Azzal mindenki tisztában van, hogy a középkorban volt a legrosszabb melegnek lenni. De honnan is ered a „természet elleni bűn” kifejezés, pontosan mit is tartottak szodómiának? És a leszbikusokkal mi volt a helyzet? Kiderül a szeptemberi Visszapillantóból!
Nem túlzás azt állítani, hogy a középkorban volt a legsanyarúbb a homoszexuális emberek sorsa. A Bibliát alapul vett törvények a főbűnök közé sorolták a szodómiát (bár ez a fogalom az évszázadok során nagyon képlékeny volt). De nem lehet csak a Szentírást okolni a szigorért, hiszen a korabeli gondolkodók, egyházfik előszeretettel nyúltak Platón későbbi műveihez, valamint a sztoikusok okfejtéseihez is. A szerzők a természetet tartották követendő példának, így nemcsak az azonos neműek közötti kapcsolatot ítélték el, hanem a házasságtörést, a heteroszexuális anális és orális közösülést, valamint a maszturbációt is. Fontos még leszögezni, hogy valahogy a középkori gondolkodók nem tudtak, esetleg nem akartak foglalkozni a leszbikusokkal. Könnyen lehet, hogy mivel ezzel kapcsolatban a Biblia hallgatott, nem volt miből kiindulniuk.
De mi is áll a Bibliában, amire mindig is hivatkoztak? Az egész Ó- és Újtestamentumban összesen négy alkalommal téma a homoszexualitás. Először Mózes III. könyvében: „Férfival ne hálj úgy, amint asszonnyal hálnak: utálatosság az. És semmiféle barommal ne közösülj, hogy azzal magadat megfertőztessed és asszony se álljon meg barom előtt, hogy meghágja őt; fertelmesség az” (Lev 18:22-23). Szent Pál a korinthosziakhoz, a rómaiakhoz és Timótheuszhoz írt leveleiben értekezett az aktív és passzív szerepekről, valamint a maszturbációról és a pederasztiáról. Szerinte ezek gyakorlói sosem nyernek belépést a Mennyországba.
A szodómia eleinte a fiatal fiúkkal folytatott kapcsolatot jelölte, gyakorlóit pedig akár 15 évre is kizárták a szentségekből. Aranyszájú Szent János szerint a szodomiták szeretik magukat mutogatni, míg Szent Ágoston, miután fiatal korában szerelmes volt egy férfiba, a közösülés minden „természetellenes” formáját elítélte.
A természetesség lesz a későbbiekben a hívószó a szodómia kifejtésére. Az aacheni zsinat már minden ennek ellentmondó szexuális kapcsolatot szodómiának nevezett. A legtöbb szerző az anális közösüléssel foglalkozott, de sokan az orális szexet még nagyobb vétségnek tartották, hovatovább egyesek az éjszakai magömlést is istentelennek titulálták. A leszbikusok felett valahogy nem ítélkeztek akkora szigorral, bár a női önkielégítést ugyanúgy elítélték, mint a férfit. A „természet elleni bűn” kifejezést a 12. századtól már minden szexuális cselekedetre használták, egyes vélekedések szerint azért, hogy a bűnt elzárják az ártatlanok elől.
Törvényi szinten legkomolyabban Justinianus császár ítélkezett a melegek felett, tőle származnak a történelem talán leginkább homofób törvényei. Viszont „szerencsére” ezeket inkább a politikai ellenfelei megsemmisítésére használta. A szodomiták legnagyobb elítélésére a nabluszi zsinaton került sor, amelynek oka az volt, hogy a keresztes hadjáratok résztvevői gyakran estek ebbe a vétségbe. A katonák azért „adták a fejüket” férfival való közösülésre, mert így be tudták tartani az ígéretüket, hogy a hadjárat alatt nem nyúlnak nőkhöz.
A teológiai irodalomban hatalmas a keveredés, ahány szerző, annyifajta definíció a szodómiára. Szodomita volt az, aki nem csak gyereknemzés céljából nyúlt az asszonyához, de hasonló bélyegzésben részesült az is, aki megszakította a közösülést. Aquinói Szent Tamás szerint a természet elleni bűn csak az örömszerzést szolgálja és teljesen kizárja a nemzést. A legsötétebb középkor a 13. században köszöntött be, amikor a szexualitás a legkeményebb dogmák alá esett. Ugyanakkor ezekben az időkben sem tartották a leszbikus kapcsolatokat ugyanolyan társadalom elleni véteknek, mint a férfi-férfi viszonyt.
Nos, ebből állt a sötét középkori gondolkodók homoszexualitáshoz fűződő zavaros viszonya. Valószínűleg nagyban hozzájárult a fogalmatlansághoz, hogy akik a témával foglalkoztak, jelentősen befolyásolva voltak a vallásuk által. De hogy valójában milyenek voltak a „meleg” középkori hétköznapok? A Humen magazin októberi számában kiderül.
Írta: Bodor Máté
A cikk Eszményi Miklós Férfi a férfival, nő a nővel című könyve alapján készült.
