Népesség: 38,5 millió fő
Homoszexualitás: 1932 óta nem törvénybeütköző
Munkaügyből kifolyólag az őszi hónapokat megszakítás nélkül Varsóban töltöttem, így egyrészt ezért, másrészt mert egynegyed részt bennem is lengyel vér csörög – felbuzogott bennem a vágy, hogy bemutassam, milyen északi barátainknál melegként élni. Ennek megértésében segített Michał Gieczewski, akinek a „Lengyel magyar két jó barát” nem csupán mondás, de jelent is valamit.
Kelet-Lengyelország legnagyobb városában, a 360 ezer fős Lublinban született, egyedüli gyerekként. Bár édesapja Michał 14 éves koráig velük élt, nevelésében sohasem vette ki igazán a részét. Kizárólag édesanyjára és a tőlük pár perc sétára lakó nagymamájára támaszkodhatott. Michał eszes, intelligens fiú, mindig könnyen tanult és jó eredményeivel kitűnt évfolyamtársai közül. Mindezeken felül még jóképű is, úgyhogy a lányok odavoltak érte. Ez tinédzserkora elején neki is nagyon tetszett. Voltak barátnői is (bár a szexig sosem jutottak el), de tizennyolc évesen megismerkedett egy fiúval, aki rendszeresen bókolt, udvarolt neki. És Michałnak ez piszkosul tetszett. Rájött, hogy ez az, ami neki igazán kell, rájött, hogy ő valójában meleg.
Önmaga elfogadása nagyon könnyen és gyorsan ment. Barátai és édesanyja is ugyanilyen természetességgel fogadták a hírt. Pedig Lengyelországban az, hogy valaki a saját neméhez vonzódik, egyáltalán nem magától értetődő. Az egyház és a vallásosság ugyanis nagyon erősen jelen van a lengyelek mindennapjaiban. Bár vannak papok, akik modernebb nézeteket vallanak a homoszexualitás kérdésében, a nagy többség azonban még mindig úgy viszonyul hozzá, mint főbenjáró bűnhöz és betegséghez, amelyből ki kell gyógyulni. Különösen igaz ez vidéken. Ott a fővárosi központú LMBTQ-szervezetek személyesen nincsenek jelen, az önszerveződés foka alacsony, melegbárok és szórakozóhelyek csak pár, főleg nyugati nagyvárosban vannak. Az azonos nemű párok, ha összeköltöznek, hogy elkezdjék közös életüket, elsősorban Gdanskban, Krakkóban, Wrocławban és Varsóban teszik ezt meg. Ahogy nálunk, úgy Lengyelországban is a kisebb településeken az emberek jóval konzervatívabb gondolkodásúak, sokkal kevesebben mernek előbújni szélesebb nyilvánosság előtt. Sajnos sok meleg fiatalnak ez nagyon komoly lelki gondokat is okoz. A több százezres, milliós városokban azonban védelmet nyújt a névtelenség. Michał is ezért költözött két évvel ezelőtt Varsóba, amely szerinte a legmelegbarátabb lengyel város. Egyedül itt meri megtenni, hogy kéz a kézben sétáljon párjával fényes nappal az utcán.
A lengyel srácoknak másságukat feldolgozni egyébként sem könnyű, kevés mankót kapnak hozzá. Az iskolában szexuális oktatás és felvilágosítás nincs, az egyház hozzáállását feltételezem, nem kell tovább boncolgatnom. Így marad az internet, ahol egyrészt van a pornó, másrészt néhány ismerkedős oldal (a PlanetRomeo itt kevésbé ismert és használt, sokkal népszerűbbek a fellow.pl és a kumpello.pl oldalak) és ennyi.
Michał szerint a rendszerváltás óta eltelt közel három évtized bizakodásra ad okot. A homoszexualitáshoz való hozzáállás alapjaiban változott meg. Egyre kevesebbekből vált ki undort és gyűlöletet, egyre többen elfogadóak. A lengyel törvényhozás alsóházának, a Szejmnek ellenzéki és kormánypárti oldalon is van nyíltan meleg képviselője, sőt, az ellenzék soraiban Anna Grodzka személyében egy transznemű képviselő is helyet foglal. Ettől függetlenül törvényi szinten még bőven van lemaradásuk. Bár a munkahelyen tilos a szexuális orientáció alapján diszkriminálni, ennél több joga az LMBTQ-közösség tagjainak nincs, a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló tervezet például évről-évre elbukik. Házasságra pedig talán még hosszú évekig gondolni sem szabad, ugyanis a lengyel alkotmány is rögzíti: az csak férfi és nő között köttethet.
Michał elégedett életével. Politikatudományi mesterdiplomája megszerzése óta szabadúszó trénerként, marketing tanácsadóként dolgozik és imád Varsóban, imád hazájában élni. Ritka kincs, hiszen akárcsak Magyarországon, itt, Lengyelországban is sok fiatal indul el Nyugat-Európába szerencsét próbálni. Ő azonban töretlen jókedvvel és optimizmussal teszi a dolgát otthon és bízik benne, hogy eljön az idő, amikor a negyvenmilliós országnak nemcsak a fővárosában adhat egy puszit barátja arcára.
Waliduda Dániel
