Amerikából jöttem – Az LMBT-kérdés az elnökválasztási kampányban
A magyar ember a hazai parlamenti választás után az Amerikai Egyesült Államokban folyó harccal van talán leginkább tisztában. Tapasztalom ezt abból, hogy még a velem szemben lakó 89 éves közös képviselő is tudja, ki Donald J. Trump és Hillary R. Clinton. Arról azonban már Sára néninek is kevés fogalma van, hogy e két elnökaspiráns miként viszonyul az LMBT-közösséghez.
A könnyebb bemutatás talán Hillary Rodham Clintoné, a Demokrata Párt jelöltjéé, aki noha még egy évtizeddel ezelőtt is elutasította az egyenlő házasságot, mára teljes mellszélességgel kiáll mellette – akárcsak pártja, amelynek jelenlegi vezetője, Barack Obama elnök már a 2012-es újraválasztási küzdelemnek is azzal ment neki, hogy az USA mind az ötven államában biztosítani kell az azonos nemű párok egyenlő jogait. Vajon az egykori First Lady csak azért áll ki az ügy mellett, mert közvélemény-kutatások szerint az amerikaiak határozott többsége, legalább hatvan százaléka egyenlőségpárti, vagy meggyőződésévé is vált? Talán egyetértünk abban, hogy mindez ma már nem számít. Kampányvideóiban rendszeresen látni azonos nemű párokat, a Demokrata Párt nyári jelöltállító Konvencióján számos beszédében megjelent a „nem számít, kit szeretsz” fordulat, és az egykori First Lady idén nyáron végigsétált a New York Pride-on (New York államnak nyolc éven keresztül volt szenátora). E történelmi lépéssel ő lett az első elnökjelölt a két nagy párt soraiból, aki jelöltként jelen volt ilyen rendezvényen.
Mindez tökéletesen illeszkedik abba a sorba, amelyben a demokraták igyekeznek megszólítani a nem klasszikus fehér, heteroszexuális férfi szavazókat: feketéket, latinókat, nőket, mohamedánokat, LMBT embereket, fogyatékkal élőket. Jóval nehezebb a dolga Donald J. Trump médiaszemélyiség és ingatlanmogulnak, aki az előválasztási küzdelmek során 16 másik, a Republikánus Pártban akár évtizedek óta politizáló jelöltet (gondoljunk csak Jeb Bush volt floridai kormányzóra, akinek a fivére és az édesapja az ország 41. és 43. elnökei voltak) utasított maga mögé. Sokan tekintik trójai falónak a menekültellenes retorikával a fehér, tanulatlan férfi szavazók között rekordméretű népszerűséget elérő, lassan hetvenedik életévét betöltő nagyágyút, hisz azelőtt semmi köze nem volt a párthoz. LMBT-témában is komoly fejtörést okoz, hisz korábban nem egy alkalommal vett részt azonos neműek egybekelésén – hogy csak egy példát mondjak, Elton John és párja menyegzőjén. Jelöltként azonban elutasította, hogy együtt álljon mikrofon elé Caitlyn Jenner transznemű olimpikonnal, a Kardashian-lányok mostohaszülőjével, aki nem mellékesen regisztrált republikánus szavazó. A Republikánus Párt jelöltállító Konvenciójának utolsó napján mondott beszédében azonban nyíltan kiállt az ország LMBT-közössége mellett. Felidézte az orlandói mészárlást, amelyben 49 meleg és leszbikus vesztette életét egy floridai meleg szórakozóhelyen és a szavazók terrortól való félelmére apellálva ígéretet tett, hogy minden erejével megvédi az LMBT-emberek „életstílusát”. Sokakat meglepett, hogy a közönségtől hatalmas tapsot kapott. De akkor talán még nagyobbat, amikor ezt követően kijelentette: „Mint republikánus engedjék meg, hogy elmondjam, hatalmas örömöt okozott, hogy ekkora tapsot kaptam azért, amit épp az imént mondtam.”
Összességében elmondható, hogy az azonos nemű párok házasságkötése és családalapításhoz való joga ritkábban téma, mióta a Legfelsőbb Bíróság úgy határozott, hogy minden szövetségi államnak meg kell adnia ezt a jogot. És ez igaz az elnökválasztási küzdelemre is, még a republikánus oldalon is, amely úgy tűnik – pár hőzöngőtől eltekintve – egyre inkább beletörődik abba, hogy ezt a csatát (is) elvesztette és győzött az egyenlő szerelem.