A hírhedt 175-ös paragrafus még életben lévő áldozatait szeretnék rehabilitálni az anyagi segítséggel.
A homoszexualitást illegalizáló törvényt 1871-ben, Németország egyesítésekor vezették be, amelynek eltörlésére az 1890-es években különböző haladó gondolkodású szervezetek több kísérletet is tettek.
Azonban közbeszólt az első világháború, aztán pedig jöttek a nácik, akik csak szigorítottak a törvényen: immár nemcsak két, egymással szexuális aktust folytató férfi volt büntethető, de még a közös maszturbálás is, és a büntetéseken is keményítettek. Ismerjük a rózsaszín háromszög történetét: a törvény miatt 1933 és 1943 között körülbelül 50 000 férfit büntettek meg, a koncentrációs táborokba pedig körülbelül 10 000 főt vittek el – ez utóbbiak 60%-a nem élte túl a megpróbáltatásokat.
Arról már kevesebben tudnak, hogy a II. világháború után sem lélegezhettek fel az immár két Németország meleg állampolgárai: a törvény egészen 1994-ig érvényben maradt, viszont fontos megjegyezni, hogy Kelet-Németországban 1968-ban, Nyugaton pedig 1969-ben dekriminalizálták a homoszexualitást.
Heiko Maas igazságügyi miniszter a következőket nyilatkozta: „Soha nem fogjuk tudni eltörölni azokat a borzalmas dolgokat, amiket ez az ország elkövetett, de rehabilitálni akarjuk az áldozatokat. Az elítélt meleg férfiaknak nem kell többé az elítéltek fekete bélyegével élniük.”
A kártérítést LMBT-jogi csoportok követelései alapján szavazta meg a parlament: a szervezetek azért sürgették a döntést, hogy azon kevesek, akik még életben vannak, mielőbb részesülhessenek belőle. „Nagyon itt volt az ideje, hogy a homoszexualitásuk miatt elítélt emberek elleni jogtalan vádakat visszavonják, és visszadják az emberi méltóságukat” – mondta az egyik szervezet szóvivője.
Habár Németország meglehetősen progresszív az LMBT jogokat illetően, Angela Merkel kancellár rendre eluasítja a házassági egyenlőség bevezetését. A német parlament jelenleg is tárgyalja a kérdést.
