Egy Illinois államban élő házaspár két tagja 32 év házasság és családalapítás után vallotta be, hogy a férj meleg, a feleség pedig leszbikus.
Brad és Cyndi Marler néhány évvel házasságkötésük után coming outoltak egymásnak, de úgy döntöttek, hogy a világ előtt egészen mostanáig titkolják. Az Associated Pressnek adott interjúban a pár beszélt a titkos élet nehézségeiről, és arról, hogyan élnek mostmár önazonosan és boldogan.
„Ha homoszexuális vagy, egyenesen a pokolra jutsz” – foglalta össze Cyndi azt a gondolkodásmódot, amely életük során körülvette őket vallásos kisvárosokban, ahol éltek. „Nincs más lehetőség.”
Brad felidézett egy 16 éves korában az édesanyjával folytatott beszélgetést, amikor szembesítette szexualitásával. „Csak annyit mondott: ‘Ha meleg vagy, az nincs rendben. Nem fogod ezt tenni a családdal” – ez volt az utolsó alkalom, amikor erről beszéltek.
Ez a típusú környezet és mentalitás volt az, amely meggyőzte a párt arról, hogy titkolózniuk kell, ha azt az „amerikai életet” akarják élni, amire mindketten vágytak. Hűségesek maradtak egymáshoz, házat vásároltak, gyerekekeik születtek, és együtt neveltek családot.
„Akartuk a házat, a kutyát, a két gyereket – és mindezt el is értük.” – mondta Cyndi. „Elhatároztuk, hogy működni fog. Ez volt az, amit csinálni akartunk.”
A felszínen jól ment az élet Marlerék számára, de a nyomás, amit a heteronormatív álca mögé rejtett valódi identitásuk rejtegetése jelentett, idővel túlságosan megviselte őket. Braden az internalizált homofóbia is egyre inkább elhatalmasodott.
„Nagyon sokáig gyűlöltem ezt a részemet” – mondta Brad, hozzátéve, hogy nem értette, miért nem „elég” a Cyndivel való élete.
Végül Brad hozzátette, hogy „az a nyomasztó szükséglet, hogy megvédjék” felnőtt, magát leszbikusnak valló lányukat, segített a pár döntésében, hogy ők is előbújjanak. Tavaly márciusban vonultak nyugdíjba, eladták a házukat, és külön lakásba költöztek Chicagóban, ahol azt tervezik, hogy felfedezik és végre megélik valódi identitásukat.
„Minden új” – mondta Brad a melegként való életről. Cyndi egyetértett, hozzátéve, hogy időt szán arra, hogy alkalmazkodjon valódi szexuális orientációjának megéléséhez, mielőtt beleveti magát egy nővel való kapcsolatba.
„Olyan, mintha levennék egy szűrőt, és megkérdezném magamtól, kii vagyok én?” – magyarázta. Egy dolgot fontosnak tartanak hangsúlyozni Marlerék: nem tervezik a válást, és szinte minden nap látogatják egymást.
„Még mindig a legjobb barátok vagyunk” – mondta Cyndi.
