Minden év februárjában a világ egyre több országában rendezik meg az LMBT Történeti Hónapot. Hazánkban idén harmadik éve, de Nagy-Britanniában például már 2004 óta. A szigetországban az idei Történeti Hónap keretében egy igazán különleges, tabudöntögető téma is előkerül – megszólalnak a nyolcvanas évek AIDS-krízisének szemtanúi és túlélői.
A melegek és leszbikusok jól emlékeznek arra a zavarodottságra, az információ és az állami támogatás teljes hiányára, ami azokat az éveket jellemezte. Azokat az éveket, amikor a vírusnak még neve sem volt, csak úgy hívták, hogy GRID, azaz homoszexualitáshoz kötődő immunhiány.
„Hatvankét éves meleg férfi vagyok. Szerencsésen átvészeltem azt a vészkorszakot, ami a nyolcvanas évek elején kezdődött és eltartott egészen a kilencvenes évek közepéig. Azt kérdezed milyen volt? Nem is tudom hol kezdjem sorolni, milyen sokféle módon befolyásolta az AIDS az életemet, bár én magam soha nem fertőződtem meg” – meséli a program egyik résztvevője.
„A nyolcvanas évek elején nagy baráti és ismerősi körrel rendelkeztem és amikor a betegség lábra kapott, nem volt szokatlan az olyan hónap sem, amikor három, négy, vagy akár több férfi haláláról értesültem e körből. Kisebb csoportokat hoztunk létre és rendszeresen látogattuk a betegeket. Etettük, öltöztettük őket, segítettünk a mosakodásban. Próbáltunk beszélni a családtagjaikkal, édesanyákkal, testvérekkel, nagynénikkel, akik a közelébe se mertek onnantól menni beteg rokonuknak.”
„Szinte eltemetni sem volt idő a halottakat, mert rögtön jött a hír az újabb veszteségről. Van egy fényképalbumom azokról, akiket ezekben az években veszítettünk el. Ők voltak azok a barátok, akikkel együtt terveztem megöregedni. Ők voltak az én új családom, de kettő kivételével mindannyiuk halálát végig kellett néznem.”
„Hihetetlenül ijesztő volt, akárkivel randiztál, időzített bombaként tekintettél rá. Különösen az elején, amikor alig tudtunk róla valamit, még azt sem hogy fertőz e csókkal, vagy akár kézfogással…” – fejti ki egy másik visszaemlékező.
„Aztán sok barátod és azok barátai is betegek lettek. Egyre betegebbek, míg végül meg nem haltak. Az egész szomszédság melegekből állt, az egész szomszédság haldoklott. Egy nap a postás nem jött többé, a következőn a virágárus költözött el… Mivel a temetésre a családok nem hívtak el, így az emberek egyszerűen csak eltűntek az életünkből.”
„Mindenki tudta, hogy meleg férfiakat fertőz, de senki nem tudta pontosan mi ez. Úgy hívták, hogy a meleg rák. Az emberek rettegtek tőle. Egy alkalommal tele volt a kezem bevásárlószatyrokkal és az orommal akartam benyomni a liftben a gombot. A mellettem álló férfi rám szólt és kioktatott, hogy vigyázzak, mert így AIDS-es lehetek.”
„Senkinek sem lenne szabad egyedül meghalnia, de úgy sem, hogy a halálos ágya körül ott áll a családja és azt mondogatja neki, hogy ez Isten büntetése.”
Hála az orvostudomány fejlődésének ma a HIV vírus már nem jelent azonnali halált. Ha időben észlelik kezelhető és együtt lehet élni vele. Erről szóló cikkünket ezen a linken keresztül olvashatjátok el. A történet pedig, ami egy HIV fertőzött és HIV negatív pár találkozásáról szól itt érhető el.
Forrás: Gaystarnews
