Soha nem akarom, hogy bárkivel a világ olyan történjen, mint Teddyvel. Holott valahol velem is megtörtént. És minden egyes barátommal is. És ez borzasztó – Nagyjából ez volt a fő gondolatom, mikor még percekig ültem a székemben, könnyes szemmel, miközben Nagy Viktor Dániel szép lassan pakolta el a díszletet. Nem volt magányos. Sokan maradtunk még ülve a teremben.
Edouard Louis 2014-ben adta ki Franciaországban életrajzi regényét, mely az egész világon viharos sikert aratott. Magyarországon két éve jelent meg Leszámolás Eddyvel címmel. Én ekkor készítettem interjút a szerzővel, ami aztán meg is jelent a Humen Magazinban, amit aztán elolvasott Orlai Tibor, elkérte tőlem a regényt, majd megkért, hogy írjak Edouardnak, hogy színpadra vihető-e a története… Majd nagyjából egy év után már színpadon láthattam a darabot, Rába Roland rendezésében, Nagy Viktor Dániel főszereplésével a Jurányi inkubátorházban.
De miről is szól a Leszámolás Eddyve és a Leszámolás velem? Edouard Louis Eddy Bellegueule néven született Franciaország egy nyomornegyedében, ahol meleg, feminim kisfiúként finoman szólva is nehéz sors várt rá. Anyja és apja minősíthetetlen szülők voltak, testvéreire nem számíthatott, sőt, bátyja egyszer meg is akarta ölni, osztálytársai zaklatták, unokatestvérei és annak barátai pedig szexuálisan használták ki. Eddy élete igazi kínzás volt, mígnem el nem menekült és új nevet nem vett fel, ma pedig már világhírű ünnepelt író azzal, hogy megírta gyerekkorát. Ezt nézhetjük meg.
Eddyvel történetében minden megtörténik, ami egy meleg kisfiúval megtörténhet. Ahogy az őt alakító Nagy Dániel Viktor szép sorjában pakolja ki a kartonbábukat a színpadra, szereplőről szereplőre bemutatva az embereket, akik így vagy úgy, de biztosan pokollá tették Eddy életét, szép lassan megismerünk egy sorsot… amit nem tudunk elhinni. De nem is akarunk. Mert az ember nem akarja elfogadni, hogy létezhet még ilyen gyűlölet és sötétség ebben a világban. A Leszámolás velem kegyetlen darab. Leginkább azért, mert ahogy megismerjük Eddy életének szereplőit, ijedten vesszük észre azt, hogy mi magunk is gyűlölünk. Hogy bár ez a történet épp arról szól, hogy a gyűlölet mennyire képes tönkretenni egy embert, mégis, mi magunk is gyűlöletet érzünk. És ez ijesztő. Mert a jogosnak vélt gyűlöletnél nincs félelmetesebb.
A Leszámolás velem egy intenzív darab. Nem azért intenzív, mert mindig történik valami. Hiszen valójában… Olyan sok minden nem történik. Csak ülünk a sötétben és nézünk egy férfit, aki kartonpapírokat rakosgatva felvázolja a saját maga és családja tragédiáját szegénységről, műveletlenségről, egyszerűségről, alkoholizmusról és olyan mondatokról, amiket egy szülő nem mondhat ki a gyerekének vagy testvér a testvérnek. Kis történetek sorozata. Mindegyik óriási sérelmekkel. Óriási csalódásokkal. És gigászi igazságtalanságokkal.
De akkor mitől olyan intenzív a Leszámolás velem? Mert nincs olyan pillanata, amikor ne éreznénk valamit. És amihez nem tudnánk kötődni. Ha ismerős egy szituáció, akkor azért akkor akarnánk üvölteni. Ha pedig nem, akkor azért, mert legszívesebben felszaladnánk a színpadra, és széttépnénk a kartonbábukat, mert nem, nem nem, így nem bánhattok egy emberrel. Persze nem megy fel senki a színpadra, mert ami a színpadon van, az a nyomorvilág, az az a fajta nyomasztó rémálom, amibe az ember nem akarja betenni a lábát.
Helyette szájra tapasztott kézzel ülünk és próbálunk nem sírni – legalábbis én így tettem –, miközben a gimis társak annyit mondanak a kisfiúnak, hogy most pedig nyeld le.
A Leszámolás velem kevés feloldódást kínál. Eddy megmenekül, Edouard lesz belőle, sikeres felnőtt. De nem könnyebbülünk meg. Mert az ember fejében megállás nélkül az jár, hogy hány Eddy van még a világon és hány Eddy vár ebben a máosdpercben is a segítségre, és egy jobb, szebb, társadalomra, ahol a francia nyomornegyed és annak minden szereplője már csak rossz emlék.
Szóval fogd meg a kezét a legjobb barátodnak, barátnődnek, anyádnak, apádnak, a nagyinak, bárkinek… És menjetek el együtt a Leszámolás velemre. Hogy mindenki megértse, hogy melegnek lenni iszonyúan nehéz. Mindenhol. Valahol nagyon. Valahol kevésbé. De mindenhol az. És ennek véget kell vetni. De ehhez szembesülni kell a pokollal, amit az Eddykhez hasonló fiúk és lányok átélnek.
Hidegzuhany lesz. De nem fogod bánni egy percre sem.
Leszámolás velem
Jurányi inkubátorház
2017. november 4.
Jegyvásárlás itt!
2017. november 19
Jegyvásárlás itt!
Kanicsár Ádám András
Instagram: @kanicsar
