Mi a közös a Sigur Rósban, Benedict Cumberbatch-ben, a shaolin szerzetesekben, a Holland Nemzeti Balettben és a Cirque de Soleil-ben? Nem más, mint a fantasztikus belga koreográfus, a londoni Sadler’s Wells rezidens alkotója, aki mindegyikükkel dolgozott már együtt, méghozzá elsöprő sikerrel: ő Sidi Larbi Cherkaoui, aki nem csupán a világ vezető balettegyütteseinek készít lélegzetelállító előadásokat, hanem ő jegyzi Beyoncé és Jay-Z Louvre-ban forgatott rekordnézettségű videoklipjét is. De nem az ő produkciója az egyetlen kötelező táncprogram a CAFe Budapesten!
Nehezen találnánk izgalmasabb pályát a kortárs táncéletben, mint Sidi Larbi Cherkaoui táncművész-koreográfusé. 1976-ban született Antwerpenben, flamand anya és marokkói apa gyermekeként – ez fontos adalék, hogy megértsük a belga koreográfus komplex művészeti világát. „Mindig is azt gondoltam: szerencsés vagyok, hogy ilyen háttérrel rendelkezem. Sosem kellett azt éreznem, hogy egyetlen kultúra, egyetlen vízió, egyetlen igazság útján járok” – mondja. Édesapja kultúrájából gyerekkorában sajátította el a jobbról balra olvasás technikáját, ez pedig – saját bevallása szerint – segített neki abban is, hogy más perspektívából is képes legyen rálátni a világ dolgaira.
„Egy részem mindig és mindenhol kívülállónak érezte magát. Nincs hely, ahol teljesen biztonságban, teljesen otthon érezném magam. De ez egyúttal azt is jelenti, hogy bármikor és bárhová mehetek. Az, hogy kilépek a komfortzónámból, nekem egyfajta alapélmény” – mondja, így talán az sem meglepő, hogy Cherkaoui első pillanattól kezdve végtelen szabadsággal kezeli a műfajokat és formanyelveket.
Attól a pillanattól, hogy megkezdte tanulmányait, számtalan stílusban igyekezett tökéletesíteni tudását: balett, sztepptánc, hiphop, jazz és flamenco is szerepelt a palettán, koreografált videóklipeket, cirkuszi előadást, dolgozott Marina Abramović „performansz-királynővel”, a Keira Knightley főszereplésével készült Anna Karenina-mozifilmen és a Barbican Centre Hamletjén, ahol a címszerepet Benedict Cumberbatch alakította. Saját koreográfiáiban gyakori témái a személyes és kulturális különbségek, a kommunikáció és a közös pontok megtalálása. Legtöbbször az érdekli, hogyan kapcsolódnak egymáshoz az emberek. „Sidi Larbi Cherkaoui vagyok. Férfi. Fiúgyermek. Koreográfus. Homoszexuális. Belga. Tetoválásom van. És barna szemem. Egy bevándorló gyermeke vagyok. Mindez vagyok egyszerre, és annyi minden más még ezen túl” – vallja a világhírű alkotó, aki 2019 őszén társulata, az Eastman Nomad című, különleges látvány- és mozgásvilágú, sivatagi ihletésű művével érkezik a Trafó Kortárs Művészetek Házába október 18-án és 19-én. A Qutb, a Mosaic és a Stoic után a Nomad a negyedik előadás, amelynek zenéjét többek között a Basement Jaxx zenésze, Felix Buxton jegyzi. Ez a negyedik együttműködése a társulatnak Jan-Jan Van Essche divattervezővel is, aki az Icon, a Satyagraha és a Memento Mori jelmezeit is készítette. A Nomad azonnal felismerhető öltözeteit a sivatagban lakók ruháinak anyagi gazdagsága inspirálta.
De nem ez az egyetlen kihagyhatatlan táncprodukció októberben, hiszen a hazai táncélet igencsak felpezsdül a fesztivál idejére: Feledi János táncművész-koreográfust ez alkalommal olyan történetek inspirálták, amik az antikvitás óta újra és újra ihletet adnak költőknek, drámaíróknak és zeneszerzőknek. A szerelméért az alvilágba leszálló dalnok, Orfeusz meséjét már-már rockzenét idéző energiával jeleníti meg Szentpáli Roland kompozíciója és Feledi formabontó koreográfiája, a Revenge (Élektra) című vadonatúj előadás pedig megbékélésről, bosszúról és a háborgó lelkiismeret által szított őrületről mesél a kortárs tánc nyelvén.
Mi történik, ha egymás számára ismeretlen embereket zárunk egy térbe? Hogyan alakulnak ki kapcsolatok, és a kialakult kapcsolatok miként hatnak a többi jelenlévőre? A Közép-Európa Táncszínház vadonatúj előadásai ezekre a kérdésekre keresik a választ két, nemzetközileg is elismert fiatal magyar táncművész-koreográfus egy-egy új művén keresztül. A Ketten című koreográfiát jegyző Mészáros Máté először a Szegedi Kortárs Balett szólistája volt, majd külföldön olyan alkotókkal működött együtt, mint Ohad Naharin, Sharon Eyal, Myriam Naisy vagy Wim Vandekeybus. Hat éven át volt az Ultima Vez társulat tagja, koreográfusként és oktatóként Európában és a tengerentúlon is dolgozott. A másik mű, a Sinni koreográfusa, Juhász Péter dolgozott a Les Ballets C de la B-ben, a Charleroi Danses-szal, Eléonore Valère-Lachkyval, most pedig Emanuel Gat társulatában táncol. A két bemutató lazán, epizódszerűen kapcsolódik össze, egyik sem előzménye vagy folytatása a másiknak, ugyanakkor mégis sok ponton lépnek párbeszédbe egymással és persze a közönséggel.
További érdekességek és információk a fesztivál honlapján, a cafebudapestfest.hu oldalon, és a fesztivál megújult blogján, a cafebudapestfest.blog.hu-ra kattintva.
