Előfizetési díj ellenében már elérhető Veiszer Alinda Patreon-oldalán legújabb, Nagy Feróval készült beszélgetése. A Telex beszámolója szerint a „nemzet csótánya”, valamint a házigazda több személyes, valamint Nagy Feró munkásságához kapcsolódó témát is érint a bő egyórás interjúban, ám mind közül kiemelkedik az az elem, amikor a magyar kormány homofób propagandagépezete kerül terítékre.
Az LMBTQ közösséghez a menekültügyön keresztül jutnak el („ne a mi falunkba legyen mecset; nem akarom, hogy azok az emberek ne legyenek, csak ne nálunk legyenek” – jelenti ki az idén Kossuth-díjjal kitüntetett Nagy Feró), ugyanis Veiszer Alinda rákérdez, egyetért-e a művész azzal, hogy a kormány célkeresztjében jelenleg a melegek, valamint a transzvesztiták vannak célkeresztben?
– Nem akarok visszakérdezni, mert…
– De nyugodtan, kérlek, hogy kérdezz.
– Mennyien vannak ők?
– A transzvesztiták? Vagy a melegek?
– Igen. Nem tudjuk. Kéne egy kimutatás…
– Vannak erre kimutatások, jó pár százaléknyian. Mondjuk tíz biztosan.
– Nem hiszem el. A mi falunkban nincs egy se. Nyolcezren lakunk…
– Tudod, hogy az nem egy objektív mérőszám, hogy a mi falunkban nincs.
– Ez egy elenyésző probléma. Komolyan. Nem olyan nagy probléma ez. És ha ő nem megy ki az utcára, és nem követeli, hogy tessék engem becsülni, de mire? Azért, mert transzvesztita vagy? Ne hülyéskedjünk már! Most fiú vagy lány?
– És ha csak annyit mond, hogy kérlek, ne ítélkezz azért, mert más vagyok?
– De hát nem ítélkeztünk. Ők nem tudják, hogy fiúk vagy lányok.
– Ők tudják, hogy micsodák, csak nem a bináris kódrendszerben gondolkodnak.
– Hát akkor figyelj ide: én se fogok kimenni az utcára egy hatalmas Renault-táblával, hogy én ezt szeretem… Érted, hogy mire gondolok – mutat az ujjaival egy rombuszt a női nemi szerv egységes nemzetközi jeleként, majd folytatja a gondolatmenetet. – Vannak nekem hibáim, amikre nem vagyok büszke.
– De ez hiba? Hiba, hogy ha valaki meleg?
– Nem, nem.
– De most ezt mondtad, hogy te nem mész ki az utcára a hibáiddal.
– Nem, nem hiba. De amikor odamegy, és azt mondja, hogy becsülj meg, mert én meleg vagyok, azt mondom, hogy észre sem vettem, hogy te meleg vagy.
(…)
– Téged az zavar, hogy emberek kimennek az utcára, és azt mondják, hogy becsüljetek meg minket is annyira, mint magatok.
– Nem. Az zavar, hogy bemennek az óvodába. És az én gyönyörűséges három és féléves lányunokámnak, aki minden ízében csaj, nem kéne bemenni az óvodába, és tanítani neki, hogy te nem biztos, hogy kislány vagy.
– És ilyen történt az óvodájában?
– Még nem. De nyomulnak egyfolytában.
– Tudsz olyan óvodát, ahol ilyen történt?
– Itt, Magyarországon még nem.
– Tehát olyasmi ellen küzdünk, ami nincs.
– Várj, várj, várj, várj. Ami bármikor lehet!
– Hát akkor tulajdonképpen az ónos kéneső ellen is tüntethetnénk, mert bármikor lehet.
– Nem. Nem. Ez egy komoly veszély.
– Tényleg így éled meg?
– Igen. Hát amikor látom, hogy Nyugaton… Hát minket most azért ítélnek el, Magyarországot, mert mi homofóbok vagyunk, fasiszták, meg mindenféle marhaság, meg mi a transzvesztiták ellen vagyunk… Hát nem vagyok ellene, de hát ők hozták fel ezt a dolgot.
Veiszer Alinda több példát is felsorol, amelyek az elmúlt hetek és hónapok gyűlöletbűncselekményei, többek között a megvert pécsi meleg orvosok ügyét is.
– Ebben igazad van, és én is elítélem, mindenféle erőszakot elítélek. De ezt tulajdonképpen ők provokálták ki.
– Kik?
– Hát a Pride például. Ha belenézel, hogy…
– Te hányszor voltál?
– Én egyszer elmentem, motoros sisakban.
– Hogy ne tudják, hogy ott vagy?
– Persze, hát persze. Nem lehet, hogy ott vagyok, mert nem akarom, hogy tudják, hogy én erre tényleg kíváncsi vagyok, hogy mi ez. Amikor azt látom, hogy ott megy egy teherautó, és két férfi éppen csak nem szeretkezik…
– Ez hányban volt?
– Négy éve vagy mikor volt…
– 2006 óta járok Pride-ra, és nincsenek kamionok.
– Akkor nem tudom, mikor… Előtte lehetett.
– Tizenévvel ezelőtti történetről beszélünk. Azóta nagyon sok minden változott.
– De látod, ezért nem kell ilyen hibát elkövetni, mert bennem még mindig bennem van!
Nagy Feró visszatér a kormány – és sajnos a régió sok más kormányának – slágertémájához, miszerint a gyereknek nem szabad azt sugallni, hogy ő más is lehet, „várják meg ezzel a 18 évet”.
„A melegekkel semmi baj nincs, csak ne az utcán… én se megyek az utcán, és nyalifalizok” – jelenti ki. Szerinte amit a melegek csinálnak, az egyfajta provokáció, mert „olyan nemzetben élnek, ahol a többség nem meleg”, illetve azt a következtetést is levonja, hogy mivel az ő közvetlen környezetében – szerinte – nincs olyan sok meleg, így biztos amúgy sincs túl sok.
– Diszlexiás van a faluban? Autista?
– Autistát tudok, igen.
– Attól, hogy nincs a faluban, még tudod, hogy vannak diszlexiások.
– Ilyenkor azért menjünk a nagy számok törvényéből. Ha nálunk a 8500 emberből mondjuk kettő van meleg, akit nem tudunk, az ne hívja fel a figyelmét azoknak a bunkóknak, akik meg is verik.
– És mi lenne, ha azokat a bunkókat ítélnénk el?
– De hát… Igen. Igazad van, igazad van. Nekünk kéne kiállni mellettük egy kicsit, igen.
