A magyarországi LMBT+ mozgalom történetének egyik legfontosabb eseménye történt negyedszázada: 1994. április 10-én megalakult a Szivárvány Társulás a Melegek Jogaiért. Az egyesület bejegyzését több jogi fórumon is elutasították, ebből keletkezett a híres Szivárvány-ügy, amely elsőként hívta fel a szélesebb magyar közvélemény figyelmét a hazai lmbt+ közösség problémáira. Jelentős közéleti személyiségek álltak ki az lmbt+ emberek jogai mellett. S ennek az ügynek egyik folyományaként alakult meg 1995. februárban a Háttér Társaság is.
A Szivárvány megalakulását néhány hónappal azelőtt határozták el az akkori LMBT+ egyesületek: a Homérosz Magyarországi Homoszexuálisok Egyesülete, a Lambda Budapest (a Mások magazin kiadója), és civil szerveződések: Bíborpalást, Vándormások, Kesergay. Az ok egyszerű volt: szükség van egy olyan ernyőszervezetre, amely a meleg és leszbikus közösség közös ügyeiért száll síkra. A civil LMBT+ aktivisták az 1993. november-decemberi Első Meleg és Leszbikus Filmfesztiválon gyűltek össze először, ahol ezen ernyőszervezet megalakulását el is határozták. Több hetes előkészítő munka után, 1994. április 10-én, vasárnap délután az akkor a Rákóczi úton, a Tunsgram udvarban működő Angyal bárban az említett civil szervezetek és egyéb magánszemélyek elfogadták az új egyesület alapdokumentumait. Az egyesület ügyvivőivé Juhász Gézát, Pálfi Balázst és Bunda Lászlót választották meg.
A Szivárvány Társulás a Melegek Jogaiért nevű szervezet bejegyzését azonban a Fővárosi Bíróság 1994 júniusában megtagadta. A bíróság szerint mivel az egyesület alapszabályában nem kötötték ki: csak 18 éven felüliek lehetnek tagjai, ezzel a természet elleni fajtalanság bűncselekmény (Btk. 199. §) elkövetésének lehetősége valósulhat meg. A bírák másik kifogása az egyesület nevében szereplő meleg szóval kapcsolatban keletkezett: nem ítélték köznyelvinek. A Legfelsőbb Bíróság 1995 februárjában másodfokon is elutasította a Szivárvány bejegyzését főként a fiatalkorúak védelmére hivatkozva.
A példátlan eset hatására több jeles közéleti személyiség (Kis János, Halmai Gábor, Kende Péter, Veér András, György Péter stb.) állt a melegek ügye mellé és szolidaritási nyilatkozatban fejezte ki tiltakozását 1995 márciusában. Ez volt az első nagy sikerű tiltakozóakció, amelyet az LMBT+ közösség jogainak csorbítása miatt szerveztek Magyarországon. A szolidaritási nyilatkozatot követően többen az aláírók közül a napi- és hetilapok, valamint folyóiratok hasábjain fejtették ki véleményüket az üggyel kapcsolatban. Hetekig tartó nyilvános vita kezdődött, beszédtéma lett a melegek ügye. Ilyen nagy figyelem soha korábban nem irányult az LMBT+ közösség problémáira, mint ekkor.
A hosszadalmas bírósági procedúra közben a Szivárvány tagjainak egy csoportja már el kezdett dolgozni egy lelkisegély telefonszolgálat kialakításán. Az indulásához sikerült megnyerniük több jeles segítő szakember (pszichológus, pszichiáter) támogatását, valamint egy pályázaton a szükséges anyagi forrást is. A Szivárvány tagjai 1994 végén úgy döntöttek, hogy egyrészt a bejegyzés körül kialakult elvi ügyet továbbviszik a hazai és nemzetközi bíróságokon, másfelől a tagok egy része új egyesületet alapít. Így született meg 1995. februárban a Háttér Baráti Társaság a Homoszexuálisokért nevű egyesület, amelyben csak 18 éven felüliek lehettek tagok és amely elkezdhette a felkészülését a telefonszolgálat beindítására.
A Szivárvány története néhány rövid fejezettel zárult. A Legfelsőbb Bíróság a Szivárvány vezetőinek felülvizsgálati kérelmére az Alkotmánybíróság jogértelmezését kérte. A taláros testület tagjai 1996 májusában úgy döntöttek, hogy a fiatalkorúak testi, szellemi fejlődéséhez való joguk erősebb, mint az egyesüléshez (azaz civil szervezetekben való tevékenykedéshez) való alkotmányos joguk.
Noha a szervezet ezután már nem működött, az ügy végére jogilag a Strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság határozata tett pontot 2001-ben, amely elutasította az egyesületi panaszt és helyénvalónak tartotta a magyar bíróságoknak a Szivárvány bejegyzését elutasító határozatát.
Az írást a Szivárvány Társulás a Melegek Jogaiért be nem jegyzett egyesület Háttér Archívumban őrzött anyagainak felhasználásával készítette Nagy Sándor.
