Őszinte bortermelés, merészséggel fűszerezve

Nemcsak a fenntartható, természetbarát bortermelés, hanem a társadalmi felelősségvállalás is fontos az Etyeki Kúria Borászat számára. Huszonöt éves történetét a hagyományok tisztelete mellett a folyamatos megújulás jellemzi, ami azon bátor döntések révén születik meg, melyeket újra és újra meghoznak. A fenntartható borkészítésről, az Etyeki Kúria gazdag történetéről és az LMBTQ közösség igényei szerint történt termékfejlesztésről is beszélgettünk Szerepi Szabolccsal, a széles körben elismert Etyeki Kúria Borászat üzletfejlesztési vezetőjével, aki azt is elárulta, hogyan került az etyeki fehérbor-vidékre pinot noir szőlő.

Az Etyeki Kúriában őszinte borokat készítetek. De mit jelent pontosan, ha egy bor őszinte?

Az őszinteség Mérész Sándor főborászunk felfogásában magára a természetességre, közvetlenségre utal. A szőlőtőkék telepítésétől a vízgazdálkodáson keresztül a szőlő metszésén és szüretelésén át a bor készítéséig – tehát az első lépéstől az utolsóig – a fenntarthatóságra, a természetességre törekszünk. Derítés esetében csak növényi (borsó)fehérjét és bentonitot alkalmazunk, nem használunk állati eredetű készítményeket.

Hogyan kell elképzelni a fenntartható borkészítést?

A szőlőtermesztés ma ismert sváb hagyományait az 1700-as évek elejére vezethetjük vissza, amikor a törökök kiűzése után német szőlőművelőket telepítettek a községbe, akik néhány évtized alatt felvirágoztatták a helyi szőlőkultúrát. Nekik köszönhetjük a hagyományos, mészkőbe vájt pincék és a védett pincesorok kialakítását is (Öreghegy, Kecskegödör, Körpince).

A fenntarthatóság jegyében nem öntözünk, hanem a természetre bízzuk, mennyire öntözi a területeinket, ugyanakkor a vízgazdálkodásra nagyon odafigyelünk: indokolt esetben a sorközvetéssel és egyéb talajszerkezet-javító módszerekkel úgy avatkozunk be, hogy az érkező csapadékmennyiség optimális mértékben hasznosulhasson a területen. Hosszabb utat létesítünk a lefolyó víznek a domb aljáig, vízfékeket építünk be, hogy minden egyes tőkét folyamatosan érje a víz. Ez azért is fontos, hogy ne kilométereken keresztül kelljen a vizet a szőlőtőkékhez szállítani, mert az a fenntarthatóság ellen menne. Folyamatosan képezzük a dolgozóinkat, hogy a borászat ökológiai lábnyomát együtt igyekezzünk a lehető legkisebbé tenni. A borok mellett borbárunkban hamarosan ételeket is szeretnénk majd kínálni, az alapanyagokat pedig helyi termelőktől szerezzük be, illetve néhány gyümölcs a saját birtokunkon termett, és elviteles fogyasztás esetén ezeket lebomló, komposztálható dobozokban adjuk.

Mennyire elterjedt ez az etikus felfogás a hazai borgazdálkodásokban, borászatokban?

Egyre többen gondolkodnak ilyen intézkedésekben, de egyáltalán nem mindegy, hogy erre a jogszabályok kényszerítik őket vagy hitvallásból teszik – a kettő között ugyanis óriási a különbség. Mi a 2000-es évek eleje óta tudatosan törekszünk a fenntarthatóságra – szinte elsőként a borászatok között. Hitvallásunk szerint a bortermelésnek ugyanis nemcsak az anyagi, hanem az erkölcsi része is ugyanolyan fontos.

Az Etyeki Kúria borászat volt emellett az első, amely pinot noir szőlőt telepített egy „fehérboros” vidékre – ez több mint merészség…

Ez biztos, hiszen ennek a szőlőfajtának a termesztése elsősorban a szekszárdi és az egri borvidékre jellemző, de borászatunk tulajdonosi körének előrelátásának és vállalkozó szellemének köszönhetően végül mi telepítettük Etyeken elsőként ezt a szőlőfajtát, ami később a borvidék egyik zászlóshajója lett. Maga Törley József se gondolta volna, hogy milyen bitang jó, elegáns és finom szerkezetű vörösborokat lehet a térségben készíteni.

Az idén huszonöt éves Etyeki Kúria történetében azonban nem egyedi ez a fajta előremutató gondolkodás és bátor kísérletező szellem.

Ez így van, még ma is használjuk – persze már erősen modernizálva – azokat a reduktív borkészítésre alkalmas acéltartályokat, melyeket néhai Báthori Tibor, borászatunk előző tulajdonosa, a második Év Borásza-díj kitüntetettje az elsők között kezdett alkalmazni Magyarországon. A borászatunkhoz vezető utca most az ő nevét viseli, megérdemelten.  De említhetnénk a FlexCube tartályok alkalmazását, vagy a tartályonként, mobiltelefonnal is vezérelhető hűtési rendszert, vagy éppen a hazai borászatoknál kevéssé elterjedt vállalatvezetési és szervezési elvek alkalmazását. Szerencsére hosszú a lista!

Az innovációt erősíti az is, hogy jó 10 éve a trausdorfi (magyar nevén Darázsfalva) Esterházy Borászattal szakmai együttműködésben dolgozunk, amely Burgenland tartomány legdinamikusabban fejlődő cégcsoportjához, az Esterházy Csoporthoz tartozik. Ez a csoport nagyon sok területen működik,t pl. bio mezőgazdaság, ingatlanfejlesztés, történelmi várak és kastélyok, erdészet stb. De ez, a herceg Esterházy-család szellemi és gazdasági örökségét gondozó és kezelő csoport szervezi a szentmargitbányai szabadtéri operafesztivált, vagy a Herbstgold Fesztivált is Eisenstadtban (Kismarton). A csoport tevékenysége nagyon inspiráló a számunkra is. Érdemes őket meglátogatni.

Ugyanakkor a folyamatos innováció mellett nem feledkezünk el a hagyományok tiszteletéről sem. A tulajdonosok annak idején egy olyan borászatot szerettek volna létrehozni, ami a hagyományok mellett innovatív, iránymutató is. Az Öreghegy – ahol a birtokközpont található – ennek a borkészítési hagyománynak rengeteg emlékét őrzi: régi présházak, pincék, tradicionális sváb épületek helyezkednek el a birtokközpont közelében, amiket a tulajdonosok mind a mai napig igyekeznek megmenteni, eredeti pompájukban helyreállítani. Ezek adják ugyanis a hely lelkét.

A társadalmi felelősségvállalás mennyire jellemző hozzáállás a hazai borásztársadalomban?

Sokszor vannak olyan megmozdulások, amiket borászatok szerveznek. Annak ellenére, hogy konkurenciái vagyunk egymásnak, és sok esetben eltérő módon gondolkodunk a borokról és néha a világról, a borásztársadalom nagyon is képes az összefogásra, ha jó ügyekről van szó. Az akciók nagy része nem kap hírverést, ugyanis nem a publicitás miatt segítünk. Hogy egy példát említsek a közelmúltból: egészségügyi dolgozóknak állítottak össze kisebb-nagyobb ajándékcsomagokat borászatok még tavaly karácsonyra, így köszönve meg azt a munkát, amit értünk tesznek. Mi is felajánlást tettünk más etyeki borászatokkal egyetemben a bicskei kórháznak és mentőállomásnak. Az Etyeki Kúria mindig örömmel áll jó ügyek mellé: például a helyi iskolát is segítettük már bútorbeszerzéssel. Adni, segíteni mindig jó érzés.

Az LMBTQ közösség melletti kiállás bátor lépésnek számít a mostani politikai helyzetben. Nem tartottátok rizikósnak a Liberty Collection habzóbor elkészítését?

Az Etyeki Kúriánál azt valljuk, hogy aki a borainkat szereti, azt mi is szeretjük. Az, hogy Erdei Zsolttal, illetve a Humen Shoppal karöltve az LMBTQ közösség számára fejlesztettünk terméket, akár a társadalmi felelősségvállalás részeként is fel lehet fogni, de ezt a kérdést mi nem szeretnénk misztifikálni. A politika pedig nagyon távol áll a borkészítéstől, és mi ez utóbbiban vagyunk jók.

Jelenleg még csak az első termékfejlesztésnél tartunk, de nagyon bizakodóak vagyunk, ha ugyanis olyan terméket tudunk létrehozni, ami az LMBTQ közösségnek külalakban és minőségben is megfelel, az üzletileg is kifizetődő lehet, illetve kell, hogy legyen. Mi nem teszünk, nem tehetünk különbséget az Etyeki Kúria barátai között.

Utóbbi most különösen fontos lehet, hiszen a járvány sosem tapasztalt kihívások elé állította a borászatokat is. Nektek hogyan sikerült adaptálódnotok a helyzethez?

A szolgáltatóipar és a turisztikai szegmens nagyon nehéz helyzetbe került a járvány miatt – ez természetesen közvetve minket is érintett. Ha nem üzemelhetnek a szállodák és az éttermek, mi is kevesebb terméket tudunk értékesíteni. A nehézségek ellenére szerencsére sikerült viszonylag gyorsan reagálni a helyzetre, és villámgyors szervezéssel már tavaly nyáron el tudtuk indítani megújult webshopunkat, ahol mindig – így most is – érdekes, néha „őrült” akciókkal várjuk vevőinket, illetve szorosabbra fűztük a kapcsolatot a különböző áruházláncokkal és régi jó disztribútor partnereinkkel is.  Borbárunk kereskedelmi céllal minden nap nyitva tarthat és tart is, fogadja azokat is, akik „csak” egy-egy palack bort vásárolnának esetleg összekötve azt egy kellemes öreghegyi sétával.  Azon kevés borászatok közé tartozunk, amely megtartotta az összes munkatársát; senkitől sem váltunk meg ebben a nehéz helyzetben. Ehhez kellett a dolgozók összefogása is: szinte mindenki a munkakörétől merőben más területen is beszállt a munkába, nem csak a számára kijelölt feladatokat végzi el, így a közösségünk is szorosabb lett. Közben pedig tervezzük a jövőt: mindennél jobban várjuk, hogy végre újra vendégeket tudjunk fogadni, és ismét sok mosolygós arcot láthassunk a borászatban – ez mindenért kárpótol majd.

Filákovity Radojka