Már csak a lakásbiztosítás szó hallatán is biztosan vannak olyanok, akik rögtön bealszanak, és nem valószínű, hogy lelkesednének bármilyen reklámja láttán. Pedig amit a John Lewis társaság lakásbiztosításának kisfilmje hatvan másodpercben összehoz, az egyszerre jópofa, bájos, vicces, és a legtöbben, akik voltak gyerekek és játszottak valaha is önfeledten, még azonosulni is tudnak vele – függetlenül attól, hogy férfiak vagy nők.
Nyilván a nemi szerepek összekutyulódásától és a genderideológiától rettegők kiborultak annyitól, hogy egy kisfiú unalmában az édesanyja ruhájában végigvonul a házon, miközben egy örök klasszikus, Stevie Nicks előadásában az Edge of Seventeen szól.
A videó persze nem mindenkinek tetszett, és a közösségi médiában a bírálatok között a nyíltan transzfób megjegyzésektől kezdve egészen a törés-zúzás férfi privilégiumának felhánytorgatásáig elég széles a skála, az egyik legfőbb kifogás pedig az, hogy az önfeledten játszó kisfiú megmutatása egyúttal a gyerekek szexualizációja is egyben. Miközben ez valóban fontos téma, és a gyerekek reklámokban való szerepeltetése sem etikus, addig a Twitter népe épp arra emlékezteti a most háborgókat, hogy a reklám első darabjánál ez még nem zavarta őket. Akkor ugyanis a társaság kisfilmjében ugyanezt a koncepciót egy kislány mutatta be, csak akkor Elton John Tiny Dancer című dalára.
