A nyíltan meleg természetfilmes, Dan O’Neill ma már a BBC Earth-nek készít filmeket, amivel valóra váltotta gyerekkori álmait. Kirgizisztán kies hegyeitől Guyana esőerdejeiig forgat, de pályája elején a tévés szakemberek még azt mondták neki, nyomja el a szexualitását.
Minderről az angol újságírónak, Rachael Pells-nek beszélt a természetfilmes, aki David Attenborough dokumentumfilmjein nőtt fel. Sokáig önmaga előtt is tagadta, hogy meleg lenne, 20 éves korában jutott el a teljes coming outig. Úgy véli, önbeteljesítő az, hogy nem lehetünk azzá, amire nem látunk példát magunk előtt – ő pedig nem látott a képernyőkön olyan természetfilmest, aki hasonlított volna rá. Az LMBTQ közösség reprezentációja az ő gyerekkorában még minimális volt:
“Úgy nőttünk fel, hogy elsősorban a kötelező kisebbségi figuraként és sztereotípiák formájában jelentünk meg, és sohasem bátor, kalandvágyó, veszélyekkel megküzdeni képes személyekként.”
Emiatt nem tudta elképzelni, neki valóban lehet-e jövője a természetfilmes pályán. Ebben a tévések sem segítették, akik között voltak, akik a melegsége miatt nem tartották eléggé férfiasnak.
“Ahogy a legtöbb LMBTQ embernek, úgy rám is mondtak sok mindent az életem során. Azt tanácsolták a szakmában, hogy nyomjam el a szexualitásomat, és én megtettem.
Egyszer egy megbeszélésen voltam Londonban egy produkciós cégnél, egy új műsor kapcsán. Azt hiszem, nagyon örülhettem egy ötlet miatt és lelkesen beszéltem róla… Aztán megtudtam, hogy a meeting egyik vezetője azt mondta utána, hogy “ez melegebb, mint vártuk”. Soha nem kerestek többé.”
A hasonló megjegyzések O’Neill szerint a felszínen tűnhetnek ugyan ártalmatlannak, de valójában súlyosak azok számára, akiknek egész életükben tanulniuk kell azt, hogy szeressék önmagukat, és nincs gond azzal, hogy kik ők. Az ilyen helyzetekben pedig óhatatlanul megfordul az ember fejében, hogy talán inkább el kellene rejtenie azt az oldalát, ami miatt megszólták. Ha pedig mindez nem lenne elég, a társadalmat a mai napig áthatja a toxikus macsóság ideája, hogy milyennek is kell lennie az “igazi férfinak” – ez a felfogás pedig alig változott az elmúlt évszázadok alatt.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
“Úgy vélem, ha bármilyen eltérő háttérrel is érkezel, máris egy másfajta nézőpontot tudsz kínálni – ezzel együtt pedig egy együttérzőbb módját annak, ahogy a világot látjuk. Remélem, azzal, hogy az első nyíltan LMBTQ természetfilmes vagyok, segíthetek az emberek elképzeléseit egy kicsit megváltoztatni – és egy pozitív példakép lehetek a természetrajongók és biológusok új generációjának.”
