Ahogyan az várható volt, a ma kezdődött IV. Demográfiai Csúcson a miniszterelnök a nemzetközi hallgatósága előtt védte az úgynevezett gyermekvédelmi törvényt. A pedofiltörvénynek indult, majd homofób propagandtörvény irányába eltérített törvénycsomag egyértelmű célja, hogy lengyel mintára a homofóbiára építve plusz szavazatokat próbáljon szerezni a jövő évi választására. (Ha ugyanis egy percig is komolyan vennénk a Fidesz állítását, az egyúttal azt jelentené, hogy 2010-től kedve eddig nem tartották fontosnak a gyermekek védelmét.)
Orbán többek között arról beszélt, hogy aggodalommal figyeli a Nyugatot, ahol “szélsebesen tehert hódítanak újmarxista, újbaloldali mozgalmak, amelyek már az óvodákban félre akarják nevelni a gyerekeket, ezen túlmenően gyermekeket használnak „pride-aktivistaként”, és a gyermekeknek népszerűsítik a szabad nemválasztást.”
Úgy véli, a nyugati baloldal támadja a hagyományos családmodellt, egyúttal relativizálja a család fogalmát az LMBTQ-lobbi és a genderpropaganda segítségével:
„Célba veszik a gyermekeinket, nekünk tehát védekeznünk kell […] Mi nem is adjuk fel, és Brüsszellel meg fogjuk vívni a gyermekvédelemről szóló csatát. A magyarok nem szoktak ígérgetni. Fogadkozás helyett én is csak annyit mondhatok, itt állunk, és másként nem tehetünk. Tudjuk, mi a dolgunk.”
Hogy milyen ultrakonzervatív szélsőségesekből áll Orbán illusztris hallgatósága, azt a Nőkért Egyesület sorolja fel:
- Marion Maréchal-Le Pen, akinek nézetei az abortuszról szigorúbbak a francia katolikus egyházénál is;
- Mike Pence, aki szerint az óvszer nem hatékony a szexuális úton terjedő betegségek megelőzésére;
- Sharon Slater, aki szerint a szexedukáció „háború a gyerekek ellen”;
- Ed Martin, a házasságon belüli nemi erőszak létezését tagadó antifeminista aktivista, Phyllis Schlafly utóda;
- Milorad Dodik, aki szerint a 8000 ember életét követelő srebrenicai mészárlás nem történt meg;
- Jaime Mayor Oreja, aki a hazájában elkövetett, 16 fő életét követelő terrortámadást többek közt a melegházasság elfogadásával hozta összefüggésbe;
- Eric Zemmour, aki Le Premier Sexe című könyvében megkérdőjelezi a nemek egyenlőségével egyetértő férfiak férfiasságát, és akit a közelmúltban több nő szexuális zaklatással vádolt meg;
- Sophia Kuby, aki a nők tudatos karrierfeladását dicsőíti.
Az egyesület szerint a kormánynak a velük való lepaktálás helyett a családok tényleges védelmével, a családtagjaikat bántalmazók megfékezésével kellene foglalkoznia.
A pedofiltörvényt benyújtó Kocsis Máté nemrég azt nyilatkozta a Magyar Nemzetnek, hogy további törvényi változások készülnek:
“A kormánynak van a szokásos rendben megalkotott törvényalkotási programja, emellett szeretnénk például a gyermekvédelmi csomag további elemeit is a Ház elé vinni, van még tennivaló azon a területen.”
Hogy mi lehet ez a bizonyos tennivaló, ahhoz a Magyar Nemzet ma adott is némi ötletet. A kormánypropaganda első számú szócsöve azt követeli ugyanis a kormánytól, hogy a “gyermekvédelmi” törvényt kihasználva tiltsa be a pride felvonulásokat az egész országban.
Ha e tekintetben továbbra sem változik semmi, ha továbbra is el kell viselnünk a Pride-ot és bámulnunk kell a szivárványos zászlót egyes – egyre több – polgármesteri hivatalokon, akkor mi értelme volt annak, hogy végre meghozták azt a törvényt, amit sokan évek óta követeltünk? Akkor hogyan hiheti bárki is, hogy ebben az országban a törvények betartása kötelező? Akkor hogyan bízhatunk abban, hogy nem következik be az, amiről a felvonuláson Steiner Kristóf elmélkedett, hogy jövőre talán már minden komolyabb városban lesz Pride? Ha a törvény csak írott malaszt, akkor mi értelme van az Európai Unióval való konfrontációnak?
Azt várjuk a kormánytól, hogy tartassa be a törvényt, tiltsa be a Pride-ot és akadályozza meg, hogy „minden komolyabb városban legyen Pride”. Továbbá, hogy tiltsa meg a szivárványos zászló közterületen és középületeken való megjelenését, illetve elhelyezését, mert a szivárványos zászló szintén a törvény által nevesített tartalmakat népszerűsíti, és a közterületen és a középületeken látható szivárványos zászlókkal 18 év alattiak is találkoznak.
Szerezzünk végre érvényt a többség akaratának és a törvénynek – ha már egyszer az Országgyűlés volt elég bátor meghozni azt!
