Június 24-én mutatja be az Orlai Produkciós Iroda a Belvárosi Színházban a Hairt, ami már csak azért is elsöprő sikerre számíthat, mert valóban nagybetűs, örök érvényű Klasszikus, hanem mivel egy új, napjainkra épített verziója elevenedik majd meg a színpadon, a friss magyar színház generáció legjobbjaival. Magazinunk Nagy Dániel Viktorral és Csémy Balázzsal találkozott, akik az előadása meleg karakterét, Woofot viszik a világot jelentő deszkákra. A két színésszel a Hair üzenetéről, érvényességéről, karakterükről és persze Orlai Tiborról, az Orlai Produkciós Iroda vezetőjéről beszélgettünk.
Nem nehéz letenni a dalokat nap végén?
Nagy Dániel Viktor: De. Mikor hazamegyek, muszáj beraknom valami zenét, hogy ne ezek a szövegek és dallamok menjenek a fejemben. Egyfolytában ezeket énekelem, már megőrülök tőlük. (Nevet)
A Humen Magazin számára már csak azért is érdekes veletek beszélni, mivel ti kapcsolódtok a darab meleg szálához. Hogy jelenik meg a Hairben a homoszexualitás?
Csémy Balázs: A darab figuráinak egyike meleg. Danival felváltva alakítjuk majd ezt a Woof nevű srácot.
Nagy Dániel Viktor: Konkrétan ki van mondva. Szemtől szembe a nézőnek. Nincsen semmi kitalálnivaló benne.
Nagy Dániel Viktor: …És aki ezt kimondja, azt üzeni, hogy én ugyanaz az ember vagyok, akit szerettek, ugyanannak a közösségnek vagyok a része, nem vagyok más, mint ti. Az egész jelent erről szól: lehet valaki meleg, fekete, gazdag vagy szegény, mindenki ugyanúgy ember. Erről beszél a mi figuránk, és még persze sok minden másról is, csak azt még nem akarom ellőni.
Kifejezetten örülök, hogy ezzel a témával is foglalkozunk, mert a melegségről a mai napig is sokan azt gondolják, hogy választás kérdése, pedig nem az. Muszáj az elfogadás felé elmozdítani az embereket.
Mi a véleményetek arról, hogy ezt az üzenetet még mindig át kell adni az embereknek?
Nagy Dániel Viktor: Nem hiszem, hogy ettől az előadástól meg fog változni a melegség megítélése Magyarországon, de a lényeg, hogy beszéljünk róla. Az interneten is napi szinten téma, tőlünk nyugatabbra támogatják a melegházasságot, tőlünk keletebbre megölik a melegeket, mi meg itt vagyunk valahol középen. Nem ez az előadás fog ezen a helyzeten változtatni, mégis fontosnak tartjuk, hogy a szórakoztató színház keretein belül is felmerüljön ez a téma és színpadon legyen. Mindig aktuális.
Csémy Balázs: Szerintem a mi előadásunk annyiban mindenképp példaértékű, hogy az említett szereplő nem szenved a melegségétől. Éppen ellenkezőleg: őszintén és nyíltan felvállalja. Nem szükséges rejtőzködnie, hiszen egy olyan közösség tagja, amelynek tagjai nem ez alapján ítélik meg. Elfogadják és tisztelik őt, olyannak szeretik, amilyen. Tehát az ő „mássága” egyáltalán nem problémaként jelenik meg.
Nagy Dániel Viktor: Ugyanannyira szórakoztató, ahogyan ő vállalja a melegséget és amennyire őt piszkálják, mint ahogyan a feketét is froclizzák a közösségen belül. De ez szeretettel teli dolog.
Szóval ez egy kedveskedő cikizés?
Nagy Dániel Viktor: Igen és most talán ez a legerősebb üzenet az egészben: lehet, hogy, mások vagyunk, de ez inkább szórakoztató és különleges, mint valami, ami gyűlölködésre adna okot. Mi együtt képezünk egy nagy egészet.
„Nem ez az előadás fog ezen a helyzeten változtatni, mégis fontosnak tartjuk, hogy a szórakoztató színház keretein belül is felmerüljön ez a téma és színpadon legyen” – Nagy Dániel Viktor
Hogy érzitek, mennyire van most helye a Hairnek és az Hair üzenetének Magyarországon?
Nagy Dániel Viktor: Ez azért nehéz kérdés, mert csak egy bizonyos réteg támogatja a színházat. Nincs olyan nagy hatalma, még akkor sem, ha az egyik legjobban látogatott magánkézben lévő színházról beszélünk. A budapesti értelmiségi réteg látogatja leginkább. De ha még utazunk vidékre is, még így is nagyon kevés emberhez jut el az üzenet, amit a darab és a mi előadásunk hordoz.
Hogy aktuális-e? Azt hiszem, hogy mi is inkább kritizálni próbáljuk a szabadságot, és saját szemszögünkből beszélni róla. Nem ugyanazt az üzenetet akarjuk átadni, amit az eredeti musical vagy az eredeti megírt darab. Szerintem mást jelent ma szabadnak lenni. Máshogyan szabad az ember. Maga jó és rossz oldalával együtt. Például bekerülnek az előadásba a mobiltelefonok, hogy ez akkor szabadság vagy rabság? Én szabad vagyok attól, hogy mennyire sok elérhetőségem van, vagy pont hogy észrevétlenül bezár egy olyan világba, amiben 24 órából másfelet a Facebookot bámulom? Valódi szabadság-e az információáramlás vagy nem? A mi előadásunk csak felmutat problémákat, de válaszokat nem ad. De ez még mindig izgalmasabb mintha e nélkül szórakoztatna.
Csémy Balázs: Pont nemrégiben beszélgettünk arról, hogy ezek a dalok még mindig képesek érvényesen megszólalni, a dallamok és a dalszövegek erős hatással bírnak most is. Nem csak az a közönségréteg ismeri őket, aki a filmzenén nőtt fel. Meggyőződésem, hogy a mostani fiatal generációhoz is közel áll a Hair, hozzánk is szólnak ezek a dalok. Persze az általuk közvetített életérzést mi már másképp értelmezzük és másképp fordítjuk le a saját életünkre, de érvényes most is, 2015-ben, Budapesten.
Nagy Dániel Viktor: Alapvetően arra ösztönöz a történet, a dalok, a szövegek és a jelenetek, hogy az egyén a társadalomban nagyobb felelősséget vállaljon önmagáért. Azt igyekszik előtérbe helyezni, hogy az egyénnek igenis feladata a körülötte történő dolgokban részt venni, és merjen nemet mondani. Hogy kizárólag a kritizálása annak, ami az ember feje fölött történik, az sose fog valójában változáshoz vezetni, viszont ha az ember önmagában és kicsi szinten, a saját mikrokörnyezetében megvalósítja azt a valóságot, azt az életformát, amit élni szeretne, akkor előre tart a társadalom. Ugye az emberek gondolkodását erősen manipulálja a média és valószínűleg nem onnan fog jönni a változás, hanem belülről és ehhez fel szükséges nőni.
A darab ebből a szempontból ma is aktuális, sőt, még talán aktuálisabb mint régen. Kicsit reménytelenül is beszélek erről, mert tudom, hogy nem ez fog változtatni a nagy többség gondolkodásán, mégis nagyon sok erőt és érzelmet fog felszabadítani az előadás. Ez is a dolga, hogy ezekről a témákról szenvedélyesen beszéljen, gondolatokat ébresszen, és ha meg nem is old társadalmi problémákat, de legalább elgondolkodtat. Színpadra teszi például a melegséget, hogy ez létezik és ezt így és így kellene kezelni. Vagy kezeld ahogy akarod, mi így kezeljük, nézd meg, mi jól elvagyunk vele. Ez példamutató a darabon belül.
„A mi előadásunk annyiban mindenképp példaértékű, hogy az említett szereplő nem szenved a melegségétől” – Csémy Balázs
Említettétek, hogy szórakoztató színházról van szó. De ahogy beszéltek róla mindketten, úgy érzem, nagyon sokat kommunikáltok egymással erről a darabról. Kicsit csoportterápia vagy önterápia is a színészeknek a Hair? Mert egy Amadeusban is van persze tanulság, de úgy sejtem, hogy talán nem indít el ilyen kommunikációt színészek között vagy a színészekben.
Csémy Balázs: Ahogy a mostaninál is, természetesen más munkák során is folyamatos párbeszéd zajlik az épp aktuális témával kapcsolatban a színészek, a rendező és az előadás többi alkotótársa között. Ez a próbafolyamat számomra inkább azért különleges, illeve annyiban tér el az eddigi munkáimtól, hogy az előadás szövege rengeteget alakult a próbák során, nem egy fix, kész szövegkönyvvel dolgozunk, a bemutatóig is sokat változnak majd még a dialógok.
Nagy Dániel Viktor: Inspirál minket, ami az eredeti Hairben van, de amikor kézhez kapunk egy jelenetet a rendezőtől és próbálunk, akkor improvizálunk. Tehát akarva-akaratlanul bekerülnek azok a motívumok, amiket mi érzünk vagy gondolunk az adott témával kapcsolatban. Ez jó, mert ettől lesz igazi, élő és mai. Folyamatosan alakul a szövegkönyv, és erősen benne van az egyéniségünk. Sokszor mi fogunk a szerepeken keresztül megszólalni. Ennyiben lesz utánozhatatlan és új ez az egész.
Balázs, neked ez az első Orlai-darabot. Milyen itt lenni?
Csémy Balázs: Nagyon boldog voltam, amikor megkaptam ezt a lehetőséget. Dolgoztam egy előadásban korábban Mohácsi Jánossal és Mohácsi Istvánnal, és az kedves emlék számomra. Az Orlai produkciós irodáról pedig korábban csak jót hallottam, sok előadásukat láttam is, a kollégáim örömmel dolgoznak Tibornál. Számomra nagyon szimpatikus a tevékenysége, imponál, hogy egyszerre tud populáris előadásokat létrehozni és segítséget nyújtani a kísérletező színházi munkának is. A Hair ezen felül abból a szempontból is speciális, hogy a benne közreműködő színészek nagy része egy generációhoz tartozik, sok embert például még az egyetemről ismerek.
Korábban társulatban dolgoztam sokáig, az más helyzet, általában egy előadásban minden generáció képviselői megjelennek. Most pedig szinte olyan érzésem van, mintha egy vizsgaelőadást hoznánk létre, nagyon jóféle, friss, fiatal energiákkal. Emellett professzionális a szervezés, kvázi minden „alánk lett téve”. Előre lehet tudni az előadásokat, a próbák beosztását, mindig volt megfelelő hely a próbára, és ez a precizitást nyilván Tibornak (is) köszönhetjük. Nekünk tényleg csak a saját feladatunkkal kell foglalkoznunk.
És te Dani hogy élvezed az Orlais létet?
Nagy Dániel Viktor: Én azt gondolom, hogy bárkit megkérdezel a mai fiatal színészek közül, hogy szeretne-e Orlainál dolgozni, nagy valószínűséggel azt mondja, hogy igen. Mert ezen a helyen játszani vagy Orlai produkcióban részt venni jó ideje kiváltságos dolog. Olyan tehetségek dolgoznak Orlai különböző produkcióiban, hogy ide tartozni egyszerűen jó érzés. Tibor minőséget képvisel, amiből soha nem ad lejjebb. Habár szabadúszóként viszonylag bizonytalan a helyzete legtöbbünknek, mind anyagilag, mind szakmailag megbecsülésben van részem, amikor idejövök dolgozni és ebből szívesen merítek identitást. Az volt a tapasztalatom korábbi előadásokban és a mostani készülő előadásban, hogy a körülöttem dolgozó emberek megütik azt a mércét, ami számomra is mérce a tehetség szintjén. Ez fantasztikus érzés és nagyon kevés helyen jön ez létre Magyarországon. Még több ilyen színházat és több ilyen szakmaiságot, mint ami itt van! Nagyon hálás vagyok Tibornak, hogy ennyi tehetséges embernek ad munkát. És az is nagyon fontos, hogy rengetegen nézik Orlai előadásait. Ez csak hozzátesz az értékéhez .
Csémy Balázs: Nem csak a fővárosban lesznek Hair-előadások, szerencsére vidéken is sok helyütt lesz lehetőségünk a bemutatkozásra. Ezt is nagyon fontosnak tartom.
Nagy Dániel Viktor: Igen, sok tájelőadás lesz nyáron a Balatonnál és az ország különböző pontjain. Egyfajta elkötelezettséget érzek Orlai és a színháza felé, valójában minden tudásommal és tehetségemmel azt erősítem, amit ő szeretne építeni. Azt a minőséget és azt a kivételes helyzetet, amiben ő van. Ő nem függ állami szervektől és szervezetektől.
„Akarva-akaratlanul bekerülnek azok a motívumok, amiket mi érzünk vagy gondolunk az adott témával kapcsolatban. Ez jó, mert ettől lesz igazi, élő és mai.” – Nagy Dániel Viktor
Adnak a szabadtéri előadások valamilyen pluszt a darabnak, nektek vagy a nézőknek?
Csémy Balázs: A nyári előadásokat nagyon szeretem, és szerintem a nézőknek is egy plusz élményt tudunk nyújtani.
Nagy Dániel Viktor: Talán azt, hogy nagyobb tömegek előtt tudunk játszani. De alapvetően nem lesz más élmény.
A felkészülés folyamatában mennyire volt nehéz a filmet kikerülni?
Csémy Balázs: Nem esett nehezünkre, mert a miénk egy másik történet lesz. Az olvasópróba alatt mindenki számára kiderült, hogy nem követjük a film dramaturgiáját, azt egyébként is jogdíj védi. De tulajdonképpen az eredeti Broadway-darab is csak lazán kötődik a filmhez. A könnyen követhető és viszonylag lineáris cselekményszál már Milos Forman találmánya volt. Mivel mi az eredeti szövegkönyvet dolgoztuk át, nem volt nehéz kikerülni a film motívumait, hiszen nem az utóbbit használtuk alapanyagként.
Ti váltjátok egymást. Miben tud más lenni egy Balázs és egy Dániel?
Csémy Balázs: Mivel Dani és én nagyon különböző személyiségek vagyunk, így természetes, hogy nem arra törekszünk, hogy ugyanazt csináljuk a színpadon. Inkább az a fontos, hogy mindketten egy érvényes variációt tudjunk felmutatni a szerepről.
Építkeztek egymásból, mikor nézitek egymást a színpadon?
Nagy Dániel Viktor: Amikor nézed a másikat a színpadon, látod, hogy mi az ami nem jó, amikor nem jó helyen áll, amikor nem jól mondja a mondatot… Csak tanulni lehet abból, mikor a másikat nézed. És természetesen mivel mi alapvetően más kisugárzásúak, más egyéniségek vagyunk, ezért nem lesz összehasonlítható. Ugyanazt a szöveget fogjuk mondani és nyilván az egység miatt ugyanazokat csináljuk a koreográfiákban, de más lesz a két szereposztás. Hiszen mint említettem, az egyéniségünk süt át a szerepeken.
Szerző: Kanicsár Ádám András
