Sigourney Weavernek az elmúlt négy évtizedből számos emlékezetes alakítást köszönhetünk. Legismertebb szerepei között tartják számon Ellen Ripley hadnagyot a Nyolcadik utas: a Halálban és folytatásaiban, Dana Barrettet a Szellemirtók-filmekben és Dr. Grace Augustine-t az Avatarban.
A The Advocate-nek adott interjúban a Golden Globe-díjas amerikai színésznő azonban elmondta, hogy szívéhez mégsem ezek, hanem az Imák Bobbyért című film áll legközelebb.
A 2009-es, igaz történeten alapuló alkotás egyfelől egy kaliforniai meleg fiatalember utolsó éveit meséli el, aki a családjában tapasztalható elnyomás miatt az öngyilkosságba menekül. A film második része arról szól, miként változik meg édesanyjának, Marynak – akit Weaver alakít – a Bibliára alapozott meggyőződése a melegekről, amint ez a tragédia bekövetkezik, illetve amint válaszokat keres kérdéseire. Az anya végül az amerikai LMBTQ-jogi aktivisták és az LMBTQ-fiatalok szüleit összefogó PFLAG egyik vezető alakja lesz.
„A történet szívszaggató és ijesztő volt. Azonnal arra gondoltam, hogy meg kell osztani a világgal” – idézi fel Weaver a több, mint 10 évvel ezelőtti élményeket. „Pályám során számos meleg forgatókönyvíróval és rendezővel volt szerencsém együtt dolgozni, akik nélkülük nem tartanék ott ahol. A gondolat, hogy egy család képes ennyire közönyös és elutasító lenni a melegekkel szemben, rémisztővé tette számomra Mary karakterét. Kezdetben a Bobby felé mutatott hűvössége nagyon felkavaró volt.”
Weaver elmesélte azt is, hogy a karakter megértésében nagyon sokat segített, hogy találkozhatott és beszélgethetett Mary Griffith-szel, akiről Mary-t mintázták (és aki 86 éves korában idén februárban hunyt el). „Szerintem úgy gondolta, hogy Bobby választotta azt, hogy meleg legyen, ezért hát meg akarta menteni a lelkét. (…) Nagyon kevés szülő tette volna azt, amit Mary: hogy élete hátralévő részét azzal töltse, nehogy más szülők hasonló hibát kövessenek el. Sokan valószínűleg csak feladták és a gyászukkal, szégyenérzetükkel együtt elbújtak a világ szeme elől.”
