Nem fogom leírni, hogy a Lady Birdöt mindenkinek látnia kell, mert bőven elég, ha csak azok nézik meg, akiknek a felnőtté válás nem volt sétagalopp. Tudom, kicsit csaltam, hiszen az eredmény majdnem ugyanaz. Ez a film legalább annyira személyes, mint amennyire mindenkié, és mint nézőt, engem is arra késztetett, hogy az érzéseimet felvállalva bátran nosztalgiázzak.
Soha nem voltunk gazdagok, de a szüleim mindent elkövettek, hogy boldog gyerekkorom legyen. Taníttattak, volt mit ennem, volt mit felvennem. Volt autónk, kertes házunk, Balatonon nyaraltunk, de jártunk külföldön is. És mégis, amikor eljött a továbbtanulás ideje, olyan helyre adtam be a jelentkezésem, ami másfél-két órányira volt vonattal. Hogy hálátlan voltam-e? Egyáltalán nem. Inkább csak kíváncsi, és úgy éreztem, kinőttem azt a helyet, ahova egyébként a mai napig szeretek visszajárni. Az otthon, a szülőkkel, testvérekkel való viszony egy életen át elkísér. A még csak 35 éves Greta Gerwig a kaliforniai Sacramentóban nőtt fel, és első önálló rendezésében olyan szeretettel emlékezik meg a felnőtté válásról, hogy az Oscar-jelölés után a helyiek #SacramentoProud óriásplakáttal üdvözölték. Mert bár ez a film az elvágyódásról, a kitörésről szól, és valahol az egész közösség megkapja benne a magáét, mégis végig ott van benne a hála, hogy hé, kedves sacramanetóiak, nélkületek ez nem ment volna, nem vált volna belőlem az, aki.
A cselekmény ideje 2002-2003, főhőse a helyi katolikus suli végzőse, Christine McPherson (Saoirse Ronan), aki csak Lady Birdnek hívatja magát, ezzel is jelezve, hogy a szüleitől független személyiség. A lázadó természetű, szókimondó lány New Yorkban szeretne továbbtanulni, amivel rendesen kiveri a látástól-vakulásig – érte – dolgozó anyjánál (Laurie Metcalf) a biztosítékot. Az anya, aki másoknak nyújt lelki segítséget, mindennel spórol, a véleményét leszámítva. A túláradó szeretettel vegyülő folyamatos szemrehányás egy nagyon érdekes anya-lánya viszonyt varázsol a vászonra. Mindehhez persze kell egy végtelenül jámbor apa is. Sacramento egy tiszta, rendes, békés és barátságos hely, ahol szegény és gazdag együtt jár istentiszteletre. Igen, vannak, akik autóval járnak iskolába, medencés házban élnek és „mobiltelefonálnak”, de összességében egyáltalán nem rossz itt Christine McPhersonnak lenni. Mégis mit akar akkor ez a lány? Élni, tapasztalni és függetlenedni.
Gerwig generációjának a felnőtté válással kapcsolatos minden álmát, vágyát, félelmét és frusztrációját beleírta filmjébe, és olyan dolgokról mesél, mint a barátokhoz, a közösséghez, a politikához, a valláshoz, a másik vagy éppen az azonos nemhez való viszony. A bevetetlen ágy, a ledobott ruhák, a hirtelen idegesítővé váló szülők, a testvérrel való civakodás, az első szexuális élmények, az iskola és a szalagavató jelentik az együvé tartozást, az univerzalitást, ugyanakkor az önéletrajzi elemek révén a film végtelenül intim, személyes és jellegzetesen amerikai.
Saoirse Ronan és Greta Gerwig 2015-ben a torontói filmfesztiválon találkoztak először, ahol mindketten nagy elismeréssel nyilatkoztak a másik munkájáról, és hamar megtalálták a közös hangot. A 23 éves Ronan ezzel a filmmel együtt már 3 Oscar-jelölést tudhat a magénak. Az egyik barátot, Kyle-t alakító 22 éves Timothée Chalamet egy másik filmjével, a Szólíts a neveden-nel volt versenyben az Oscarért a legjobb férfi főszeplő kategóriában. Gerwig a színészkedés mellett egy évtizede ír és rendez, a felnőtté válás, a fiatalok útkeresése, a szülő-gyerek viszony gyakran visszatérő téma nála, melyhez rendkívül jó érzékkel és sajátos humorral nyúl.
A Frances Ha (2012) forgatókönyvét a film rendezőjével, az Oscar-jelölt Noah Baumbachhal közösen írta, akivel 2011 óta alkotnak egy párt. A film közel félszáz jelölést és díjat kapott; Gerwig nemcsak a forgatókönyv társírója volt, hanem ő játszotta a címszerepet, amiért a legjobb színésznőnek járó Golden Globe-ra jelölték. A Lady Bird minden idők legerősebb nyitását hozta a Rotten Tomatoes oldalon, ahol bő két és félszáz újságírói kritika közt még mindig csak két negatív hangvételűt találunk, de nemcsak a szakma, a közönség is szereti. Öt Oscar-díjra jelölték, sok fesztiválon szerepelt jól, a GALECA (Gay and Lesbian Entertainment Critics Association) újságírói 5 kategóriában jelölték, ebből a legjobb rendezőnek és a legjobb női mellékszereplőnek járó díjat hozta el, melyet Dorianről, Oscar Wilde hőséről neveztek el. A film az Egyesült Államokat végigtarolva és a nézők szívét elrabolva érkezik meg az öreg kontinensre.
Lady Bird (12)
/Lady Bird/
Színes, feliratos, amerikai film, 94 perc, 2017
Bemutató: 2018. március 1.
Rendező: Greta Gerwig
Forgatókönyvíró: Greta Gerwig
Operatőr: Sam Levy
Zeneszerző: Jon Brion
Szereplők: Saoirse Ronan, Laurie Metcalf, Tracy Letts
Horváth Ádám
