Amikor a világon még mindig vannak olyan emberek vagy csoportok, akik a homoszexualitást betegségként – mi több: gyógyítható kórként – kezelik, addig sajnos továbbra is ki fognak adni olyan könyveket, mint amilyenekről jelen cikkünk szól, és addig ezeknek a kiadványoknak lelkes felhasználói is lesznek.
A szerző házaspár, Joseph és Linda Ames Nicolosi mindketten erősen vallásosak voltak (idén hunytak el mindketten, nem sokkal egymás után), és évtizedek óta foglalkoztak keresztény átnevelő terápiákkal. Alapító tagjai voltak az 1992-ben alakult NARTH (National Association for Research & Therapy of Homosexuality – Nemzeti szövetség a homoszexualitás kutatásáért és gyógyításáért) nevű szervezetnek, a férj egy darabig az elnöki posztot is betöltötte. Miután a szervezet „tudományos” tanai arra a hitre(!) épülnek, hogy a a homoszexualitás egy betegség – ami szembemegy az Amerikai Pszichiátriai Társaság 1973-ban bevezetett tudományos alapú szabályozásával –, ezért valószínűleg soha nem tudtuk volna meggyőzni őket az állítás tévességéről.
Habár idehaza átnevelő terápiákról nem nagyon hallani, az USA-ban egyre több helyen tiltják be ezeket, mert felismerték, hogy milyen komoly káros hatásuk lehet a fiatalok lelki fejlődésére. Talán többen hallottunk arról is, hogy sok esetben halállal végződtek ezek a „gyógymódok”: a páciens nem bírta tovább a rá nehezedő lelki nyomást, és önkezével vetett véget életének. Azt hiszem, abban mindannyian egyetértünk, hogy nincs az a vallásos vagy egyéb meggyőződés, ami miatt bárki más életét kockáztathatnánk. Bár a Nicolosi-házaspár könyve nem buzdít egyértelműen a „régi szép idők” módszereinek (lobotómia, elektrosokk-terápia, kínzás) újbóli bevezetésére, de finoman utalnak rá, hogy érdemes lenne elgondolkodni azon, hogyan előzhetnénk meg hatékonyan fiúgyermekünk elnőiesedését és egyben homoszexuálissá válását.
Apropó, elnőiesedés: a könyv különösen káros abból a szempontból is, hogy állandó jelleggel összemossa és keveri a nemi identitás és a szexuális orientáció fogalmát, ami alapvetően két összefüggő, de egymástól teljesen különböző dolog. A homoszexuálissá/biszexuálissá „válás” folyamatát is olyan példákból vezeti le, hogy egy fiú sokat babázott gyerekkorában vagy hogy előszeretettel viselt lány(os) ruhákat. Láthatjuk tehát, hogy legalábbis ezen a szinten teljes a keveredés a szerzők fejében, pedig a genderelméletek 2002-ben már bőven szolgálhattak volna nekik tanulságos anyagokkal. A könyv egészéből egyébként mindössze egy fejezet foglalkozik a leszbikusokkal, a többi mind abban próbál „segíteni”, hogy a fiúgyermek szexualitását terelgessük „jó” irányba. Ennek egyes számú alapkövét amúgy az apa nevelő szerepében látja, és bár ez nem egy elhanyagolható tényező egy gyermek életében, de a jelenlegi kutatások szerint lehet, hogy már minden eldől akár a születés előtt.
Természetesen nem maradhatnak ki a könyvből olyan kötelező körök, amelyek a melegek promiszkuitásáról és annak következményeiről szólnak: nevezetesen, ha meleg vagy, többet szexelsz több emberrel, és ezzel az életedet kockáztatod (valószínűleg a nemi betegségekre gondolnak ez alatt). A meleg életforma szerintük természetesen egy választott dolog, egyfajta lázadás, szembehelyezkedés a társadalommal, ami viszont nemcsak konfliktust eredményez, de ebből kifolyólag megnehezíti annak az életét is, aki ezt választja.
A homoszexualitás megelőzése: útmutató szülőknek című könyvet tavaly év végén adta ki a Szent István Társulat, és bár állítólag igyekeztek minél diszkrétebben kezelni a megjelenést, a kötet nem maradt visszhang nélkül az LMBT médiában. Az amerikai szerzők által jegyzett eredeti kiadás még 2002-ben látott napvilágot, ezért különösen nagy kérdés, hogy az elmúlt 15 év szemléletbeli változásai után miért érezte úgy mégis egy magyar kiadó, hogy feltétlenül publikálnia kell a művet, még ha azt is számításba vesszük, hogy itthon a homofóbia a közbeszéd része.
