A 29 esztendős Mircea három éve él Budapesten. Egy román kisvárosban nőtt fel, majd Bukarestben élt, mielőtt elfogadva egy állásajánlatot fővárosunkba költözött. Jelenleg az energiaiparban dolgozik, azonban jóval több van a fiatalemberben, mint a munkája. Ismerkedjünk meg hát vele!
Milyen volt az életed, mielőtt Budapestre költöztél?
Hasonló, mint most. Rendszeresen kimozdultam, volt néhány hobbim, de elsősorban a karrieremre koncentráltam. Introvertált típus vagyok, aki szeret egyedül lenni és megválogatni, milyen módon tölti másokkal a szabadidejét. Ami odahaza Bukarestben hiányzott, az az egyensúly munka és magánélet között – fel sem tűnt mennyire hiányzott ez, amíg ide nem költöztem. Most viszont távolabb él tőlem a családom és a barátaim. Hiányoznak is mindannyian.
Tudnál mesélni kicsit Bukarestről?
Bukarest vibráló, nyüzsgő város. Leginkább az éjszakai élete hiányzik. Mindenamellett egy teljes napot el lehet tölteni sétával, gyönyörködve a különböző építészeti stílusokban. Akárcsak a város, az ott élő emberek is érdekes keverékét alkojták a balkáni, a nyugati és keleti hatásoknak. Ha szereted a hasadat, rengeteg helyi ízt kipróbálhatsz. További előnye, hogy csak két óra utazásra van a Kárpátoktól, de a tengerparttól is. A meleg közösségi élet ugyancsak sokszínű: noha csak egy meleg szórakozóhely van, szaunák nincsenek, rengeteg melegbarát szórakozóhely és szórakozási lehetőség adódik. Ilyenkor izgalmas kideríteni, hogy a fiú, akire rámozdulnál, meleg-e, vagy sem!
Mit tudtál Magyarországról, mielőtt ide költöztél?
Őszintén? Azon kívül, hogy szomszédok vagyunk, semmit. Természetesen megvan a közös történelmünk, de hogyan élnek ma a magyarok és milyen a néplélek, rejtély volt számomra. Tudtam, hogy a nyelv nehéz, hogy itt a legmagasabb az egy főre eső pornószínészek száma és sokan a mai napig fenntartással kezelnek minket Trianon miatt.
Miért döntöttél Budapest mellett?
Dolgozni jöttem a vállalaton keresztül, amelynél már otthon is alkalmazásban álltam. Egyébként is terveztem, hogy Európán belül elköltözök valahova nemzetközi munkatapasztalatot szerezni, úgyhogy örültem, amikor jött e lehetőség.
Mi miatt szeretsz itt élni?
Függetlenül attól, hogy a Duna melyik oldalán állok, szeretek gyönyörködni a városban, a tájban. Van néhány nagyon jó étterem, szauna és fürdő – utóbbinak otthon nem igazán van kultúrája. Továbbá nagyon nyugodt város, soha nem érzem azt, hogy rohanni kellene.
És mi az, ami nem jön be?
Ami a legkevésbé tetszik, hogy alig látni zöld felületet. Akadnak forgalmasak utak, amelyek mentén egy fát sem ültettek. Ide költözésemkor sokkoló volt látni, mennyi a hajléktalan ember. Mindazonáltal nagyon nem tetszik, ahogy a kormány a helyzetet jelenleg kezeli.
Ért bármi kulturális sokk?
IGEN! Otthon máshogy közelítünk a dolgokhoz. A kultúra, amelyben felnőttem jóval egyenesebb, őszintébb, sötét humorral megfűszerezve. Itt az emberek kevesebbet mosolyognak, kerülik a konfliktust és csak utalnak arra, amit mondani akarnak. Mindez ötvözve a nyelvi akadállyal könnyen megkeserítheti egy itt élő küldöldi életét. Látom továbbá, hogy sokan igyekeznek nagyon szigorú határokat húzni munka, közösségi programok és család között. Túl szigorúakat.
Mit gondolsz, mi a legnagyobb különbség Románia és Magyarország között?
A korombeli románok bizalmatlanok a hatalommal szemben, legyen szó bármilyen hatalomról. Éppen emiatt szeretjük a kihívásokat és szeretünk vitába szállni. Tapasztalatom szerint a magyarok jóval enerváltabbak, várnak a történésekre ahelyett, hogy maguk generálnák azokat.
Milyen benyomásaid vannak a budapesti meleg életről? Mennyire vagy részese?
Néha eljárok klubba, bárba, vagy szaunába, de inkább otthonülős fajta vagyok. Úgy érzem, hogy akárcsak a társadalom, úgy a melegek is egyre hajlamosabbak a már említett szigorú határok között gondolkodni, beskatulyázni magukat és másokat. Pedig a saját bőrükön kellene tapasztalniuk mielőtt pálcát törnek mások felett, így egymás különbözőségeit is jobban el tudnák fogadni.
Feltűnt, hogy előszeretettel szólják meg azokat, akik randiapplikációt használnak, vagy valamilyen fétisük van. Könnyen címkéznek. Emlékszem az egyik legelső beszélgetésemre egy helyi fiúval, aki, miután elmondtam neki, hogy román vagyok, közölte velem, hogy nem vagyok elég egzotikus számára, sarkon fordult és távozott. Amit még hiányolok, az több, a HIV-pozitív és transz emberekkel szembeni stigmák leküzdését segítő program, illetve olyan rendezvények, amelyek jobban tudatában vannak a ténynek, hogy jelentős idegennyelvű meleg közösség is él a városban.
Odahaza milyen a meleg élet?
Mikor elköltöztem hatalmas bélyeget éreztem a román meleg közösségen. Országunk nagyon konzervatív. Vannak szervezetek, amelyek felvilágosító, érzékenyítő küldetést végeznek. Nemrég volt népszavazás a házasság alkotmányba foglalt definíciójáról: pontosítani akarták férfi és nő kötelékeként „két személy” helyett. Szerencsére a szavazás eredménytelen volt, ami számomra reményt ad. Láthatóbbá tette, felrázta közösségünket azt pedig külön öröm volt látni, hogy milyen kevesen mentek el. Függetlenül attól, hogy a templomban mit hajtogattak a papok.
Végezetül még pár személyes kérdés. Milyen hobbijaid vannak?
Szabadidőmben versenyszerűen táncolok már hat éves korom óta. Ezenkívül szeretek videójátékozni, társasjátékozni, kártyajátékokkal játszani, olvasni, sorozatokat nézni és persze utazni.
Mit gondolsz a magyar férfiakról?
A legtöbb magyar férfi jóképű – nesze, most én címkézlek Titeket! Jó lenne többet mosolyogni látni őket és ha abbahagynák azt a rossz szokást, hogy mindig másokhoz hasonlítják magukat és másokat. De mellette nagyon törődőek. Az ágyban pedig jól el vannak látva és fantasztikus energiák szabadulnak fel bennük. Gratulálok hozzá!
Mi hiányzik leginkább otthonról?
A közeli barátok és a család. Azután talán az ízek, a közösségi és éjszakai élet, a színház, a tengerpart és a hegyek.
Van bármi, amit szívesen megosztanál azokkal a külföldiekkel, akik mostanában költöztek Budapestre?
Véleményem szerint nehéz keveredni a helyiekkel. De ez ne tartson vissza senkit semmitől! Addig is a telefonszámom + 36 70 XXX XXXX! (nevet)
Bali V. Gergő
Instagram: @tisztaegenszivarvany
