Málta – egy apró kis ország, amely szépségével és megfizethetőségével egyre több turistát vonz, és amely az utóbbi időben éllovassá vált a melegek elfogadásában is. Ebben a hónapban Szabó Istvánnal beszélgettünk, aki ennek a különleges országnak a lakójaként mesélt nekünk az ottani meleg életről.
Mikor és miért költöztél ki?
Tavaly novemberben jöttem Máltára, elsősorban azért, hogy az angoltudásomat fejlesszem, de emellett nagyon munkált bennem a kalandvágy is.
Miért pont Máltára esett a választásod?
Mivel ez az első hosszabb külföldi utam, fontos volt számomra a biztonság, ezért jöttem ide. Emellett évek óta Máltán él egy leszbikus barátnőm, aki mindenben segíteni tudott nekem: a lakás- és munkakeresésben, és a többi ügyintézésben is.
Magyarországon mivel foglalkoztál, illetve hogy érezted magad melegként itthon?
Key account manager voltam egy könyvkiadónál, előtte pedig egy áruházban dolgoztam osztályvezetőként. Egyébként melegként nem volt rossz otthon sem: bár nézőpont kérdése, de szerintem Budapest is élhető város ilyen szempontból. Számomra megfelelt.
Hogy fogadták Máltán a melegséged?
Az itteni lakótársam által eleve egy meleg közösségbe csöppentem bele, illetve a munkahelyemen is vannak melegek, már csak ezért sem volt semmi gond.
Milyen kint a meleg élet, a meleg kultúra?
Málta kétségtelenül a nyitottabb országok közé tartozik. Néhány éve az azonos nemű párok házasságát is engedélyezték közvetlenül azután, hogy a heteróknál jogilag is elfogadottá vált a válás. Emellett az azonos nemű párok már örökbe is fogadhatnak. Bár nem sok embert ismerek itt, mégis több párról tudok, akik éltek ezekkel a lehetőségekkel. Úgy látom tehát, hogy itt teljesen szabadon élhetnek a melegek.
Mi a legjelentősebb különbség a két ország között?
Ami a melegség elfogadását illeti, szinte csak különbségek vannak a két ország szellemiségében. Engem legfőképp a szabadság-érzés fogott meg Máltában. Bár azt mondtam, hogy otthon sem volt rossz melegként létezni, de biztos vagyok benne, hogy sokan nem így gondolják. Magyarországon szinte nincsenek is jogaink, itt viszont vannak. Sőt, itt teljesen természetes, ha valaki olyan életet él, amilyet szeretne.
Milyenek a máltai emberek, különösen a pasik?
Ami a pasikat illeti, kicsit nehéz erre a kérdésre válaszolni, nekem ugyanis nem annyira tetszenek a helyiek – de ez csak az én ízlésem. Egyébként így sincs semmi gond, hiszen számos idegen országból élnek itt emberek, így van miből válogatni. Számomra a magyar fiúknál nincs jobb, egy-két esetet leszámítva itt is magyarokkal ismerkedtem. Egyébként tipikus mediterrán nép a máltai, teljesen más felfogással, mint a miénk: nyugodtak, kényelmesen élnek, nem idegeskednek semmin, mintha semmi problémájuk nem lenne. Mindent lassan csinálnak, nem sietnek sehová. Engem néha felidegesítenek a szokásaikkal, de már kezdek rájönni, hogy nekik van igazuk.
Végleg kint akarsz maradni?
Nem szeretnék hazamenni (legalábbis végleg nem), de azt sem tervezem, hogy itt maradnék hosszabb távon, számomra ugyanis ez az ország túl kicsi. Az egész sziget nincs akkora, mint a mi fővárosunk, a lakossága pedig Budapest ötöde. Én inkább egy nagyvárosban élnék. Máltára egy kiindulópontként tekintek, szépen lassan már egész jól fogok tudni angolul, utána pedig jöhet valami komolyabb projekt.
Mit üzennél az olvasóknak?
Érdekes, de Málta nem egy tipikus úticél a magyarok számára, pedig semmivel sem nehezebb ide eljutni, mint Európa bármely országába. Rengeteg szép hely van, a sziget méretéből adódóan szinte minden településen van tengerpart és rengeteg látnivaló – mindenképp érdemes számításba venni, ha valaki külföldi utazást tervez.
BéZé
