Legars neve eddig sem volt ismeretlen a magyar LMBTQ közösség számára, hiszen a magyar dj már minden valamirevaló magyar LMBTQ eseményen játszott szettet, és a nevéhez köthetjük a néhai !tape-bulikat is. Új lemeze, a Fragments of a Lover’s Discourse első dalával, Drag Me-vel viszont minden eddiginél querebbre veszi a figurát. Egy drag queen, egy múzsa és megannyi határátlépés. Legarszal és a klip rendezőjével, Jenei Szilveszterrel a Drag Me-ről beszélgettünk.
A Drag Me videoklipjében a Spanyolországban élő, brazil származású drag queenről, Mama Lynchről készült különböző felvételeket láthatjuk és maga a dal is a drag queenhez íródott, aki, ha mondhatjuk így, Legars múzsája lett: „rendkívül lenyűgözött mind a személyisége, mind azok a personák, akiket megtestesít. Korábban is érdekelt a dragek, travik világa, viszont rajta keresztül azt is megláttam, hogy egy egészen magas szinten lehet »játszani« a sokféle drag-identitással, és, hogy a művészeten keresztül megnyilvánuló nem bináris személyiségképnek elsöprő politikai ereje is lehet.”
De ki is ez a varázslatos drag queen?
Mama Lynch, aki a hétköznapi életben egyszerűen Lyncoln, egy olyan madridi közösség tagja, amely folyamatosan harcol az LMBTQ+ közösségért, az esély- és jogegyenlőségért. A drag queen és a dj Costa Braván ismerkedtek meg 2018-ban egy punk, alternatív melegtáborban, ahol illegálisan foglaltak el egy kempinget. Szóval nem mindennapi a történet: „egész Spanyolországból érkeztek résztvevők, sőt a határokon túlról is, és a három nap ahhoz segített hozzá bennünket, hogy szélesítsük a perspektívánkat arról, kik vagyunk mi, mit jelent a sokféleség, hogyan lehet szembeszállni a közösség egyre sztereotipikusabb elképzeléseivel arról, milyen is melegnek lenni, hogyan lehet küzdeni a »pink washing« ellen. Ott ismertem meg Lyncolnt is. Emlékszem, az egyik éjszakát nagy társaságban a tengerparton fejeztük be. Lyn egy parókában és női fürdődresszben, szakállasan sertepertél a homokban egy próbababa ki-tudja-hol talált lábát (!) lóbálva a kezében, spárgába dobta magát, harmadik lábként használva a műanyag végtagot, és halálra röhögtük magunkat az ad hoc performanszán.”
Legars szerint maga dal egy felismerést dolgoz fel: ha kilépünk a komfortzónánkból, nemcsak új perspektívából láthatjuk magunkat, hanem új válaszokat is kaphatunk kérdéseinkre: „arról szól, hogy mennyire fontos a normák ellenébe mennünk, mert bizonyos esetekben az nyújthat esélyt arra, hogy megtaláljuk önmagunkat, máskülönben a domináns diskurzust követők helyettünk szablyák meg azt, hogy milyen kontextusba kell helyeznünk magunkat, hogy kik lehetünk vagy épp kik nem. Tudod: ha te nem foglalkozol politikával, majd a politika foglalkozik veled…”
Legars a klip rendezőjével, Jenei Szilveszterrel Barcelonában barátkozott össze, a karanténhónapok alatt. Óriási szerencséjükre a két magyar művész pont egy utcában lakott, így könnyebben tudták átvészelni a nyomasztó időszakot közös világmegváltó terveikkel. „Nagyon szeretem a látásmódja frissességét, a grafikai munkáin megfigyelhető álomvilágot, amely az én megközelítésemben egy utopisztikus, a jó értelemben vett naivitást igenlő látásmód. Egyszerre okos és gyermeki ez a világ. Amikor az az ötletem támadt, hogy Lyncoln felvételeiből készíthetnénk klipet a számhoz, természetes volt a számomra, hogy Szilveszternek vetem fel elsőként a gondolatot”
„A koncepció az első pillanattól kezdve egyértelmű volt számunkra. Adottak voltak a telefonos felvételek, egy gyönyörűen felvett videoklip, Instagram-posztok és így tovább. Ezeket kellett harmonikus eggyé munkálni. A felvételek különböző képarányai miatt döntöttem az egységes 3:3 forma mellett. Emellett fontos volt számomra, hogy képileg új ízt adhassak a zenéhez, amivel kiegészíthetem vagy valamennyire befolyásolhatom a zene hangulatát.” – mondja Szilveszter, akinek az inpsirációt lényegében a drag queenek látványa jelentette, semmi más: „elképesztően jó volt látni, mindamellett, hogy szabad művészek, rengeteg olyan projektjük van, amik szociálisan érzékenyek, és a társadalmat, az embereket célozzák meg. Ezekből a munkákból sokkal többet szerettem volna megmutatni, de sajnos nem állt rendelkezésünkre megfelelő minőségben felvett anyag.”
A fiúk összesen három-négy hónapon keresztül dolgoztak a klipen, hogy elég idejük legyen néha kicsit letenni azt, majd újra friss szemmel látni az anyagot, amely így szép lassan formálódott egy harmonikus egésszé. „Számomra a fő üzenete az, hogy teljesen természetes, tele vagyunk energiával és érzelemmel. A mi egyéni, saját energiánkkal és érzelmeinkkel. Szétrobbanunk a vágytól, a félelemtől, a gyönyörtől, a dühtől és a boldogságtól. Ezt meg szabad élni, ezt át lehet transzformálni, új dolgokat létrehozni belőlük. Erre szeretném felhívni a figyelmet” – mondja Szilveszter.
Szilveszter szerint a dal és a hozzá készült művészi klip különösen fontos lehet ma Magyarországon, hiszen a társadalomnak szüksége van arra, hogy minél több pozitív példát lássanak LMBTQI+ emberekről, akik mernek élni és természetesek maradni: „rengeteg szar ömlik a fejünkre, ami miatt folyamatosan megkérdőjelezzük értékességünket. »Vajon elég jó vagyok? Ha így cselekszem, akkor nem fognak rájönni. Ha ezt a farmert veszem fel, akkor nem leszek buzis. Ha másképp nevetek, olyan leszek, mint az apám.« Ez számomra rettenetesen ijesztő, mert a pszichénket verjük át csak azért, hogy egy értelmezhetetlen, buta, önkényes, felülről támogatott világképnek feleljünk meg, amibe szép lassan beledöglik a lelkünk.”
Legars új lemezét, a Fragments of a Lover’s Discourse-t itt tudod meghallgatni!
