Teraszon kávézások, alkoholos mámorban végigbulizott éjszakák, Grindr-hookupok. A sokak számára megszokott ismerkedési formák egy szempillantás alatt semmivé lettek a COVID-19 járványnak, illetve a bevezetett korlátozásoknak köszönhetően. A legtöbben otthon töltjük napjainkat, a személyes találkozásokat próbáljuk a lehető legminimálisabbra csökkenteni, mindeközben azonban a magány talán még sosem tapasztalt arcát ismerjük meg, főleg, ha egyedül élünk. Ezt azonban katasztrófa helyett érdemes új lehetőségek esélyeként felfogni, mind az önismeret, mind pedig az ismerkedések terén.
A kétezres években indult hódító útjára az online ismerkedés. Na persze még nem az applikációs fajta, ahol ha „összeírsz” valakivel, lehet, hogy már órákon belül találkoztok. Nem. Annak idején az számított, hogy a legjobb képminőségű webkamerád legyen, gyors, kábeles interneted, és MSN profilod. Miután megismerkedtél valakivel egy randioldalon, vagy netán a chat.hu-n, egy hosszabb beszélgetést követően címet cseréltetek, majd még jó darabig folytattátok a csevegést, mielőtt találkozóra vagy bármilyen huncutságra került volna a sor. Rám legalábbis ez volt a jellemző szeles tinédzserként vidéken. Emlékszem, mennyire izgatott voltam, amikor egy hét beszélgetés után először kapcsoltunk kamerát és mikrofont, és végigbeszélgettünk így egy egész éjszakát. Ez heteken át folytatódott, míg eljutottunk volna a találkozóig.
A fővárosban ez valószínűleg ez kicsit másképp működött már akkor is, hiszen egy kisvárosban általában más településeken élőkkel ismerkedtünk, míg Budapesten belül könnyebb volt megoldani akár egy azonnali találkozót. Mindenesetre tizenévesen, „in the closet” meleg srácként a legnagyobb izgalmam sokáig az volt, amikor titokban lett egy cam-sex buddym. De tény és való, hogy a mai, felgyorsult világhoz képest, amikor egyik pillanatról a másikra más ágyában találhatja magát, aki akarja, és a fél órás találkozó végén rájössz, hogy az illető nevét sem tudtad, akkoriban többnyire órákat beszélgettünk online, és ha csak kaland is lett a vége, de valamelyest megismertük a másikat. Az sem volt ritka, hogy a heteken át tartó online csevegések alatt érzelmek alakultak ki, és amikor találkozóra került a sort, úgy éreztük, már ismerjük, kedveljük, neadjisten szeretjük egymást. A találkozó pedig minderre csak ráerősített, és idővel igazi párkapcsolattá nőtte ki magát.
A koronavírus-járvány valamennyire ebbe a világba kényszerít vissza minket. Ha társas kapcsolatokat akarunk, annak jelenleg a legjobb módja az online ismerkedés. Ha pedig valakivel match-elünk, kénytelenek vagyunk lassítani a tempón, beszélgetni, és megismerni a másikat, hiszen jelenleg bizonytalan az, hogy mikor térhet vissza az életünk a régi kerékvágásba. Ez azonban nem feltétlenül gond. Ki tudja? Ez az időszak talán új ajtókat nyit ki, mélyebb kapcsolatokat építhetünk, és a pajzánságról sem kell mindenáron lemondanunk. Ma már a laptopunkba, telefonunkba, tabletünkbe, de sokunknak az órájába is kamera van építve, így a cam-sex is reformkorát élheti. A mindent a szemnek, de semmit a kéznek szabály pedig még inkább felcsigázhatja vágyainkat. Nem beszélve arról, hogy bőven van időnk megismerni, mire vágyik a másik, mi több, saját magunkra is sokkal több időnk jut. Épp ezért egyedül is érdemes kísérleteznünk a hálószobában, kipróbálni különböző játékokat, és figyelni a testünk különböző reakcióit. Ami pedig az érzelmi életünket illeti, azon is érdemes lehet elgondolkodnunk, hogy mit is akarunk valójában, hogyan képzeljük el az elkövetkezendő éveinket, ha ennek a járványnak egyszer vége.
Fontos, hogy az online térben is meg tudjuk húzni a határokat! Az ismerkedés és a szexualitás online világban történő megéléséről Hevesi Kriszta szexuálpszichológussal beszélgettem.
Hogyan dobhatjuk fel az online ismerkedést?
Mivel itt most nem a gyors szexrandi a cél, így a „motivációs fallosz” küldése későbbre halasztódhat, és előtérbe kerülhet a másik személyiségének a megismerése. Emiatt egyébként több valódi érzelem, érdeklődés, és esetleg szerelem is kialakulhat, amit a bajban megtapasztalt „összekapaszkodási szükséglet” úgyszintén elősegít, felerősít. Az érzések, félelmek megosztása, a megnyílás, egymás emberi arcának megismerése jót tehet a tartós kapcsolatra vágyók ismerkedési esélyeinek.
Mi váltja fel most a szexrandikat?
Az úgynevezett cybersex veszi át most a főszerepet: az erotikus vágyak kimondása és a szexuális kielégüléshez jutás egy online partnerrel való kapcsolattartás közben. Ami izgalmas, új dimenziót hozhat be az erre nyitott egyének, illetve párok esetében – főképp, akik eddig is kedvelték a többszereplős helyzeteket –, az a „konferenciabeszélgetések” erotikussá tétele, úgymond „swinger az online térben” például. Online szexkalandok esetén pedig minden játékos elem bevetése – legyen szó bármilyen „virtuális találós kérdésről”, pl. milyennek gondolsz a képeim alapján, és hasonló elnyújtott ismerkedés – abban segít, hogy ne égjünk ki, illetve unjuk meg túl hamar a „csak szex” afférokat. Emellett persze a felnőttfilmek elsődlegessége továbbra is megmarad.
A cybersexen túl mit tehetünk még, hogy szexuálisan felkeltsük a másik figyelmét?
Woody Allen mondta, hogy a legerotikusabb szervem az agyam. Adjunk teret a szexuális fantáziáknak is, ne akarjunk mindent rögtön látni és megmutatni, és emellett a beszélgetéseinket is inkább a játékos, kétértelmű utalások, egy kis „fűszer” jellemezze.
Hogyan húzzunk egészséges határt? Mire figyeljünk?
Veszélyt jelent a későbbi szexuális működésre a függőségek felerősödése, főképp a túlzott, esetleg kényszeres pornóhasználat. Utóbbi kiváltképp akkor okoz gondot a partnerszexnél, ha olyan extrém irányba tolódik el, ami egy együttlét során nem kiélhető, megvalósítható. A két kulcsszó a minőség és a mennyiség, hogy a függőség elkerülhető, és a hús-vér szexhez való visszatérés viszonylag problémamentes legyen az egyedülállók esetében. Emellett fontos még a biztonság – itt is! –, ezért érdemes az olyan önmegsemmisítő kép- és videóküldők használata, amely a későbbi zsarolást (pl. munkahely, család felé) nem teszi lehetővé. Egyébként is minden eddiginél jobban figyeljünk arra, hogy kinek nyílunk meg, hisz a környezetünkből származó frusztráció sokakban az agressziót még inkább előhozza. Egy friss cikk hívja fel a figyelmet az olyan online „ragadozókra”, akik az ismerkedős alkalmazásokon is jelentős százalékban képviseltetik magukat. „Dark Tetrad”, azaz Sötét Négyes annak a négy negatív személyiségvonásnak a neve, amely pszichés sebeket ejthet a partnere testén/lelkén. Ezek: a nárcisztikus (minden csak róla szól), a pszichopata (empátiahiány és kegyetlenség), a machiavellista (a nagy manipulátor) és a szadista (a partner érzelmi szenvedését élvezi). Testi és lelki egészségünket még inkább óvjuk a jelen helyzetben!
Ha valakivel már elindult egy ismerkedés, de a járványügyi helyzet pont közbevágott, hogyan érdemes folytatni mind a testi, mind pedig az érzelmi ismerkedést? Van biztonságos módja a találkozónak? Létezik most biztonságos szex?
A testi érintkezés egy idegennel a jelenlegi tudásunk szerint fokozottan veszélyes, kiváltképp, mivel a vírus nem csupán nyál útján terjed, így igen nehéz a szexualitás olyan formáját választani, amely kijátszani képes a kórokozót, kivédeni a megfertőződést. A csupán ismerkedős, beszélgetős találkozás (bizonyos távolságtartás és maszk–kesztyű viselése mellett) elméletben minimalizálja a kockázatot – kérdés azonban, hogy valóban ilyen cuccban szeretnénk-e az első randit megejteni potenciális szerelmünkkel. Inkább ajánlott a videóbeszélgetés (ott legalább levethetjük a maszkot, és esetleg a gátlásainkat is), még ha a vágy hajtana is egymás felé.
Ha párkapcsolatban vagyunk, hogyan dobhatjuk fel a szexuális életünket?
A világon minden a szexről szól – kivéve a szex, mert az minden másról. Minden olyan dolog, ami a párkapcsolatunkat javítja – figyelmesség, nevetés, közös öröm – közelebb hoz minket egymáshoz, ezért a testi intimitás irányába mutatnak. Ilyenek a társasjátékok, a közös filmnézés, a nagy beszélgetések, egy közös kertrendezés például. Nagy szükségünk van az ilyen érzelmi bevonódást is jelentő, figyelemelterelő aktivitásokra, hogy elvonjuk a figyelmünket a külvilágból származó félelmekről, rémhírekről.
Sok pár otthon tölti a napjait, otthonról dolgozik. Ez egy intenzíven együtt töltött időszak. Ilyen esetben milyen gyakran érdemes az intimitással foglalkozni, hogyan teremthetnek ezek a párok testi-lelki harmóniát?
Talán sosem volt még ilyen fontos szabály, hogy ha a partnerünk behúzódik a csigaházába, nem szabad erőltetnünk az együttlétet. Ez a kijelentésem elsőre meglepőnek tűnhet, de a krízis minden működésünket megzavarja, s egymással ellentétes reakciókat válthat ki a partnerekből. Van, aki az ijedtség, a stressz, az egzisztenciális és életszorongás legjobb csillapításának az összebújást, a szexualitást tartja, de van, akiben a veszteségek a gyász mechanizmusát indítják be. Utóbbi lecsengéséhez idő kell, mire a partner ki tud lépni saját belső világából, fájdalmából, gondolataiból. Beszéljük meg vele, hogy tiszteletben tartjuk az érzéseit, de azért az érzelmi és fizikai intimitás (nagy ölelések, nyugtató érintés stb.) jótékonyan hathat. Fontos, hogy segítsük egymást kiszakadni a (rém)hírek böngészésének, és a koronavírussal való foglalkozás egész napi bűvköréből, mivel az általa okozott stressz épp az immunrendszert, a szervezet védelmi rendszerét támadja – nem véletlen, hogy sokaknak mindenféle, a vírustól független betegsége pont most jelenik meg!
Magyarországon is vannak szivárványcsaládok. Ezek a párok hogyan oldhatják meg a szexuális kielégülést, nyakukban a gyerekekkel?
Nehéz lenne erre egyetlen, jól bevált receptet mondani, hiszen számos tényező határozza meg az együttlétek mikéntjét (pl. gyerekek életkora, lakás elrendezése), de vitathatatlan, hogy a „spontán konyhaasztali szex” megritkul, és sokkal inkább az éj leple alatti, „lábujjhegyen” csendben szeretkezések válnak inkább meghatározóvá.
Vági Bence
