Idén a Budai Várban várnak ránk a nyitott házak

Akik már jól ismerik a Kortárs Építészeti Központ által szervezett városi fesztivált, azok tudják, hogy immár 11 éve egy tavaszi hétvégén közel 50 épület tárja szélesre a kapuit, hogy megismerkedhessünk történetükkel és jelenlegi lakóikkal. Ha nem lenne elég izgalmas, hogy idén a rendezvény témája a Budai Várnegyed, ráadásként négynapos lesz az esemény: a nyitott házak hétvégéjét (május 14-15.) megelőzi egy szakmai konferencia, illetve egy sétanap is. 

Ha ikonikus városrészt kell megemlíteni Budapesten, akkor sokaknak egyből a Vár ugrik be, ami végül is érthető: szép, történelmi jelentőségű, tele van izgalmas történetekkel, és a romantikus utcácskáktól a grandiózus palotáig sokfelé elkalandozhatunk benne. A Budapest100 városi fesztivál idén kifejezetten arra vállalkozik, hogy a polgárváros, azaz a Szent György tértől északra eső, főként lakóházakkal tűzdelt rész épített örökségét és lakóit mutassa meg az érdeklődőknek. A programokat a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) szervezi önkéntesei hathatós segítségével, a Budavári Önkormányzattal együttműködésben.

De miért pont a Vár? A téma egyrészt már régóta motoszkált a szervezők fejében, hiszen egy hihetetlenül gazdag, izgalmas legendákkal és még izgalmasabb igaz történetekkel átszőtt területről van szó. A Várnegyedben jelenleg végbemenő építészeti változások pedig végképp arra sarkallták őket, hogy ne halogassák tovább ennek a városrésznek a bemutatását, amelyet főként a turisták terepének tekintünk – holott tele van hétköznapi emberekkel, akik itt élik a mindennapjaikat. Alighogy összeállt az épületlista 2021 végén, máris eggyel kevesebb ház állt a Szentháromság téren: a volt Diplomata-ház néhány nap leforgása alatt tűnt el a föld színéről – az eset jól mutatja, hogy milyen gyorsan zajlik errefelé az élet mostanság. Mindeközben építkezés zajlik az említett épület közvetlen szomszédságában, de a Dísz téren is – itt van tehát a kiváló alkalom, hogy egy olyan történelmi pillanatot ragadjanak meg, ami után a Várnegyed már sosem lesz olyan, mint amilyen most. Mert elvileg olyan lesz, amilyen egykor, a II. világháború pusztításai előtt volt.

És ezzel a gondolattal rá is kanyarodtunk arra a 800 évnyi örökségre, ami meghatározza a Várnegyed mai arcát: a felfelé ívelő fejlődés, a szinte mindent földig romboló pusztítás, majd az ezt követő újjáépítés ciklikus váltakozása. A 13. században alapított, gondosan megtervezett középkori város két évszázad alatt virágzó, nyugat-európai társaival felérő királyi központ lett, amely kis túlzással pillanatok alatt változott keleties bazárrá és az Oszmán Birodalom erődvárosává a hódoltság alatt. A visszafoglaló ostrom során a Szent Liga seregei a középkori város maradékát is elpusztították, hogy aztán felépülhessen az a barokk épületekkel teli, kisvárosias jellegű városrész, amit ma is ismerünk. A 19. században, majd a két világháború között aztán nemcsak a királyi palota nőtt a háromszorosára, de a Várnegyed lakóházait is elborították a burjánzó neobarokk díszítések, és egyre magasabbra is nőttek a pesti belvárost idéző épületek. Ezt a főúri palotákkal és miniszteri hivatalokkal tűzdelt, régimódi idők fényét őrző, misztikus romantikával teli világot rombolta le a második világháborús ostrom. A helyreállítások során sok esetben „lecsendesítették” a korábbi építészeti túlzásokat, sok helyütt előkerültek az addig rejtett középkori értékek, a menthetetlenül romos házak helyére pedig modern épületek kerültek, amelyek azonban léptékükben és visszafogottságukban illeszkedtek idősebb társaikhoz. A jelen változásai között pedig egyre hangsúlyosabb kérdés, hogy mit gondolunk erről a modern örökségről.

A Várnegyedben több száz év történelmét egyetlen városrészbe sűrítve fedezhetjük fel, miközben elmerülhetünk az egykor itt élők kalandos vagy épp tragikus élettörténeteiben, a nemesek intrikáiban, szerelmesek, különcök, művészek és természetesen épületek sorsában. Emellett pedig érdemes lesz odafigyelni a jelenlegi lakókra is, akik akár néhány éve, akár több generációra visszamenőleg laknak a Várban, úgy ismerik ezt a környéket, mint senki más. A város szellemét a házak őrzik – a történeteket pedig a lakók tudják továbbadni, és erre mindig jó alkalom a Budapest100 hétvégéje.