„Apa, én nem akarok táncos lenni, normális akarok lenni!”
A világhírű balett-táncos, Carlos Yunior (Yuli) Acosta Quesada a kubai Havanna nyomornegyedében született 1973-ban. Páratlan tánctudása egészen korán megmutatkozott: az utcai bandák sokszor breaktánc-versenyekkel döntöttek vitás kérdésekben, ahol nem volt ellenfele. Játékai nem voltak, gyakran cipője sem, és 23 éves korában fújhatta el először a gyertyákat a szülinapi tortáján. Most pedig film készült az életéről.
Yuli teherautó-sofőr apja – akinek ősei 350 évig éltek rabszolgasorban, és aki 9 éves korától dolgozott – azt szerette volna, ha fia nem kallódik el, ezért balettiskolába küldte. Yuli viszont Pelé útját akarta követni, és inkább látott volna a lábán focicsukát, mint harisnyát – különben is, a balettosok mind melegek. Az órákat elszabotálta, az iskolából el-elszökdösött, de a szülei és a tanára rendületlenül hittek tehetségében. Utolsó esélyként bentlakásos iskolába küldték, ahol családja csak ritkán tudta meglátogatni. Itt aztán összeszedte magát, és a kemény munkával eltöltött évek után 16 évesen táncversenyt nyert Svájcban, amit olasz, francia és lengyel díjak követtek. Vendégként megfordult mindenhol a világban Olaszországtól Venezueláig, majd Londonba hívták. A filmben nem említik meg, de ide Nagy Iván (1943–2014) invitálta, aki ebben az időben az Angol Nemzeti Balett művészeti igazgatója volt. London után Yuli visszatért Kubába, amit az Egyesült Államok, majd újra Anglia követett.
A film alapjául szolgáló önéletrajzi kötete 2007-ben jelent meg Nincs út hazafelé címmel (írt még egy könyvet, ami Kuba történetét dolgozza fel a 19. századtól napjainkig). Acosta egy próbára siet, ahova magával viszi azt az albumot, amibe apja a fényképeit és a róla szóló újságcikkeket ragasztotta. Miközben a táncosokat nézi, visszagondol gyerekkorára és karrierjének fontosabb állomásaira. A táncbetétek koreográfiája az adott jelenethez igazodik, pl. amikor az apja szíjjal elveri, a táncosok ugyanezt imitálják. Fiatalkori énjét Keyvin Martinez alakítja, aki a Kubai Nemzeti Balett tagja és az általa alapított Acosta Danza társulatban is táncol. A filmet végigkíséri az apjával való konfliktus, aki – ahogy azt mondani szokták – a maga módján szerette őt. Kuba szeretetére, az ősök és a hagyományok tiszteletére nevelte, de mindig arra biztatta, törjön ki innen, és tánctudását kamatoztatva utazza be, fedezze fel a világot.
A másik fő motívum a magány. Ahogy Yuli elkezdett táncolni, korábbi játszópajtásai kigúnyolták, kiközösítették, megverték őt. A balettiskolában azért érezte magát kívülállónak, mert nem ezt akarta csinálni és társai is kegyetlenkedtek vele. Londonba kerülve nem beszélt angolul, mikor pedig hazatért Kubába, mindenki menekült az országból. Otthon afféle hírességként kezelték és bejuthatott olyan helyekre, ami csak a gazdag turisták számára állt nyitva, helyi barátai számára nem. Valahogy mindig kilógott a sorból és sokáig elképzelni sem tudta, hogyan fog színesbőrűként pl. Rómeót alakítani, állandóan kétségek gyötörték. Úgy tűnik, családja, a szakma és a közönség hamarabb elfogadta őt, mint ő saját magát. A film tavaly mutatkozott be San Sebastianban, ahol elnyerte a legjobb forgatókönyvért járó díjat és jelölték a legjobb film kategóriában is. Megjárta Hamburgot, Barcelonát, Göteborgot, Glasgow-t és Dublint, további díjakat és jelöléseket begyűjtve.
Acosta jelenleg Londonban él, író és ex-modell angol feleségével három gyerekük van. A közelmúltban a Birmingham Royal Balett igazgatójának választották. Kollégái szerint munkája nagy fokú érzékenységről tesz tanúbizonyságot, köszönhetően annak, hogy mélyről küzdötte fel magát. Az új pozíciójában a női szerepekre és a női koreográfusokra helyezve a hangsúlyt a klasszikus balettek mellett modern darabokat is szeretne bemutatni.
Horváth Ádám
Út a királyi operába (Yuli)
spanyol-kubai-angol-német életrajzi dráma, 115 perc, 2018
Rendező: Icíar Billaín
Szereplők: Carlos Acosta, Santiago Alfonso, Keyvin Martínez
Forgalmazó: Cirko Film
Bemutató: 2019. augusztus 22.
