Frissen megjelent önéletrajzi könyvében Karan Johar, az ikonikus filmrendező, producer és tévés show-man őszintén beszél orientációjáról. Az ország egyik legbefolyásosabb, köztiszteletben álló sztárja ugyanakkor nem akar az LMBT-mozgalom jelképévé válni, és harcolni az azonos jogokért, amiért most sokan kritizálják.
Bírálói szerint az indiai társadalomban betöltött privilegizált helyzetében kötelessége felemelnie a szavát a közösségért. Indiában pedig bőven lenne mit tenni. Még az angol gyarmati időkből, 1860-ból maradt a helyi büntető törvénykönyvben egy passzus (a hírhedt 377-es paragafus), ami alapján börtönbüntetés várja mindazokat, akiket „a természet rendjével ellentétes” szexuális tevékenység közben tetten érnek. A büntetési tétel lehet pénzbírság, de akár 10 év vagy életfogytig tartó börtönbüntetés is. (Hogy a letartóztatottak megalázó rendőri fogva tartását és vegzálását ne is említsük.)
A (Nyugatról nézve) konzervatív társadalomban szégyennek számít a homoszexualitás. De persze nem csak ez, még a heteroszexuális pároknál is megkívánt a házasság előtti érintetlenség, és a fiatalokat legtöbbször ma is a családok házasítják össze, nem ritkán úgy, hogy ebbe az érintetteknek nincs beleszólásuk.
Jogászok és civil szervezetek többször nekifutottak már a büntető törvénykönyv diszkriminatív passzusának. Eddigi legnagyobb sikerük, hogy 2009-ben a delhi fellebbviteli bíróság kimondta, hogy alkotmányellenes az LMBT-közösség jogi megbélyegzése, és felszólították a parlamentet, hogy legyen szíves orvosolni a helyzetet. A parlament azonban nem volt szíves, sőt, a konzervatív hindu vallási körök lobbijának is köszönhetően 2013-ban az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte a 2009-es döntést. A jelenlegi helyzet tehát az, hogy lehetsz meleg nyugodtan, ha mersz, de nehogy rajta kapjanak valakivel! Vagy mondjuk a rosszindulatú szomszéd ne állítsa rólad, hogy ő márpedig mindent látott, amikor véletlenül bekukucskált a kulcslyukon.
A fentieknek fényében nem meglepő, hogy a legnagyobb sztárok között eddig nem volt senki, aki nyilvánosan outolt volna. Ezért óriási szenzáció Karan Johar lépése, jóllehet évtizedek óta nyílt titok a közönség számára, hogy a rendező meleg. Karan Johar azonban nem egyszerűen egy rendező. A filmes családból származó Johar jegyzi az indiai filmtörténet egyik legnagyobb (heteroszexuális) románcát (Valami történik velünk, Kuch Kuch Hota Hai, 1998), valamint a tradicionális nagycsalád eszményképét ünneplő drámát (Néha öröm, néha bánat, Kabhi Khushi Kabhie Gham…, 2001), ami Bollywood egyik örökzöld kirakatfilmje a legnagyobb filmsztárokkal.
Ezek a filmek olyan hatással voltak az indiai társadalomra, hogy számos mozifilmet a mai napig elvisz a hátán, ha kikacsintós poénként beemelnek egy-egy ikonikus jelenetet ezekből. A milliárdos ország kívülről fújja a filmjeinek dalait, és bármikor képesek idézni szállóigévé vált sorokat. Johar emellett a családi vállalatból vezető produkciós céget faragott (Dharma Productions), ami 2008-ban bevállalta az első (és ezidáig egyetlen) meleg témájú bollywoodi vígjátékot, a Barátság (Dostana) című közönségsikert; vagy épp Johar rendezésében az egyetemisták férfibarátságáról szóló Az év diákja (Student of the Year, 2012) című romantikus filmet. Johar az indiai Oscarnak számító Filmfare-díjból eddig négyet is begyűjtött, és Koffee with Karan című beszélgetős sztárműsorával százmillókat szegez a tévéképernyők elé 2004 óta folyamatosan.
Az év diákja című film egyik daljelenete:
Radha – SOTY | Alia Bhatt | Sidharth Malhotra | Varun Dhawan |Udit Narayan|Shreya Ghoshal
Radha’ from ‘Student of the Year’ is a perky and bubbly number featuring Shreya Ghoshal’s charming vocals. The song will urge you to put on your disco heels …
Az ország egyik legnagyobb sztárjaként személye ideális lenne arra, hogy az LMBT-ügyek élére állva ugyanúgy átformálja a társadalmat, ahogy filmjeivel. Sokan várják ezt most tőle, Johar azonban nem érzi azt, hogy ez az ő útja. Könyvében így ír erről:
„Mindenki tisztában van az orientációmmal. Miért kellene ezt hangoztatnom abban az országban, ahol a hazám akár börtönbe is zárhat miatta? Miért hangoztassam, amit mindenki tud rólam úgyis? Semmi kedvem rendőrségi feljelentgetések miatt bíróságra járni. Nagyon sajnálom. Van egy munkám, felelős vagyok a cégemért, és a több száz emberért, akiket foglalkoztatok. Eszemben sincs a bíróságon ücsörögni, csak mert tucatnyi tanulatlan bigott személy, akinek nincs semmi intelligenciája, reflektorfénybe akar kerülni rajtam keresztül. Minden reggel arra kelek, hogy 200 gyűlölködő, homofób megjegyzés vár a Twitteren. Olyanok, hogy takarodjak innen, mert csak beszennyezem a nemzetet a puszta létemmel, hogy bemocskolom a hazámat, meg hogy dugjam fel magamnak a büntető törvénykönyvet. A Heathrow reptéren is képesek odajönni hozzám indiai családapák, és a gyerekeik és a feleségük jelenlétében nekem szegezik a kérdést, hogy maga tényleg buzi?”
Könyvében Johar arról is ír, hogy magányos gyerekkora volt: producer apjának köszönhetően előkelő környéken nőtt fel sztárok gyerekei között, de kövér kisfiúként soha nem volt önbizalma. Ez egész életére kihatott, már Filmfare-díjas, ünnepelt rendezőként is önértékelési problémákkal küzdött, emiatt első kapcsolata is 26 éves koráig váratott magára.
Az indiai LMBT-aktivisták közül többeket is felháborít, hogy Johar nem használja fel a hírnevét és nem szenteli magát az azonos jogok harcának. A saját neméhez vonzódó író, Vikram Seth szerint „szomorú, hogy híres ember létére eltolja a felelősséget, és nem mutat példát mindazoknak, akik némán szenvednek Indiában.”
(IndianExpress, BBC)
