William Shakespeare szexualitása évtizedek óta foglalkoztatja az irodalmárokat. Két brit professzor, Sir Stanely Wells és Dr Paul Edmonson úgy gondolják, hogy átfogó kutatásuk egyértelműen bizonyítja: a 16. századi angol drámaíró biszexuális volt.
1578-tól született lírai alkotásokat vizsgáltak és arra jutottak, hogy 182 tanulmányozott szonettből tíznek nők, 27-nek pedig férfiak a címzettjei, míg a többi esetben „a vágy tárgya bárki lehet” – igaz ez például az ismert XVIII. szonettre is.
XVIII. SZONETT
Mondjam: társad, másod a nyári nap?
Te nyugodtabb vagy s az nem oly üde,
Hisz a május méz-bimbaira vad
Szél csap, s túl rövid a nyár bérlete;Az ég szeme néha gyújtva ragyog
S arany arca máskor túlfátyolos;
S mind válik a széptől a szép, ahogy
Rútítja rendre vagy vakon a rossz.De a te örök nyarad nem fakul
S nem veszíti szépséged birtokát;
Ne mondja Halál, hogy rád árnya hull:
Örök dalokban nőssz időkön át.Míg él ember szeme s lélegzete,
Mindaddig él versem, s élsz benne te.
(Fordítás: Szabó Lőrinc)
„Az 1980-as évek közepétől vált divatossá az elmélet, miszerint Shakespeare meleg volt. Ám nős volt és gyerekei születtek. Néhány szonettet nőknek, másokat férfiaknak címzett. A biszexuális jelzőt használni nagyon is helyénvalónak tűnik” – nyilatkozta a két professzor a brit Telegraph-nak.
A szonetteket megírásuk valószínűsíthető sorrendjébe állították és úgy vélik, hogy a harminc éves időintervallumban több személy is tárgya volt a műveknek. A 41-42 és 133-134-es szonettek szerint kifejezetten a biszexualitásra és szerelmi háromszögre utalnak. A 41–42-esben Shakespeare dühös, amiért megcsalták, de elismeréssel adózik mind férfi, mind női szeretője szépsége előtt.
41.
Szilajságodnak kedves kis hibáit,
Ha néha épen nem vagyok veled,
Kimentik ifjuságod s csalfa bájid,
Kit a kisértés, bárhol légy, követ:
Szives vagy, igy könnyen megnyerhető;
Szép vagy, s igy ostromokkal üldözött;
S ha nő eseng: az, kit szült szinte nő,
Megállhat-é az ily veszély között?
De jaj nekem! Tekintsd az én kinom,
S fedd bájidat meg s ifju lengeséged,
A mely a kéjvarázszsal egyre von,
És szegni késztet kétszeres hűséget:
Nőket, kiket szépséged megigéz,
S tiédet, mert hozzám hűtlen te lészsz.
42.Hogy ő tiéd, nem ez minden bajom;S pedig szerettem, mondhatom, valóban;Hogy te övé vagy, én ezt fájlalom,E veszteség bánt sokkal sujtóbban.De, drága sértők, ím kimentelek:Te szereted, mert tudod én szerettem,S ő, hívemet értem szerette meg,S így én szerelmem áldozatja lettem.Ha téged vesztlek: nyer a szerelem;És vesztve őt: hivem lelé a vesztet;Ti ketten nyertek veszteségemen,S kettőtökért én hordom e keresztet.De mily öröm! Én egy vagyok veled,Tehát így ő csupán engem szeret.
