Különböző civil szervezetekről írni nagyszerű dolog, ám egyben igen nagy kihívás is sokszor. Rengetegen fásulnak bele a tevékenységükbe, mivel számtalan problémával kell szembesülniük nap mint nap, és sokszor hatalmas lelki terhet ró az emberre, ha nem tudja ezt megfelelően kezelni. Ilyenkor üdítő érzés olyan fiatalokkal találkozni, akik határtalan lelkesedéssel csinálják, amit csinálnak, jól látják a problémát, ám nem arra, hanem annak megoldására fókuszálnak, és mindezt igencsak eredményesen teszik. Egy közösségi oldalon böngészve figyeltem fel a MFÖEK tevékenységére – a „Mindenki fogadjon örökbe egy kiskutyát” nevű oldal nagyszerű képeket, és még nagyszerűbb történeteket oszt meg gazdára talált és gazdát kereső kiskutyákról.
Nem egy menhelyről van szó, hanem olyan tevékenységet végző szervezetről, ami abszolút hiánypótló. A MFÖEK elsődleges célja összekötni a különböző gyepmesteri telepekről származó kutyákat jövőbeni gazdájukkal a közösségi médián keresztül. A szervezet tevékenységéről és az elárvult kutyusok mai helyzetéről a „Mindenki fogadjon örökbe egy kiskutyát” csapatának oszlopos tagjával, Klaudiával beszélgettem.
Hogyan indultatok?
Ferenczi Szoni hozta létre ezt az egész kezdeményezést. Azzal kezdte, hogy volt egy kutyus, akit meglátott egy gyeptelepen, és szeretett volna neki segíteni. Magához fogadta ideiglenesen és utána talált neki gazdit. Ezért indította ezt az egész oldalt – majd egyre többen csatlakoztak hozzá ideiglenes befogadónak. Így indult egy magánakcióból a MFÖEK. Idén szeptemberben lesz 5 éve, hogy működik a kis szervezet. Nemrég váltunk alapítvánnyá, és mára nyolc ember foglalkozik a szervezettel kapcsolatos ügyekkel napi szinten.
Hány ember segíti a munkátokat?
Vannak ideiglenes befogadók, állatorvosok, kutyakozmetikusok, vannak fuvarban segítő önkéntesek vagy például fotósok. Velük együtt körülbelül ötvenen vagyunk a csapat tagjai.
Vártok még önkénteseket a csapatba?
Most vagyunk épp abban a fázisban, hogy sokan jönnének és jöhetnek is hozzánk, viszont a probléma ennek a hatékony szervezése, egy működő struktúra kialakítása. Sokan jelentkeznek például kutyát sétáltatni, de ebben nekünk nem igazán tudnak segíteni, erre a menhelyeken és ebtelepeken van nagy szükség. Mi csak az online térben működünk, nincs telephelyünk, csak az ideiglenes befogadók segítségével hozunk kutyusokat. Főként fotózással, fuvarozással, ideiglenes befogadással és változó alkalmi feladatokkal lehet segíteni a munkánkat, de minden segítségért hálásak vagyunk.
Honnan szoktatok kutyákat elhozni?
Jelenleg három helyről mentünk, Miskolcról, Kisvárdáról és Ózdról. Az ózdival kezdődött, de azt tudni kell, hogy ezek a menhelyek, akikkel együtt dolgozunk, nem szeretnek altatni, sőt, amióta együttműködünk velük, Ózdon és Miskolcon nem volt altatás. Velük nagyon jó az együttműködés, mert az állatvédelemmel kapcsolatosan hasonló értékeket képviselünk. Azonban sok egyéb teleppel kapcsolatban más a tapasztalat, nagyon nehéz velük kapcsolatba kerülni. Nem is akarnak megoldást a problémára, nem akarják, hogy bárki meglássa, milyen körülmények vannak náluk, és hogyan ölik meg a kutyákat napi szinten.
Vettetek észre ez ügyben változást az elmúlt 5 évben?
Az biztos, hogy nem segít, hogy egyelőre csak pénzbírságot kaphatnak az emberek, szóval törvényileg mindez nincs megfelelően szabályozva, és nincs megfelelően kezelve az egész probléma. A fővárosban látunk némi pozitív változást ennek ellenére, de az emberek gondolkodásmódja kellene, hogy kicsit változzon. Most, hogy van a chipeltetési kötelezettség, sokaknak ez egy újabb pénzügyi terhet jelent, azonban senki nem mondja el, hogy ez miért előnyös, vagy miért jó például ivartalanítani egy állatot.
Mennyire nyitott a magyar közeg az állatmentésre?
Rettentően hálásak. Látszik az embereken, hogy ha lenne egy olyan szervezet, ami be tudná őket jobban csatornázni ebbe az egészbe, akkor szívesen segítenének. Az emberek fogékonyak, csak tudni kell beszélni hozzájuk. Mi ezen is szeretnénk változtatni. A legtöbb menhely és gyeptelep olyan szélmalomharcot vív, hogy egyszerűen nem marad arra energia, hogy az emberekkel kommunikáljon, esetleg oktassa őket. Mi pedig éppen ezt csináljuk: koordinátort állítunk az ideiglenes befogadóink mellé, és mindenben segítünk, amiben csak lehet.
Hogyan lehet valaki ideiglenes befogadó?
Az a fontos, hogy valaki határozott legyen és akarja csinálni. Az nem fontos, hogy tapasztalt legyen, mert hiába tud sokat a kutyákról, az nem elég, mivel mindegyik kutya más, mindegyikkel más probléma jön. Fontos, hogy az ember legyen fogékony a tudásra, tanuljon, hogy időt és energiát fektessen bele. Mi ehhez minden segítséget megadunk.
Hogyan működik az örökbeadás?
Mi nagyon szigorúan vesszük: először is felmérjük, hogy milyen jelöltet képzelünk el a kutya mellé, majd a személyes találkozót követően egy nagyobb beszélgetést is tartunk, hogy minden információt átadjunk. Mi nem adunk csak kertbe kutyát, kizárólag kinti tartással, hiszen a kutya ugyanúgy családtag, a család része akar lenni, és ha a kertben van, semmilyen személyes inger nem éri, és így könnyen boldogtalan lesz.
Mivel a legnehezebb szembesülni naponta a munkátok során?
Nagyon nagy lett az emberek kényelmi igénye. Egyszerűen nem tudják azt sokszor felfogni, hogy ezek nem plüssállatok, nem egy áruház vagyunk, ahonnét elvisznek egy terméket, és ha nem tetszik nekik, visszadobják. Például volt egy eset, amikor egy olyan kutyust adtunk örökbe, akinek tréningre volt szüksége és egyedül sem lehetett hagyni, viszont ezt az örökbefogadó nem tartotta be, és kis idő múlva hívott is, hogy neki nem kell. Sokan nem képesek felelősséget vállalni.
Nehéz ezt kiszűrni?
Igen, mivel az emberek jól játszanak, de mi is egyre tapasztaltabb vagyunk. Az előbb említett befogadó is kiválónak mutatta magát a feladatra. Szerencsére egyre kevesebb ilyen eset történik.
Melyik volt a legdurvább ilyen eset? Fel tudja egyáltalán dolgozni egy kutya az efféle traumát?
Most volt egy ilyen eset, ahol három év után hozták vissza nagyon rossz állapotban a kutyust. Nem követték a tréner tanácsait, nem foglalkoztak vele, nem bántak vele jól. Azóta látni rajta, hogy sokkal kiegyensúlyozottabb és boldogabb az ideiglenes befogadójánál. Fel tudja dolgozni, de rengeteg munka árán.
Mit gondoljon végig az az olvasó, aki szeretne esetleg a jövőben kutyát befogadni?
Mindenképp fel kell mérnie, hogy az életvitelébe belefér-e egyáltalán egy kutya, és ha igen, akkor milyen típusú kutya illeszthető bele. Tisztában kell lennie azzal is, hogy ezentúl nem ő lesz kizárólag az élete középpontjában, fel kell adnia az időből, amit addig magára fordított. Le kell menni reggel, este; hóban, esőben vinni kell a kutyát, le kell mozgatni – tökmindegy, hogy túlórázunk, akkor is haza kell mennünk és meg kell sétáltatni. Ez nagyon sok türelmet kíván.
A kutyáknak nem a szeretet az első, ők nem olyan környezetből jönnek. Falkában éltek korábban, nekik a szabályok, a hierarchia fontos, hogy lássák, mit szabad és mit nem. Hogy kit tudnak követni, és ki az, aki rájuk vigyáz. Ha ez nincsen meg, a kutya nem lesz stabil.
Mik a tervek a jövőre nézve?
Egyelőre az az irány, hogy minél több helyről tudjunk menteni kutyákat. Egy hatékony rendszert akarunk kiépíteni, ami segíti a gazdásítás folyamatát. Maradunk az online térben, mert talán azt nem is bírnánk csinálni, ami egy telephelyen történik. Tényleg az ott dolgozóké minden érdem, ők a mindennapi hősök, brutálisan kemény munkát végeznek. Nekünk az a célunk, hogy az ő munkájukat támogassuk, hogy a mentésre tudjanak fókuszálni, mi pedig igyekszünk minél jobb gazdát találni a kutyusok számára.
Bernhardt Dániel
Instagram:
https://www.instagram.com/jesuisdanielbernhardt/
Ha támogatni szeretnéd a MFÖEK munkáját, itt teheted meg:
16200106-11629797 MagNet Bank
Facebook: @fogadjorokbeegykiskutyat
Instagram:
https://www.instagram.com/fogadjorokbeegykiskutyat/
