Zac Efron tavalyi, Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány című filmjének köszönhetően, amelyben a színész egy hírhedt amerikai sorozatgyilkost, Ted Bundy-t alakította, sokakat érdekelni kezdtek a világ legrettegettebb sorozatgyilkosainak történetei. Az Egyesült Államok azzal a nem éppen hízelgő ténnyel „büszkélkedhet”, hogy rengeteg közismert sorozatgyilkosa volt – elég az imént említett Ted Bundyra, a Zodiákusra, vagy Gary Ridgway-re gondolni, aki egy évtized alatt több mint 70 nőt fojtott meg. A homoszexuális Jeffrey Dahmer áldozatai férfiak és fiúk voltak, akiket mielőtt megölt volna, meg is erőszakolt. Következő cikkünket csak erős idegzetű olvasóinknak ajánljuk.
Kétségbeejtő gyerekkor
Jeffrey Dahmer 1960-ban Wisconsin államban született. Édesapja egyetemi tanulmányai miatt (vegyésznek készült) csak ritkán volt otthon, édesanyja pedig gyakran betegeskedett, így alig maradt energiája a gyerekeire. A nő ráadásul gyenge idegzetű is volt: egyszer gyógyszer-túladagolással öngyilkosságot kísérelt meg, amikor Dahmer még kisgyerek volt. A későbbi sorozatgyilkost első tanárai csendesnek és visszahúzódónak látták, noha volt néhány barátja. Dahmer gyermekkorában betegesen vonzódott a halott állatokhoz: először csak döglött pillangókat zárt befőttesüvegbe, később halott kutyákat és macskákat gyűjtött össze az út széléről, otthon pedig felboncolta őket. Még csak tizennégy éves volt, amikor már rendszeresen fogyasztott alkoholt iskola előtt és után is, amit dzsekije zsebében és az iskolai szekrényében rejtett el. Alkoholizmusa egész életében végigkísérte, később többek között emiatt sem tudott megmaradni hosszabb ideig egyetlen munkahelyén sem. Ennek ellenére társai egy szűk körében népszerűségre tett szert, egyfajta iskolabohócként, aki epilepsziás és egyéb rohamokat tettetett, másokat megnevettetve ezzel. Időközben szülei viszonya olyannyira megromlott, hogy Dahmer tizenhét éves korában elváltak.
Az első gyilkosság
Dahmer csak tizennyolc éves volt, amikor először gyilkolt. Kiszemeltje egy nála egy évvel idősebb stoppos volt, aki éppen egy rockfesztiválra tartott, de Dahmer, aki akkor éppen egyedül lakott, meginvitálta magához a fiút. Miután ittak, a fiú menni készült, de Dahmer nem engedte, és halálra verte egy súlyzóval. Ezután levetkőztette, és maszturbálni kezdett a meztelen holtteste előtt, amit aztán a hátsó kertben ásott el. Dahmer a gimnázium után az ohiói egyetemre járt, ahonnan rossz tanulmányi átlaga miatt kidobták. Apja unszolására az amerikai hadsereghez került, ahol gyógyászati szakembernek tanult. 1979-ben Nyugat-Németországba vezényelték, ahol tábori medikusként dolgozott. 1981-ben tért vissza Amerikába, ahol nem talált egyből állást. Ekkoriban történt, hogy ittas állapotban elkövetett rendzavarásért elítélték, de óvadék ellenében távozhatott.
„Az örömszerzés eszközei, nem emberi lények”
Így beszélt áldozatairól egy interjújában Dahmer, miután elfogták. Ámokfutása alatt tizenhét férfit, illetve fiút erőszakolt és ölt meg. Bevett módszere az volt, hogy áldozatait, akiket egy helyi melegbárban szedett fel, felhívta a lakására, ahol elkábította őket – az altatókat már jó előre odakészítette az ágya mellé. Haláluk után a férfiakat megerőszakolta és feldarabolta, testrészeiket elfogyasztotta. Dahmer elfogása után szenvtelen arccal nyilatkozott rémtetteiről, kannibalizmusáról. Kezdetben kíváncsiságból ette meg áldozatai szívét és karizmait, később pedig azért, hogy úgy érezze, a részévé váltak. A borzalmakat fotókon is megörökítette, amelyeket otthona falára ragasztott ki. A megölt férfiak egyes testrészeit megtartotta, formaldehiddel tartósította, és hűtőjébe rejtette. Az a groteszk ötlet is megfordult a fejében, hogy egy saját zombit készít áldozataiból, hogy így tartsa őket tovább életben, de kísérletezései nyilvánvalóan kudarcba fulladtak. A férfi agya annyira elborult, hogy munkahelyére, egy csokoládégyárba is magával vitte egyik áldozata koponyáját, hogy egész nap a közelében tudhassa. A megölt emberek egytől egyik sötét bőrűek voltak, ám Dahmer tagadta, hogy bármilyen rasszista megfontolás lett volna a kiválasztásukban, csak az a cél lebegett a szemei előtt, hogy a lehető legszebb férfiakat szerezze meg. Tetteiről azt mondta, csak ő okolható értük, nem a társadalom, nem a szülei, mást hibáztatni csak olcsó kifogás lenne.
Ki akarta vágni a férfi szívét
Dahmer 1991-ben bukott le, amikor egyik áldozata el tudott menekülni a lakásából, és szerencséjére pont egy járőröző rendőrautóba futott az utcán. A rendőrök először nem vették komolyan, amikor a férfi azt mondta nekik, egy őrülttől szabadult, aki ki akarta vágni a szívét. A megmenekült áldozat, Tracy Edwards később több tévéinterjút is adott, ezzel buktatta le magát, ugyanis mint kiderült, ő is körözés alatt állt, erőszakos bűntett miatt. Ahogy Dahmer, ő is börtönbe került, csakhogy egyik jóakarója kifizette az óvadékát, és szabadon távozhatott. Nem úgy Dahmer, aki 957 év börtönbüntetést kapott, amelyből csak hármat tölthetett le, mivel cellatársa 1994-ben agyonverte egy vasrúddal.
Jeffrey Dahmer a popkultúrában
Az 1994-ben, 34 évesen elhunyt gyilkos emlékét a mai napig őrzik, és nemcsak a rendőrőrsökön és az igazságszolgáltatás aktáiban, hanem a popiparban is. Két énekesnőt is megihletett már a személye. Egyikük Kesha, aki tíz évvel ezelőtti Cannibal (Kannibál) című számában énekli azt, hogy Be too sweet and you’ll be a goner, // Yeah, I’ll pull a Jeffrey Dahmer (Ha túl cuki vagy, halott leszel, Dobok egy Jeffrey Dahmert). A másik énekesnő pedig Katy Perry, akinek Dark Horse című számában Juicy J rappeli azt, hogy She’s a beast, I call her Karma // She eat your heart out, Like Jeffrey Dahmer (Ő egy szörny, akit én csak karmának hívok, Kieszi a szíved, mint Jeffrey Dahmer).
Tegdes Péter
