„Az emberség hajtja, szükség van rá és a segítség a motorja” – Interjú Brandt Viktor szuperhőssel
Brandt Viktor olyan, mint egy szuperhős. Mindennapjaiban trolisofőr a BKK-nál – immár 25 éve –, ám neki is van egy másik hivatása: mozgássérült embereket szállít, különleges programokat szervez nekik, és elintézi azt is, hogy egy új kerekesszék gazdára találjon és oda is kerüljön új tulajdonosához. Ám míg más szuperhősök csak akkor vállalkoznak hőstettre, mikor baj van, Viktor folyamatosan, minden szabadidejét arra áldozza, hogy mindent megadjon a mozgássérült embereknek, amit eddig nem kaphattak meg az élettől. Brandt Viktorral a motivációjáról, a csoportos programokról és a terveiről beszélgettünk. És megtudtuk tőle azt is, hogyan tudsz te is segíteni.
Hogyan kezdődött maga az Álomszállító projekt? Mi volt a motiváció?
A nagymamám mozgássérült volt és gyerekként nem tudtam rajta segíteni, pedig nagyon sokszor szerettem volna elmenni vele sétálni. Ő viszont egy betegség és egy combnyaktörés miatt a négy fal között élt és mankóval közlekedett. Amikor elhunyt, még nem kezdett kicsírázni bennem a segítői szándék. Aztán ahogy kezdtem felnőni, úgy kezdtem el tudatosan segíteni mozgássérült embereken. Most már nagyjából tíz éve teszem ezt, sikeresen és önzetlenül. Nem a pénz motivál. Mindenkinek van egy hivatása. Én azt vállaltam, hogy segítek az embereken.
Mi történt az elmúlt 10 évben?
25 éve főállású trolivezető vagyok a BKV-nál. 2007-ben kezdtem el segíteni a mozgássérült embereken. A Mozgássérültek Állami Intézetében (ma Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központja) önkénteskedtem, mint sofőr, ott szállítottam igény szerint az embereket. De keveset hívtak. Így kialakult bennem a gondolat, hogy ha ezt idővel önállóan szeretném folytatni, akkor szükségem lesz egy autóra. 2015 végén kezdtem el rá a gyűjtést, az összeg pedig 2016 végére lett meg. Télen inkább a mások által felajánlott segédeszközöket szállítom. Tavasszal pedig jönnek a csoportos programok. Mindig megtalálom az embereket, akiknek szüksége van rá.
Hogyan tudod elérni a mozgássérült embereket, illetve a szállítóeszközöket?
A pletyka mindig szájról szájra terjed. Ha elvittem egy embert valahova, akkor jött a következő utas. Jó hírem lett. Én nemcsak szállítom az utasokat, de el is kísérem őket, segítek nekik az étkezésben és mindenben, ami egy mozgássérültnek problémát jelenthet.
Mesélnél a csoportos programokról?
Abban tűntem ki a többi alapítvány és egyesület közül, hogy extrémebb dolgokat is bevállalok. Például volt, hogy háromkerekű motorkerékpárral motoroztunk, végigmentünk egy csuklósbusszal a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren a kifutópályán, vagy tűzoltók tartottak nekünk bemutatót. Arra is volt példa, hogy elmentünk rallyzni vagy driftelni… Olyan élményeket próbálunk vinni a mozgássérült emberek életébe, ami nekünk, járó embereknek sem adatik meg.
És mindig meg lehet keresni egy repülőgép vagy sárkányrepülő pilótáját, vagy egy versenymotorost. Általában segítenek az emberek és érzékenyek a témára, de nincs meg a kellő kapcsolatuk a mozgássérült emberekkel, így sokszor nem tudnak eleget tenni.
A bemutatkozásodban említetted, hogy a BKV is mögötted áll. Hogyan?
Számomra nagyon hasznos, hogy a BKV-nak vannak alacsonypadlós trolibuszai és buszai. Ha egy trolibuszos programot szervezek – ilyen volt például a kerekesszékes városnézés, aminek a keretein belül sok vonalra jutottunk el és sok látnivalót nézhettünk meg együtt –, akkor a BKV készségesen segített a jármű biztosításában a megfelelő, teljesíthető időpontban.
A BKV turisztikai osztályánál pedig kedvezménnyel bérelhetek buszt mint jó szándékú „álommegvalósító”. Így mondhatom azt, hogy a BKV segít. Hiszen ha bárhonnan máshonnan kellene buszt bérelni, az horribilis összegbe kerülne. Persze így is van költsége, de mindenképpen pozitívum, hogy a munkáltatóm tisztában van vele, hogy mivel foglalkozom és mit szeretnék elérni az emberek életében.
Milyen változást szeretnél elérni azok körében, akik nem mozgássérültek?
A járó ember elméjét is akadálymentesítem, hogy észre tudja venni a sérült embert. Ha megvan a kommunikáció az ép és a mozgássérült emberek között, akkor nincsen gond. Hiszen lehet, hogy nem azért ül az ember a kerekesszékben a zebránál, mert koldul, hanem mert át akar menni a másik oldalra. De egyedül nem tud.
Fontos lenne, hogy a felek merjenek kommunikálni egymással. Aki segíteni akar, kérdezzen, aki segítséget vár, kérjen. A kommunikációval sok akadályt legyőzhetnénk együtt. Ha te jó dolgot csinálsz és ez más embernek tetszik, akkor mind segítők, mind mozgássérültek csatlakozni fognak hozzád, így pedig együtt alkothattok Álomszállító közösséget.
Mennyire tudnak közlekedni a mozgássérültek Magyarországon?
Segítség nélkül a súlyosabb állapotú emberek nem igazán kelnek útra. Ettől függetlenül szerintem most már jobb a helyzet, mint húsz évvel ezelőtt volt.
Mi a következő lépés?
Csodálatos autóval rendelkezem, ami fel van szerelve emelővel és hamarosan gyönyörű arculata is lesz, köszönhetően a Thomy Foliának, akik teljes egészében fel fogják fóliázni, gyönyörű, feltűnő grafikával. Mert fontos, hogy az emberek észrevegyék, hogy az autónak van egy üzenete: emberség, szükség, segítség. Az emberség hajtja, szükség van rá és a segítség a motorja. Mint említettem, az a célom, hogy az emberek észrevegyék a mozgássérülteket. És az, hogy mások is úgy gondolkodjanak, mint én: ha nekem megadatik a mozgás szabadsága, akkor meg kell próbálnom biztosítani a mozgássérült emberek számára, hogy ők is érezzék úgy utazás közben magukat, mintha nem kerekesszékben ülnének.
Tervben van az is, hogy az autóban legyen adott minden olyan szolgáltatás, amivel az utasok teljes körűen tudják átélni az utazás élményét, wifitől kezdve filmnézési lehetőségig.
Emellett el szeretném érni, hogy az autó a következő 10-15 évben úgy guruljon, hogy ne kelljen folyamatosan támogatást kérnem. Nem dohányzom, nem iszom, nem költekezem feleslegesen és 25 év után a BKV-nál már jobb a keresetem, így valamilyen szinten tudom fedezni az autó szervizköltségét.
Hogyan lehetséges ez? Hogyan lehet segíteni?
Magánszemélyként nem fogadhatok el anyagi segítséget, viszont lehet máshogyan támogatni: üzemanyaggal, egy-egy liter gázolajjal. Bármennyivel – sok kicsi sokra megy. Egy teli tankkal körülbelül 850 kilométert tudok menni, ennek az ára nagyjából 30 ezer forint. Ebben nemcsak magánszemélyek segíthetnek, hanem – még ha merész gondolat is – akár benzinkutak vagy olajvállalatok is.
Ezenfelül szükségem lenne egy szervizre, ami negyedévente ellátja az autót, és segít, ha baj van. Én nem robbanhatok le az autóval, hiszen az utasaimat mindenképpen haza kell juttatnom.
Sokszor többesszámban beszélsz…
Vannak követőim, akik segítenek. Látják, hogy mit csinálok és általam kezdtek el ők is segíteni az embereken. El szeretném érni velük, hogy azoknak az embereknek, akik nem tudnak közlekedni vagy járni, nekik mi legyünk a lábuk. A nem látó embereknek mi legyünk a szemük. A nem halló embereknek mi legyünk a fülük. Ha belegondolunk, egyfajta „szuperszonikus végtagkölcsönzőként” működünk. Amennyiben ezt tudjuk folytatni, akkor mindenki boldog lesz. És mindenhova el tudunk jutni.
Az Álomszállító elérhetőségei
Kanicsár Ádám András
Instagram: @kanicsar
