Főváros: Bukarest (1,9 millió fő)
Államforma: Félprezidenciális köztársaság
Népesség: 20,1 millió fő
Homoszexualitás: 2001 óta nem törvénybeütköző
Sokszor ébredünk rá arra (vagy legalábbis én), valójában milyen keveset is tudunk a szomszédainkról. És amikor szomszédokat írok, nemcsak a mellettünk lévő házban élő nyugdíjas házaspárra, vagy a vékony fal túloldalán zenét dübörögtető egyetemista lányokra gondolok, hanem a hazánkat körülvevő országokra is. E lemaradásban segített így a tavasz közepe táján a román Vlad Levente Viski.
Ha a melegek jogairól van szó, kijelenthetjük, hogy Románia még hozzánk képest is jócskán le van maradva. A homoszexualitást csak 2001-ben dekriminalizálták, addig a rendőrség bárki lakásába beronthatott, ha kapott egy olyan fülest, hogy az ott lakó férfi épp egy másik férfival hál. A változás szele az ezredfordulón is elsősorban azért köszöntött be, mert az Európai Unió az LMBT-jogok terén is húzott egy bizonyos elvárási határt, amelyet minden akkori tagjelöltnek meg kell ugrania. Amellett, hogy melegnek lenni megszűnt, mint büntetési kategória, több antidiszkriminációs törvényt is elfogadott a román parlament.
Az évek teltek és 2007-ben egy közvélemény-kutató cég felmérte a parlamenti képviselők viszonyulását a homoszexualitáshoz. Többségük már nyolc évvel ezelőtt is azt válaszolta, hogy Románia lehetne határozottabb, jobban megvédhetné LMBT-polgárait. Lépni azonban senki nem mert és a helyzet azóta sem sokat változott. Bár a kormányfő találkozott jogvédő szervezetekkel és a román európai parlamenti képviselők is jellemzően a melegeket támogató javaslatok mellett szavaznak, a belpolitikában még mindig bátortalanul állnak hozzá a kérdéshez, a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló tervezetet sem sikerült elfogadtatni. De legalább már nem betegségként beszélnek róla – nem úgy, mint tíz évvel ezelőtt.
Mindezt nem magamtól, hanem Vladtól tudom. Otthon érzi magát a témában, hiszen ezt kutatja a Central European University-n itt Budapesten. Elemzi a romániai melegjogi mozgalmakat, belső vitákat és kapcsolatukat a helyi, valamint európai politikai elittel. Szerinte amire most odahaza a legnagyobb szükség lenne, az a HIV elleni küzdelem megerősítése és a szexuális oktatás bevezetése az alap és középszintű iskolai oktatásban.
10-11 évesen vette észre, hogy többet bámulja a fiúkat, mint azt talán szabadna. Pechjére ezt osztálytársai is felfedezték és onnantól rendszeresen ment a csúfolkodás a hangja, gesztusai, vagy akár amiatt, hogy miről beszélget másokkal. A bujkálást választotta, nem nagyon beszélt homoszexualitásáról egészen a középiskola végeztéig. Egyébként szerinte a verbális támadás mindennapos a román iskolákban, minden srácot, aki akár csak picikét is elüt a többségtől, egyből megtalálják a „magabiztosabbak”.
De ettől függetlenül Vlad már a román fiatalok egy új generációjához tartozik. A melegségről az interneten tájékozódott és azt mondja, látja, figyeli, hogy a nála fiatalabbak között a helyzet még jobb. Sorra jönnek létre a különböző csoportok akár Facebookon is, ahol a fiúk és lányok tapasztalatot tudnak cserélni saját élményeikről, vívódásaikról.
Nagyon optimista, bízik benne, hogy hamarosan hazájában is alapvető változások indulnak be. Bizakodó hozzáállását otthonról, Marosvásárhelyről, a családjából hozza. Azon szerencsések közé tartozik ugyanis, akit szülei így is ugyanúgy szeretnek.
Szerző: Waliduda Dániel
