Transzneműként coming outolt az élő Ken baba
A plasztikai műtétek szerelmese, aki arról vált ismertté, hogy élő Ken babává operáltatta magát, transznemű nőként coming outolt, és azt is elárulta, hogy mindig is inkább Barbie-nak érezte magát, mintsem Kennek.
Roddy Alves eddig félmillió fontot, átszámítva csaknem 200 millió forintot költött külsejére, ami miatt megkapta az élő Ken baba címet, és egyben az egész világ megismerte a történetét.
2020 azonban egy teljesen új életet hozott el számára, és az év első hetén a Mirrornak adott interjújában transznemű nőként coming outolt.
„Az elmúlt néhány évben úgy ismertek, mint az élő Ken babát, de valójában mindig is inkább Barbie-nak éreztem magam. Csodálatos érzés, hogy végre elmondhatom a világnak: nő vagyok. Végre úgy érzem, ez vagyok én. Elbűvölő, szép és nőies. Évekig próbáltam férfiként élni az életemet. Még hamis izmaim is voltak, de ezekkel is csak saját magamnak hazudtam. Nő vagyok, és mindig is női agyam volt. Most már legalább a testem is illeni fog a gondolkodásmódomhoz.”
Nem minden transznemű ember dönt a nemi megerősítő műtétek mellett, de miután Alves több mint hetven kozmetikai beavatkozásnak vetette alá magát, nem kellene meglepődnünk, hogy úgy döntött: minden műtétet vállal, amellyel nő lehet.
Alves elárulta, hogy tervezi az összes szükséges műtétet, továbbá megműtteti az arcát, valamint eltávolítja az ádámcsutkáját, és „új” állat is szeretne. Egy lépéssel közelebb is ért céljához, hiszen a korábban műtéti segítséggel szerzett izomzatot már el is távolíttatta – számol be róla a Pink News.
Egy 2019-es felmérés szerint azok a transznemű emberek, akik nemi megerősítő műtéten esnek át, kevésbé szorulnak a továbbiakban pszichológus segítségére, mint azok, akik nem vállalják a beavatkozásokat.
Alves esetében nem is a műtétek elhatározásához kellett bátorságot gyűjtenie, inkább az előbújáshoz.
„Hónapokig éltem nőként zárt ajtók mögött. Szeretek nő lenni, és szeretek mindent, ami ezzel jár. De sokan furcsán néznek rám, és mindenféle jelzővel illetnek, ezért érthető, hogy ideges vagyok, vajon milyen reakciókat váltok majd ki az emberekből. Néhány évvel ezelőtt nem lettem volna képes erre, de most már sokkal egyszerűbbnek érzem. Az emberek jobban tisztában vannak azzal, mit is jelent transzneműnek lenni. Csak azt remélem, hogy elfogadnak majd nőként; nem ítélnek el, és nem gúnyolnak ki érte.”