orientációjuk vagy nemi identitásuk miatt egykor üldözött és meggyilkolt emberek állnak.
Civil szervezetek két évtizeden át dolgoztak azért, hogy a náci rémuralom LMBTQ-áldozatai számára hivatalos szertartást rendezhessenek, mondván, hogy az ő megrázkódtatásaik sokáig feledésbe merültek vagy háttérbe szorultak.
„Ez a közösség azért fontos számomra, mert még mindig szenved a diszkriminációtól és az ellenségeskedéstől” – mondta Baerbel Bas, a Bundestag elnöke az AFP-nek.
Németország a holokauszt nemzetközi emléknapját – Auschwitz felszabadításának évfordulóját – hivatalosan 1996 óta ünnepli. Egyrészt a Bundestagban tartanak ilyenkor ünnepélyes ceremóniát, másrészt megemlékezéseket szerveznek országszerte.
Az esemény hagyományosan a holokauszt hatmillió zsidó áldozatára összpontosít, bár az első ünnepségen Roman Herzog akkori német elnök az Adolf Hitler alatt meggyilkolt meleg férfiak és leszbikus nők előtt is tisztelgett.
Henny Engels, a Német Leszbikus és Meleg Szövetség jogvédő csoportjának képviselője a pénteki megemlékezést „a bebörtönzött, megkínzott és meggyilkolt áldozatok szenvedése és méltósága elismerésének fontos szimbólumaként” értékelte.
Az egykori német büntető törvénykönyv 175. paragrafusa tiltotta a férfiak közötti szexuális kapcsolatot, bár az 1871-ből származó jogszabályt ritkán alkalmazták. Sőt, az olyan városokban, mint Berlin, a Weimari Köztársaság idején virágzó queer-szcéna működött, amíg a nácik hatalomra nem kerültek.
A nácik 1935-ben szigorították a törvényt, és 10 év kényszermunkával sújtották azt, akit bűnösnek találtak. Az évek során körülbelül 100 ezer férfit tartóztattak le, ezeknek legalább a fele börtönbe is került, míg 5-15 ezer embert koncentrációs táborokba küldtek, és olyan ruhát kaptak, amelyen egy rózsaszín háromszög jelezte a szexuális orientációjukat.
Történészek szerint 3-10 ezer közé tehető a táborokban meghalt meleg férfiak száma. Sokakat kasztráltak vagy szörnyű „orvosi” kísérleteknek vetettek alá.
— Between 1933/45 in Nazi Germany, estimated 100,000 men were arrested as “homosexuals” – 50,000 were sent to prisons
Estimated 5,000 – 15,000 of those sentenced were sent to concentration camps where the death rate of gay men may have been as high as 60%#holocaustmemorialday pic.twitter.com/3V2QdR6n2c
— THE AIDS MEMORIAL (@theaidsmemorial) January 27, 2023
Leszbikusok, transzneműek és szexmunkások ezreit bélyegezték „degeneráltaknak”, és szintén brutális körülmények között helyezték el őket a táborokban. Dani Dayan, az izraeli Yad Vasem holokauszt-emlékhely elnöke elmondta, hogy bár a nácik elsődleges célpontjai a zsidók voltak, üdvözli a németországi emlékezés kultúrájának kiszélesítését.
„A holokauszt az emberiség elleni támadás volt: LMBTQ-emberek, romák, szellemi fogyatékosok, de különösen a zsidó nép ellen” – mondta az AFP-nek eheti berlini látogatásán. „Tiszteljük az összes áldozatot„.
A németországi Zsidó Központi Tanácsának vezetője, Josef Schuster egyetértett azzal, hogy bár a holokauszt áldozatainak fő csoportja a zsidók voltak, „nem ők voltak az egyetlenek„. „Ez bizonyítja, hogy a náci korszakban látott események bármely társadalmi csoportot célba vehetik” – mondta az AFP-nek.
Az üvegkupolás Reichstag épületében tartott ünnepséget Bas nyitotta meg, majd Rozette Kats holland zsidó túlélő mondott beszédet. A 80 éves Kats kisgyermekként Amszterdamban, örökbefogadó szüleivel bujkálva élte át a holokausztot, miközben saját édesanyját és édesapját Auschwitzban megölték.
Ezen túl színészek két LMBTQ-áldozatról olvastak fel szövegeket, akik „példázzák” a homoszexuális emberek sorsát Hitler alatt. Klaus Schirdewahn, akit 1964-ben egy másik férfival való szexuális kapcsolata miatt ítéltek el egy akkor még mindig érvényben lévő náci törvény alapján, szintén elmesélte a történetét.
Bas sajnálatát fejezte ki, hogy a náci időszak LMBTQ-túlélői közül nem maradtak olyanok, akik felszólalnának a parlamentben, és megjegyezte, hogy a meleg férfiak, leszbikusok és transzneműek még évtizedekkel a háború után is állami üldöztetésnek voltak kitéve.
„Az ünnepségen felhívjuk a figyelmet az úgynevezett „melegtörvényekre”, amelyeket csak nagyon későn oldottak fel” – mondta még a rendezvényt megelőzően. „Mire jóvátételre került sor, az áldozatok közül sokan már nem éltek„.
2017-ben a német törvényhozás megszavazta, hogy a háború után is hatályban maradt 175. paragrafus alapján homoszexualitásért elítélt 50 ezer meleg férfi ítéletét eltöröljék, és kártérítést ajánlottak fel az áldozatoknak.
A 175. paragrafust végül 1968-ban törölték a kelet-németországi büntető törvénykönyvből. Nyugat-Németországban 1969-ben visszatértek a náci korszak előtti változathoz, és csak 1994-ben helyezték teljesen hatályon kívül.
Azóta nagyot fordult a világ: 2017 óta házasodhatnak is az azonos nemű párok a nyugat-európai országban.
Íme az első meleg pár, akik kimondhatták Németországban a boldogító igent
