A Magyar Tudományos Akadémia munkatársa, kutató, meleg roma fiatal, akinek célja, hogy a romákra és a melegekre irányuló előítéleteket és sztereotípiákat feszegesse. Az út azonban, ami Máté Dezsőt idáig elvezette, viszontagságokkal, és nehézségekkel teli volt. Munkásságáról, céljairól és a mögötte lévő évekről beszélgettünk.
Mi a választott terület, amivel foglalkozol?
Jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetében dolgozom, ahol a kutatási témáim többek között a roma identitáskonstrukciók Magyarországon 1989 óta, valamint a romák és LMBTQ közösségek metszéspontjai. Kutatásaim egyik része a marginalizált identitások összetettségére fókuszál, és a különböző társadalmi elnyomások következtében megvalósuló identitásformálódások sajátos működését próbálja meg tárgyalni a roma LMBTQ emberek szemszögéből. Mind a roma, mind az LMBTQ emberekkel kapcsolatban jelentős számban léteznek tudományos kutatások, nagy számban állnak rendelkezésre publikációk, és rendszeresek mindkét témában a nyilvános viták is. Ennek ellenére a roma LMBTQ embereket mint társadalmi csoportot, továbbra is jelentős peremre szorítás és tabu övezi, így ez a csoport társadalmi szinten gyakorlatilag láthatatlan. Azt tapasztalom, hogy a roma LMBTQ emberek többszörösen (interszekcionálisan) szembesülnek nap mint nap az elnyomás sajátos formáival a társadalomban, amit a rasszizmus, az idegengyűlölet, a homofóbia és a transzfóbia egyszerre jellemez. Azt remélem, hogy, elindíthatok egy olyan párbeszédet itthon is (nem csupán nemzetközi szinten), ami egy eddig szokatlan szegmensét mutatja meg a romakutatásoknak. Szeretném feszegetni a romákra irányuló sztereotípiákat és előítéleteket.
Az Akadémiára tudatosan készültél? Milyen út vezetett idáig?
Hát, nem igazán. Nem voltak nagy álmaim, és nem azért, mert azt gondolom, hogy képzeletszegény gyerek voltam. Egyszerűen csak abban a környezetben, amiben éltem, nem engedhettem meg magamnak, hogy merjek álmodni. A mindennapok túlélése volt gyakorlatilag az egyetlen célom. Élni egyik napról a másikra. Elég hamar fel kellett, hogy nőjek a társadalom kihívásaihoz és meg kellett tanulnom azokat kezelni. A gyerekkorom egy amolyan Don Quijote-féle szélmalomharc volt. Családi hátteremet tekintve egy mélyszegény roma családból származom, én vagyok az első a rokonságomban, aki felsőfokú intézményben tanult tovább. Szüleim legmagasabb iskolai végzettsége nem érte el a négy általános iskolai szintet. Édesanyám meghalt hatéves koromban, ekkor édesapámmal az utcára kerültünk. Édesapám később ilyen-olyan ügyek miatt börtönbe került. Egyedül maradtam és hattól tízéves koromig hajléktalan voltam. Természetesen iskolába sem jártam ez idő alatt. Később csodával határos módón a bátyám egy barátjával egy vasútállomáson megtaláltak, és „haza vittek”. Persze itt sem áll meg a történet, mert azért legyünk őszinték, romaként egy kis falu iskolájában érvényesülni és tervezni körülbelül olyan lehet, mint a Várkert Bazárban RuPaul’s Drag Race-t rendezni. Mondhatnám azokat a sablonmondatokat, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki romaként az MTA-ra kerüljön, de nem mondom. Kitartás? Talán. Akarat? Talán. Szerencse? Biztosan. Ki tudja?
A roma identitásodból vagy a melegségedből adódott több konfliktusod? A roma kultúrában mennyire elfogadott a melegség?
A rokonság előtt nem igazán, sosem volt kérdés hogy meleg vagyok, viszont meglepődtek amikor coming outoltam. Most már túltettem magam azon, hogy az össztársadalom hogyan, mikor és miért bélyegez meg. Bizonyos helyzetekben a roma, míg máskor az LMBTQ identitásom az erősebb. Ezt az összetett identitást nem érdemes darabokra szedni, hiszen ez így kerek egész. Ha mérlegelnem kellene, akkor intézményi szinten sokkal több hátrány ért az etnikai hátterem miatt. Természetesen vannak tapasztalatim az LMBTQ közösségeken belül megjelenő romafóbiáról és a romák körében is jelenlévő homofóbiáról és transzfóbiáról. Így működik a társadalom. Szerintem a romák körében megjelenő LMBTQ identitásnak nincsen etno- vagy kultúrspecifikus vonatkozása. Az elfogadást nem lehet egy nép vagy nemzet kultúrájához kötni, hanem sokkal inkább egyéni értékek határozhatják azt meg.
Modellkedni is szoktál, hogy csöppentél bele a divat világába?
Számomra nagyon fontos az identitásom külsőségekben való megmutatása. A hazai brandek között szerepel a Romani Design Divatstúdió is. Felkerestem őket, vettem tőlük egy mellényt és megtetszett nekik az arcom (vagy legalábbis ezt gondolom), mire ők felkértek modellkedni, én meg örömmel elfogadtam. Nagyon szeretem, mert többek között a bemutatókon is teret adhatok a „saját pride”-omnak.
Ha egy mondatban kéne megfogalmaznod az üzenetedet, mi lenne az?
Önmagadnak és ne a társadalmi elvárásoknak igyekezz megfelelni!
Írta: BéZé
